rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • A kutyás bácsi

  • Share on Tumblr

    A kutyás bácsiNaponta kétszer sétált el a házunk előtt, 11 éven át, minden áldott nap. Zuhogó esőben, tomboló szélben, tikkasztó nyári hőségben, szakadó hóesésben, Karácsony Szentestéjén, mindig, hiszen Mackónak kellett a mozgás. Amíg kicsi volt azért, hogy szokja a környéket, a többi kutyát, amikor öregedni kezdett azért, hogy fájós izületeit karbantartsa. Csak a Szilveszter volt kivétel, ilyenkor inkább otthon pihengettek, nehogy a kutyus megijedjen a petárdák és tüzijátékok hangos, fényes durrogásától.

    Mackó, mert így hívták a hófehér hajú bácsi kutyáját, mackóra egyáltalán nem hasonlító, vörösesbarna rókaszerű tacskó volt. Apró lábacskáit szaporán szedve igyekezett gazdájával lépést tartani, hol mögötte, hol előtte, de legtöbbször szép nyugodtan mellette sétálva követte léptei ritmusát. Mindig pórázon sétáltak, kiskorától fogva ez a volt a szokás és ez később is így maradt. Mindig ugyanazon az útvonalon jártak, sosem változtattak a megszokott sorrenden. Név szerint ismerték az utcák kutyáit, és név szerint köszöntöttek minden kerítés mögött ugráló ismerőst. Voltak, akik boldog csaholással fogadták a köszöntést, mások méltatlankodva, dühöngve kísérték őket végig a kerítés mellett, majd szomorkodva vakkantottak még egy utolsót, mikor kiértek a látómezőből. Az emberekkel nem sokat törődtek, ők inkább az állatok nyelvén értettek. Fiatalabb korukban meg-megálltak köszönni, váltottak egy-két udvarias szót, hagyták, hogy egy-egy totyogó megsimogassa Mackó selymes füleit, hátát, megkínálja babapiskóta maradékkal, de a korral egyre távolságtartóbbak, zárkózottabbak lettek.

    Egy napon észrevettem, hogy a bácsi már nem hall olyan jól, mint rég, ezért nem fogadja szokásos köszönésem. Ettől fogva inkább a kezemmel intettem, ha megláttam összetéveszthetetlenül közeledő vagy éppen távolodó alakjukat. Lassultak. A bácsi szikár alkata törékeny kismadáréra emlékeztetett, hófehér haja megritkult, csak a tartása maradt ugyanolyan szálegyenes, mint fiatalabb korában. Léptei bizonytalanabbá váltak, legszívesebben minden pillanatban utánakaptam volna, nehogy elbotoljon, de nem kellett, sosem volt baj. Talán a póráz, amit kezében tartott, az tartotta olyan erősen a pillekönnyű testet.

    Mackó valaha vörös bundájába is ősz szálak vegyültek, gerince elfáradt a hosszú évek alatt, fogai megbarnultak, kihullottak. Egy nap a bácsi egyedül jött délelőtt és délután sem láttam vele a kutyát. Beteg, mondta, mikor kérdeztem, lebénult, nem tud többé lábra állni. El kell altatni, mondta könnyes szemmel, nem nézhetem, ahogyan szenved, annyira szeretem. Csak ő van nekem. Nem tudtam szólni, csak megsimítottam a kabátját és némán bólintottam. Eszembe jutott, amikor én magam altattam el öreg béna kutyámat, könnyeimtől alig találva az utolsó szúráshoz, vékonyka lábának vénáját. Beleégett a retinámba, ahogyan utoljára, 13 év minden bizalmával a szemembe nézett, majd elaludt. Örökre. Lesz másik, kérdeztem óvatosan, de a bácsi csak fejét rázta. Megyek én is nemsokára, lejár az időm, nem vállalhatok már felelősséget egy újabb életért, mondta és indult is tovább. Vár Mackó, nem késlekedhetek, és bizonytalan lépteivel lassan eltűnt a szemem elől. Most, hogy nem volt póráz a kezében, még sokkal sebezhetőbbnek tűnt, mint amikor valaki elveszíti egyik végtagját.

    A következő fél évben egyedül rótta az utcákat, mindig a megszokott időben. Ugyanúgy odament minden kerítés mögött csaholó kutyához, a megszokott módon, név szerint köszöntötte őket, megvakarászta fejüket, fülüket, s most mintha a kutyák is átérezték volna bánatát, nem csaholtak olyan vadul, vigasztalóan meg-megnyalták öreg, ráncos kezeit. Mindig beszélt hozzájuk, magyarázott, beszámolt az élet dolgairól, Mackóról, aki újra fiatalosan, póráz nélkül játszik az angyalokkal, azok pedig, mintha értették volna, boldogan kísérték el a kerítés végéig.

