rss
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés
  • A kutyás bácsi

  • Share on Tumblr

    A kutyás bácsiNaponta kétszer sétált el a házunk előtt, 11 éven át, minden áldott nap. Zuhogó esőben, tomboló szélben, tikkasztó nyári hőségben, szakadó hóesésben, Karácsony Szentestéjén, mindig, hiszen Mackónak kellett a mozgás. Amíg kicsi volt azért, hogy szokja a környéket, a többi kutyát, amikor öregedni kezdett azért, hogy fájós izületeit karbantartsa. Csak a Szilveszter volt kivétel, ilyenkor inkább otthon pihengettek, nehogy a kutyus megijedjen a petárdák és tüzijátékok hangos, fényes durrogásától.

    Mackó, mert így hívták a hófehér hajú bácsi kutyáját, mackóra egyáltalán nem hasonlító, vörösesbarna rókaszerű tacskó volt. Apró lábacskáit szaporán szedve igyekezett gazdájával lépést tartani, hol mögötte, hol előtte, de legtöbbször szép nyugodtan mellette sétálva követte léptei ritmusát. Mindig pórázon sétáltak, kiskorától fogva ez a volt a szokás és ez később is így maradt. Mindig ugyanazon az útvonalon jártak, sosem változtattak a megszokott sorrenden. Név szerint ismerték az utcák kutyáit, és név szerint köszöntöttek minden kerítés mögött ugráló ismerőst. Voltak, akik boldog csaholással fogadták a köszöntést, mások méltatlankodva, dühöngve kísérték őket végig a kerítés mellett, majd szomorkodva vakkantottak még egy utolsót, mikor kiértek a látómezőből. Az emberekkel nem sokat törődtek, ők inkább az állatok nyelvén értettek. Fiatalabb korukban meg-megálltak köszönni, váltottak egy-két udvarias szót, hagyták, hogy egy-egy totyogó megsimogassa Mackó selymes füleit, hátát, megkínálja babapiskóta maradékkal, de a korral egyre távolságtartóbbak, zárkózottabbak lettek.

    Egy napon észrevettem, hogy a bácsi már nem hall olyan jól, mint rég, ezért nem fogadja szokásos köszönésem. Ettől fogva inkább a kezemmel intettem, ha megláttam összetéveszthetetlenül közeledő vagy éppen távolodó alakjukat. Lassultak. A bácsi szikár alkata törékeny kismadáréra emlékeztetett, hófehér haja megritkult, csak a tartása maradt ugyanolyan szálegyenes, mint fiatalabb korában. Léptei bizonytalanabbá váltak, legszívesebben minden pillanatban utánakaptam volna, nehogy elbotoljon, de nem kellett, sosem volt baj. Talán a póráz, amit kezében tartott, az tartotta olyan erősen a pillekönnyű testet.

    Mackó valaha vörös bundájába is ősz szálak vegyültek, gerince elfáradt a hosszú évek alatt, fogai megbarnultak, kihullottak. Egy nap a bácsi egyedül jött délelőtt és délután sem láttam vele a kutyát. Beteg, mondta, mikor kérdeztem, lebénult, nem tud többé lábra állni. El kell altatni, mondta könnyes szemmel, nem nézhetem, ahogyan szenved, annyira szeretem. Csak ő van nekem. Nem tudtam szólni, csak megsimítottam a kabátját és némán bólintottam. Eszembe jutott, amikor én magam altattam el öreg béna kutyámat, könnyeimtől alig találva az utolsó szúráshoz, vékonyka lábának vénáját. Beleégett a retinámba, ahogyan utoljára, 13 év minden bizalmával a szemembe nézett, majd elaludt. Örökre. Lesz másik, kérdeztem óvatosan, de a bácsi csak fejét rázta. Megyek én is nemsokára, lejár az időm, nem vállalhatok már felelősséget egy újabb életért, mondta és indult is tovább. Vár Mackó, nem késlekedhetek, és bizonytalan lépteivel lassan eltűnt a szemem elől. Most, hogy nem volt póráz a kezében, még sokkal sebezhetőbbnek tűnt, mint amikor valaki elveszíti egyik végtagját.

    A következő fél évben egyedül rótta az utcákat, mindig a megszokott időben. Ugyanúgy odament minden kerítés mögött csaholó kutyához, a megszokott módon, név szerint köszöntötte őket, megvakarászta fejüket, fülüket, s most mintha a kutyák is átérezték volna bánatát, nem csaholtak olyan vadul, vigasztalóan meg-megnyalták öreg, ráncos kezeit. Mindig beszélt hozzájuk, magyarázott, beszámolt az élet dolgairól, Mackóról, aki újra fiatalosan, póráz nélkül játszik az angyalokkal, azok pedig, mintha értették volna, boldogan kísérték el a kerítés végéig.

