
Az Eötvös Loránd Tudományegyetem etológusai a kutyák vokalizációját (ugatását, morgását) vizsgálták. Megállapították, hogy a kutyák a lejátszott morgás alapján képesek felismerni, hogy fajtársuk milyen szituációban morog. A kísérletben részt vevõ kutyák simán elvették az eléjük kihelyezett csontot, ha épp játékos morgást hallottak, ám elkerülték, ha táplálékõrzõ morgást játszottak le nekik. A kísérletek során a kutyáknak a táplálékõrzõ morgás lejátszása közben két, ugyanarról a kutyáról készült fényképet vetítettek ki. Az egyiket úgy állították be, hogy akkora legyen a kép, amekkora a morgó kutya a valóságban, míg a másikat 30%-kal kisebbre vagy nagyobbra állították.
A kontrollcsoportokban az alanyoknak kutyák helyett macskákról készült képeket vagy háromszögeket mutattak, illetve a negyedik csoportnál morgás helyett zajt játszottak le. Az eredmények kiértékelésekor a kutatók megállapították, hogy a kutyák tovább nézték a kutyákról és macskákról készült képeket, mint a háromszögeket.
A huszonnégy kutyából, amelyeknek kutyaképet vetítettek, húsz jól azonosította be a morgó kutya méretét, és rögtön a helyes képre nézett, és tovább is figyelte azt. A macskákat nézõ kutyák többnyire balra tekintgettek, ami korábbi vizsgálatok alapján a tanácstalanságra utal.