    Egy nap nem jött többé. Nem jött se délelőtt, se délután, se hétvégén. Biztosan kórházban van, gondoltam reménykedve, talán elutazott valahová. De hiába vártam, hiába reménykedtem, nem jött soha többé. Hiányzott és még ma is eszembe jut, akárhányszor kinézek az ablakon.

    Ő volt a „kutyás bácsi”, ahogyan fiam hívta, amikor még kicsi volt.

    dr. Hatalyák Krisztina


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Sajátos alakú fosszíliát fedeztek fel kanadai kutatók

    Sajátos alakú fosszilíát fedeztek fel kanadai kutatók. A korábban ismeretlen, kambriumi idõszakból származó állatot Spartobranchus tenuis-nak nevezték el. A furcsa kinézetû lény valószínûleg az õsi rokona a ma létezõ makk férgeknek.

  • Társasházi állattartási szabályok

    A lakótelepek betonrengetegében mindenki vágyik arra, hogy a természet egy darabkáját otthonába varázsolja egy kis állat révén, legyen az kutya, macska, madár vagy aranyhörcsög. De azt is figyelembe kell vennünk, hogy nem csak mi lakunk az épületben, következésképpen tekintettel kell lennünk a többi lakótársra is. Az együttélés szabályait, beleértve az állattartási szabályokat is, általában a társasházak házirendje szabályozza. Lássunk ebbõl néhányat.

  • Árván maradt fiókát költöztetnek a darányi sztárgólyák fészkébe

    Árván maradt fiókát költöztetnek a darányi sztárgólyák fészkébe. Gólyáknál még nem próbálkoztak efféle adoptálással, de a szakemberek bíznak a sikerben.

  • Tapírcsikó született a Szegedi Vadasparkban

    Tapírcsikó született a Szegedi VadasparkbanJenny és Sámson, a Szegedi Vadasparkban élő tapírpár, 2002 óta kilenc utódnak adott életet, így a Tisza-parti város állatkertjében már nem számít nagy meglepetésnek a család gyarapodása. A bőséges gyermekáldás egyrészt a szülők rátermettségét mutatja, másrészt azt, hogy a pár jól érzi magát a hatalmas, mocsaras-tavas, füves, nádas, máshol erdős kifutóban, amely emlékezetet a tapírok dél-amerikai élőhelyére. A közönséges tapírokat a vadaspark nemzetközi fajmegmentési program (EEP) keretében tartja és szaporítja.

  • Orvvadász ejtett el egy méretes gímszarvasbikát - nem jutott messzire

    Orvvadász ejtett el egy méretes gímszarvasbikát 2011. február 15-re virradóan Kastélyosdombó külterületén. Sokáig viszont nem örülhetett a zsákmánynak: délután már rendõrök hallgatta ki õt.

  • Menhelyeken árva kutyák várnak szeretõ gazdira!

    A Vácikai Cerberus Állatvédõ Alapítvány paksi Állatmenhelyén 400-at meghaladó létszámú kutya, és 30-40 cica várja felelõs, szeretõ, gazdáját. A menhely honlapja: http://www.paksiallatmenhely.zug.hu alatt található.

  • Durva: Lelõhetik a kóbor kutyákat Egerben

    Kilövési engedélyt adott az Egerben, illetve a városhatárban kóborló kutyákra a település jegyzõje a mezõõröknek.

  • "Törvénytelen" vakvezetõ kutyák

    Mivel Argentína egyelõre nem rendelkezik vakvezetõ és segítõ kutyákról szóló törvénnyel, a legtöbb üzletbõl és egyéb közintézménybõl kívül rekednek ezek a jószágok, és gazdáik is.

  • Megtizedelte a gyöngybaglyokat a rossz idõ Baranyában

    2010 június végéig mindössze 9 bagolyfiókát sikerült meggyûrûzniük a baranyai szakembereknek, míg a tavalyi év hasonló idõszakában már 200 fölötti volt a példányszám.

  • Árva cicatestvérek - Elválaszthatatlan páros

    Árva cicatestvérek - Elválaszthatatlan párosEgy Oroszországban élő fiatal nő néhány hónapja két aprócska, sorsára hagyott kiscicát talált moszkvai házának közelében. Anya Yukhtina befogadta az árva cicatestvéreket, akikről nagy szeretettel gondoskodott. Négy óránként etette őket, folyamatosan felügyelte az állapotukat. Számtalan álmatlan éjszaka után elkezdhetett megnyugodni, a vörös kiscicák ugyanis elkezdtek szépen fejlődni. A megmentett cicák neki köszönhetően boldog házi kedvencekké váltak, és immár 8 hónaposak.