    Egy nap nem jött többé. Nem jött se délelőtt, se délután, se hétvégén. Biztosan kórházban van, gondoltam reménykedve, talán elutazott valahová. De hiába vártam, hiába reménykedtem, nem jött soha többé. Hiányzott és még ma is eszembe jut, akárhányszor kinézek az ablakon.

    Ő volt a „kutyás bácsi”, ahogyan fiam hívta, amikor még kicsi volt.

    dr. Hatalyák Krisztina


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Ha a kutya a földön húzza a fenekét...

    Miért szánkázik a kutya?

    A kutyatulajdonosok gyakran fordulnak az állatorvoshoz, panaszolva, hogy kedvencük fura szokásokat vett fel: a farkát kergeti, a fenekét húzza a földön (szánkázik), hullik a szõre, vagy éppen a fülét vakarja. A gond okozója leggyakrabban a bûzmirigy tartalmának a pangása.

    Sokan nem tudják, hogy ez a mirigy mind kanokban, mind szuka kutyákban létezik, ugyanígy a macskákban is.

  • Nem lesz oroszláneledel a nyulakból

    Vasárnaptól visszaveszik a megunt húsvéti nyulakat a Fõvárosi Állatkertben. A gondozók idén is 100-150 visszaadott nyúlra számítanak az elõzõ évek tapasztalatai alapján. A nyári szezon egyébként a húsvéti hétvégével kezdõdik az állatkertben.

  • Macska fogadta be az újszülött pitbullt

    Macska fogadta be az újszülött pitbulltCicamama mentette meg a pitbull kölyköt. Történt ugyanis, hogy az újdonsült cicamama rendesen gondozta néhány napos kiscicáit, amikor a gazdi az utcán talált egy néhány órás kölyökkutyust. A cicamama (a gazdi próbálkozásainak sikere után) kutyamentővé avanzsált. Ha a macskamama nem fogadta volna be az újszülött kutyust, az biztos elpusztult volna, hiszen nem volt a közelben szoptatós kutyamama. A cicák között, a pihe - puha alomban a picinyke pitbull nagyon jól érezte magát, a cicamama pedig igazi életmentő-hősként táplálta az első napokban a kutyust.

  • Megtévedt teknõsök

    Nagyjábal 60 frissen kikelt tengeri teknõs tévelyedett el szokásos, víz felé vezetõ útjáról, és kötött ki egy parti étteremben a dél-olasz Calabria tartományban - jelentették környezetvédelmi illetékesek hétfõn.

  • Víznyelõbe szorult tevét mentettek tûzoltók

    Nem mindennapi esethez riasztották kedd éjszaka az Oregon állambeli Clackamas megye tûzoltóit: egy 680 kilogrammot nyomó tevét kellett sürgõsen kiszabadítani egy két méter mély víznyelõbbõl.

  • Az orvhalászoknak állatkínzásért is felelniük kell

    A jégen és az olvadáskor is folytattak ellenõrzéseket a balatoni halõrõk – közölte Varga László, a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. (BHN) vezérigazgatója. Két orvhalászt a Nyugati-övcsatornán fogtak el Balatonkeresztúr és Somogyszentpál között. Az orvhalászoknak állatkínzásért is felelniük kell.

  • Az emberszabásúaknál is jelenthet nemet a fejrázás

    Német kutatóknak elsõ ízben sikerült filmfelvételt készíteniük arról, ahogyan a bonobók - az ember legközelebbi rokonai - a fejüket rázzák rosszallásuk jeleként.

  • Meghívó: Generációk találkozása - Közösségben

    Az Orpheus Önkéntes Közösség és a Mátrix Közhasznú Alapítvánnyal közösen utcai megmozdulást tart, ahol a környezetvédelem fontossága mellett az egészséges életmód népszerűsítésére a cél. Regisztrálni (további civil szervezetek tagjainak, illetve segítő önkénteseknek, résztvevőknek) a +36-20/929-8181-es számon a programot megelőző napig munkanapokon 9-11 óra között lehet.

  • A 60 millió forintot érõ 'hányadék'

    Vagyont érõ hányás "hullott" egy ausztrál család "ölébe": a tengerparton sétálva egy cet 15 kilós okádékába botlottak.

