Állatok

MACKÓ

Brumm-brumm...Én a medve vagyok!
Édes mézet tõled kapok?!
Ha nem kapok tõled mézet, -
a méz után magam nézek! BAGOLY

Szemem égõ lámpa.
Az egérkét várja.
Ha jön: huss! és karom!
Egérkém akarom!

VADGALAMB

Hangom, mint a forrás, buzog.
A fáról nótázom neked.
Két szárnyammal égi kékben
késõbb messze elevezek.

RÓKA

Orrom hegyes.Bajszom remeg.
Vadkacsákat meg-meglesek.
Ha elkapok egy vadkacsát:
a csõrébõl kihull a "háp!".

CSIBE

Megy a csibe itt.
Sárga.Picit csíp!
Ha ujjadba csíp:
lehet, fáj kicsit!
Mondd utánam: csip!
Csip-csip-csip-csip-csip!

MALAC

Szól a malac: - Úi! Úi!
Az új világ hozzám bújik!
Az anyja rá: - Röf-röf, édes!
Nem új az, csak újnak véled!

MAJOM

Ketrecébõl a majom: - Mak-mak!
Ember vagy te, - vagy mégsem az vagy?!

Aki nézte, elment, kelletlen:
- Némely kérdés oly kellemetlen!

HAL

Hallgatni arany? A hal, - hallgat.
Ám hírét sem hallja aranynak.
Aranyra sokkal inkább lelnek,
kik szónokolnak, - vízfejeknek!

KÍGYÓ

Kanyarog, de, ha nagy madárka
jön, és a kanyart csõrbe rántja,
kígyókanyarnak végsõ bút ád
könyörtelen kanyartalanság.

HIÉNA

Az állkapcsa igen erõs:
így álkapcsa nem ál.
Rajta foltok, s álnoksága
a jellemére áll.

Véres posztokra a hiéna
mindig alkalmas, nem csak néha, -
múltból jövõbe így vivén át
a nagyvilág annyi hiénát!

Lelkes Miklós