  • Kacsába szeretett bele egy lúd

    Vadkacsába szeretett bele egy vadlúd Nagy-Britanniában. A párosodási szezon javában dúl mind lúdéknál, mind kacsáéknál, emiatt aztán sok dolga van a kacsába habarodott libának, párját ugyanis rendre ostromolni próbálják gácsérok.

  • A kutyakiképzésrõl

    Képzés

    A képzés nevelésbõl, szoktatásból és a konkrét feladatok megtanításából áll. A nevelés a képzés elõkészítõje. Neveljük és szoktatjuk kutyánkat különbözõ helyzetekhez, zajokhoz, körülményekhez. Ha ez sikeres volt, kutyánk minden helyen, idõben képezhetõ lesz.

    Ebben az idõben történik a szocializálás, más kutyákkal játékos együttlétek.

  • Két hópárduc érkezett a veszprémi vadasparkba

    Két hópárduc érkezett a veszprémi vadasparkba. A hím Lengyelországból, a nõstény Angliából származik.

  • Kutyamasszázs: A gyógyító érintés

    Akinek van négylábú társa, az biztosan meg tudja állapítani, hogy kedvence mikor boldog, beteg, ingerült, bûntudatos, féltékeny, tanakodó vagy kétségbeesett.

    Így abban is egyetért velünk, ha az mondjuk, hogy az állatokra kifejezetten jótékony hatást gyakorol a szeretetteljes cirógatás, a féltõ ölelés vagy egy játékos dögönyözés.

    Innen pedig már csak egy - pontosabban hat - lépés, hogy megtanuljuk tudatosan irányítani érintésünket, s akár gyógyító hatást is elérhessünk vele.

  • Kutyaszálló - (Hotel for Dogs, 2009)

    Amikor az energikus testvérpár, Andi és Bruce egy olyan nevelõotthonban találják magukat, ahová szigorúan nem lehet állatokat vinni, Andinak a villámgyors észjárását kell latba vetnie, hogy otthont találjanak kutyájuknak, Pénteknek. Noha együttérzõ nevelõjük, Bernie figyelmezteti õket, hogy kerüljék a bajt, a srácok rábukkannak egy elhagyott hotelre, és elkezdik átalakítani, hogy tökéletes lakhelyet készítsenek Pénteknek és a város összes kóbor kutyájának. Ezzel viszont azt kockáztatják, hogy szétválasztják õket egymástól, ha lebuknak. A két kölyök pillanatok alatt valami varázslatosat alkot a hotelbõl: otthont a kutyáknak és saját maguknak is.

  • Farkas tépte szét a tanárnõt

    Kocogás közben támadta meg a vadállat a pedagógust. A nõ azonnal belehalt a sérülésbe. A 32 éves Candice Bernert futóedzése közben az alaszkai Chignik-tó környékén feltehetõen egy farkas támadta meg.

  • Komondor

    A komondor az egyik legismertebb pásztorkutyafajtánk, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínûleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvelméleteinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette. A kunlakta vidékek pászorkutyája lehetett. A komondor valószínûleg õseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, de nem kizárt, hogy a kunok hozták be.

  • Túl a sövényen - egy mosómedve trükkjei a fogyasztói társadalomban

    Az életrevaló mosómedve kalandjai, aki a kisváros közepére szorult állatokat vezeti be az emberi élet rejtelmeibe. Gyermekfilm, felnõttes poénokkal. Szerethetõ állatok, megleckéztetett emberek. Csipsz és mûkaják mindenek felett. A Túl a sövényen animációs film július 6-tól a mozikban.

  • A veszettségről általában - a veszettség a legtöbbször halálos

    A veszettségről általában - a veszettség a legtöbbször halálosA veszettség vírusos betegség. Zoonózis, vagyis állatról emberre, emberről állatra, sőt emberről emberre is terjedhet. A vírus tulajdonságai közül a fertőzés terjedésében egyik legfontosabb kicsi képesség: a környezetben nem életképes, percek alatt elpusztul a beszáradt váladékokban. Az egészséges bőrön nem képes önmagától átjutni. A másik meghatározó tulajdonsága, hogy a nyállal ürül. A vírus már fertőzött, de a veszettség klinikai tüneteit nem mutató, tehát még egészségesnek látszó állat nyálával is ürülhet!

  • Degeszre etetett kedvencek

    Túl sok zsíros és édes eledelt adnak a gazdik kedvenceiknek, a háziállatok emiatt elhíznak és megbetegszenek - jelentette egy brit állatvédõ szervezet. Az az állattartó, aki reggelire csokoládét, sült krumplit, hamburgert vagy túl sok állateledelt ad kedvencének, úgy érezheti, hogy mindent megtesz az állatért, pedig valójában tumor vagy cukorbetegség kialakulását, ízületi gyulladásokat, magas vérnyomást, májfunkció-zavart, bõrbetegséget és korai halált idézhet elõ.