Nemszeretem emlékekbõl

Tölgy volt, benne nagy lyuk.
Az öcsém szólt: - Hagyjuk!
Ám én belenyúltam:
- Lehet: megbújt nyúl van?
S talán nem tud róla:
nincs közelben róka?
Nyúl nem volt. Valaki
más volt: Harap Lali.
Harap Lali lika,
de megharagita! Volt a bokron fészek.
No az mászni késztet!
Szólt az öcsém: - Ne mássz!
Az ág már hadonász!
Hát...megbokrosodott
bokor földre dobott.
A föld sem szeretett:
sajgatott feneket.
Nos egynémely bokor,
kérem, ilyen botor!

Találtunk egy zsákot.
Az öcsém szólt: - Nyávog!
Vigyázz! Benne vagyon
macska, s azon karom!
- Ha százszor is karom,
e cicát akarom!
- így én. Ki is húztam
a zsákcicust. Búsan:
közben kezem, karom
szántá cicakarom,
szántá meg szánón...
Késõ szánom-bánom!
Miért volt e tette?
Nos félreértette
a kihúzást: ki húz?
Azt hitte: egy hiúz,
karmosként rokona...

Félreértõs koma!

Lelkes Miklós