Egy nap a paraszt szamara beleesett a kútba. Az állat órákon át szánalmasan bõgött, miközben a paraszt megpróbált rájönni, mit is tehetne. Végül úgy döntött, hogy az állat már öreg és a kutat úgyis ideje már betemetni; nem éri meg kihúzni az öreg szamarat. Áthívta a szomszédjait, hogy segítsenek. Mindegyik lapátot fogott és elkezdtek földet lapátolni a kútba.
Naponta kétszer sétált el a házunk előtt, 11 éven át, minden áldott nap. Zuhogó esőben, tomboló szélben, tikkasztó nyári hőségben, szakadó hóesésben, Karácsony Szentestéjén, mindig, hiszen Mackónak kellett a mozgás. Amíg kicsi volt azért, hogy szokja a környéket, a többi kutyát, amikor öregedni kezdett azért, hogy fájós izületeit karbantartsa. Csak a Szilveszter volt kivétel, ilyenkor inkább otthon pihengettek, nehogy a kutyus megijedjen a petárdák és tüzijátékok hangos, fényes durrogásától.
Tölgy volt, benne nagy lyuk.
Az öcsém szólt: - Hagyjuk!
Ám én belenyúltam:
- Lehet: megbújt nyúl van?
S talán nem tud róla:
nincs közelben róka?
Nyúl nem volt. Valaki
más volt: Harap Lali.
Harap Lali lika,
de megharagita!
Tölgy volt, benne nagy lyuk.
Az öcsém szólt: - Hagyjuk!
Ám én belenyúltam:
- Lehet: megbújt nyúl van?
S talán nem tud róla:
nincs közelben róka?
Nyúl nem volt.Valaki
más volt: Harap Lali.
Harap Lali lika,
de megharagita!
Barnás bõrû hottentotta
gondolta: strucctojást lopna.
Strucctojásra rá is lele,
ámde a strucc mit tett vele?
Megszántam õt, ahogy ott állt,
s kotta nélkül jajt kikottált:
- Nagy csõr nagyot ad a búból.
Máskor csenj tojást a tyúktól!
Szomorú egy hottentotta,
aki strucctól koppentotta!