  • A macskakirály

    Írta: Lelkes Miklós

    Élt valahol egy délceg, szorgalmas legény. Úgy hívták: Házas János. Nem csak nevében volt házas, hanem épületbirtokosként is, habár házacskája közelebb állt a kunyhóhoz, mint annak kissé jobbmódú rokonához.
    János macskája: Madárszeretõ Kelemen, meg annyira imádta a madarakat, hogy még a kutyatartásról is lebeszélte gazdáját:

  • Volt így néha, van így néha

    Volt egy majom: ugrabugra.
    Majdnem ráugrott egy tyúkra.
    Az ijedt tyúk: "Kotkotkotkot!",
    s egy tojás is kipottyantott.

  • Pitonpuszival állított rekordot

    Egy malajziai férfi különös mutatvánnyal akar bekerülni a rekordok könyvébe. Eltökélte, hogy 51-szer csókol meg egy kobrát három perc alatt.

  • Hegymászónak állt a cicus

    Hegymászónak állt a cicusMillie cica nem is olyan régen még egy amerikai állatmenhelyen sorvadozott, és nem is sejtette, hogy milyen nagy jövő előtt áll. Rövidesen ugyanis világhírű lett. Ő a sporttörténelem egyik különlegessége: egyike a világ - igen-igen csekély számú - hegymászó sportmacskáinak! Ehhez a szédítő karrierhez mindössze az kellett, hogy egy szenvedélyes hegymászó, Craig Armstrong a Utah állambeli menhelyen társat keresve felfigyeljen a szép és játékos cicára. Magához vette, és úgy döntött, gyakori túrái alkalmával nem zárja be, nem bízza idegenekre sem, hanem mindig magával viszi.

  • Kocsmázó krokodil

    Darwin - Krokodil kocsmázott Ausztráliában emberi invitálásra.

    A hüllõt a kocsma mellett találta három ivócimbora és úgy gondolta, jó móka lesz, ha csatlakoztatják társaságukhoz, ezért aztán bevitték az ivóba. Sört nem adtak neki, de sós vizet sem, pedig sósvízi krokodilról van szó.

  • A madárinfluenza már Oroszországot is elérte

    A kórt költözõ madarak terjeszthetik

    Oroszországban is felbukkant a madárinfluenza H5-ös vírustörzse, de a kórokozó nem jelent veszélyt az emberekre - erõsítették meg az orosz állategészségügyi hatóságok hétfõn a laboratóriumi vizsgálatok elõzetes eredményei alapján.

  • Új bagolyfajt fedeztek fel svéd tudósok

    Új bagolyfajt fedeztek fel amerikai és svéd tudósok Lombok indonéz szigeten: a madár sehol máshol nem honos, csak ott.

  • A kutyák agyonetetése is állatkínzás

    Kutyája kóros túlsúlyossága miatt bíróság elé került egy brit testvérpár, mert a túltáplálás is vétség, sõt állatkínzásnak minõsül. A szigetországban most elõször foglalkozik bíróság egy betegesen elhízott eb ügyével.

  • 300 milliót ér a világ legdrágább kutyája

    Csaknem 300 millió forintnak megfelelõ összegért kelt el a 11 hónapos tibeti masztiff.

  • Sünhízó Atkins-fogyókúrán

    Fogyókúrára fogtak egy sündisznót Nagy-Britanniában, mert normális súlyának csaknem a négyszeresére hízott. A "sünhízóra" egy vadállatmenhely közelében bukkantak rá az intézmény dolgozói. A hatalmas sünrõl elõször azt hitték, hogy beteg, levegõ fúvódott a bõre alá, és attól gigászi. Hamarosan azonban megvilágosodott, hogy csupán kövér. Feltehetõen a túl sok kenyéren hízott el, amelyet a menhely a madaraknak szánva helyezett ki a kertbe. Az ápolók most fogyókúrára fogták a 2,2 kilós "szumósünt", méghozzá az Atkins-diétához hasonlóra, azaz fehérjében gazdag, szénhidrátmentes étrendre.

  • Lócitromfûtés lesz a brit lovas tüzérségnél

    Áttér a lótrágyafûtésre a brit lovas-, szaknyelven fogatolt tüzérség. 111 lova van az alakulatnak, amely új támaszpontot kap London délkeleti részén. Ennyi ló elég trágyát ad ahhoz, hogy biotüzelõanyaggá átalakítva kielégítse a fûtés és világítás energiaszükségletét.