Itt az ősz, az egyik legideálisabb évszak nyulaink kinti szaladgáláshoz. De bármennyire is nekik való a szabadtéri lét, számos veszély leselkedik rájuk. Nézzük meg, mire kell a gazdiknak ügyelni, ha kiengedik szőrös csemetéjüket a kertbe. Cikkünkben az ideális kifutó/futtató paramétereit tekintjük át, ahol a lakásban tartás mellett a nyuszikák csak a megfelelő körülmények között és rövidebb időre tartózkodnak. A benti és kinti (egész éves) ketreces tartást egy másik cikkben fogjuk kitárgyalni. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Kezdjük rögtön az egyik legfélelmetesebb jelenséggel. Habár a kiskedvencként tartott, családtagként kezelt, szabadidejükben a kanapén TV-t néző nyulaink genetikája sokat „lazult” az elmúlt évtizedekben, nem vetkőzhetik le az evolúciótól kapott, ijedelemre hajlamos ún. zsákmányállat énjüket a nagyvilágban. A szabadba történő kiengedésük során ezért ügyelnünk kell a kertünkben előfordul(hat)ó számos ragadozó (pl. kutyák, macskák, ragadozó madarak, rókák, nyestek, nyusztok, menyétek) vagy akár még vándorpatkány általi fenyegetettségre is, legyen szó fizikai támadásról, vagy „csupán” a látványuk indukálta pszichés stresszről, amelybe a nyúl szintén belehalhat. Természetesen az, hogy melyik jószág leselkedhet a nyuszinkra, függ attól is, hogy hol lakunk (pl. külterületen gyakoribb a róka, nyuszt), vagy hogy mi magunk milyen állatot tartunk a fülesmackónk mellett (pl. saját kutya). Érdemes a lakóépületünkhöz minél közelebb elhelyezni a kifutót, hiszen az emberi közelség plusz védelmi faktort jelent a vadállatokkal szemben. De mindezek mellett is a nyulakat végig felügyelet mellett ajánlott kint tartani: üljünk ki velük a szabadba, olvassunk, dolgozzunk, kávézzunk közben. Csak így tudunk beavatkozni abban az esetben, ha hívatlan látogató érkezne a nyúlhoz. Egy szépen megépített futtató akár kertünk éke és egy közösségi tér is lehet, ahol az egész család, gyermekekkel és nyuszikkal együtt eltöltheti közösen a délutánt, közben felelősségteljes állattartást gyakorolva.
A jó kifutó műszaki ismérvei
Sokan egyszerűen csak kiengedik a nyuszit a kertbe, mondván „a ház kerítése elég, nem megy ki a nyúl”. Sajnos ez nem igaz: ugyan kerítése válogatja, de számos típusán akár percekben mérhető időben, ösztöneik által hajtva jut ki a nyúl, vagy ásással vagy átrágva a vékonyabb drótkerítést. Szemfülesebb nyulak egy kapunyitás során szaladnak ki. Ezt követően bottal üthetjük a tapsi nyomát, jöhetnek a nyomtatott plakátok, az aggódó keresés, a fényképes bejegyzések a közösségi portálok eltűnt állatokat kereső csoportjaiba, ami idegőrlő mindenki számára, a nyuszink jóléte pedig szintén erősen megkérdőjelezhető. Legjobb esetben mi magunk találjuk meg, vagy valaki elkapja és befogadja, legrosszabb esetben elütheti egy autó, vagy elejti egy ragadozó állat. Vannak olyan emberek, akik 19-re lapot húzva maguktól hagyják, hogy a nyulaik még az utcára is kimenjenek. Ezen állattartók miatt terjedt el sajnos a hétköznapokban az ún. „kijárós nyúltartás” intézménye, ami maximálisan felelőtlen, eltörlendő és büntetendő kellene, hogy legyen. Hiszen ebben az esetben a nyuszi életével játszunk és a szerencsére bízzuk a sorsát. A házinyulak és törpenyulak kizárólag az emberre utalva és az ember közelében tudnak élni és túlélni, bármi egyebet is olvasunk az interneten, vagy hallunk a szomszédtól. A kiszökés pedig csak egy a millió veszélyforrás közül: a nyuszi beszaladhat a kocsink alá, beleeshet a fedetlen medencébe, elrághatja a bedugva felejtett fűnyíró kábelét, megkóstolhat nem neki való festékes, műanyag dolgokat, kárt téve drága kerti felszerelésekben. Utóbbival súlyos emésztőrendszeri problémát is okozva magának, kiadást pedig a családnak. Természetesen, a felelős állattartás része, hogy megfelelő anyagi hátteret biztosítunk a kisállatunk számára, de igyekezni kell elkerülni azokat a helyzeteket és orvosi kiadásokat, amit tudatossággal el lehet. Egy zárt kifutóban ráadásul ura vagyunk olyan helyzeteknek, melyeknek a nyílt udvaron kevés az esélye: ha megijeszti valami az állatot, akkor nem, vagy nehezen tudjuk elkapni és megnyugtatni, ezáltal mi is elkezdhetünk pánikolni és máris a 22-es csapdájában találhatjuk magunkat. Az ideális kifutó megfelelően vastag, fémrácsos - nem csirkehálós - kerítéssel körbevett terület az udvaron belül, ahol a rácsközök alkalmazkodnak a nyúl méretéhez (törpenyúl esetén kisebbre van szükség, mint például egy 6 kg-os magyar óriásnyúlnál). Igyekezzünk a kifutót a házhoz minél közelebb, de az utca zajától minél távolabb tenni, elkerülve nyuszikánk kitételét az autók és gyalogosok állandó mozgásának, a zajterhelésnek és a kipufogók szennyeződéseinek, ezáltal frissebb levegőben és szennyeződésmentes füvet ehetnek. Ha nem lebetonozott vagy térburkolatos területet kerítünk el a nyúlparadicsom céljából, hanem teljesen vagy részben füves placcot, akkor mindenképpen mély, stabil alappal is kell rendelkeznie az építménynek, melynek mélysége érje el a legalább 30 cm-t, de természetesen minél mélyebb, annál megfelelőbb. Alapterületnek egy nyuszira kalkulálva minimum 10-15 m2 szükséges, ahol a futás kényelmesen biztosítva van. Magasság tekintetében a 2 m vagy magasabb ajánlott, amit nem ugranak át, ráadásul mi is kényelmesen be tudunk hozzá menni. Ideális, ha felülről is zárt, fedett a kifutó, akár ráccsal, akár ún. vitorlavászonnal, óvva őket a felülről érkező betolakodóktól, valamint az erős napsütéstől.
Triviálisnak tűnhet, de érdemes megemlíteni, hogy ne legyen bent elektromos vezeték vagy eszköz a futtatóban. Ezzel szemben legyen benne bújó, faház, természetes anyagból készült rágóka és fogkoptató (szárazkenyeret nem szabad), esetleg alagút, függő etető, amivel elfoglalhatják magukat, különösen abban az esetben, ha nyuszinkat egyedül tartjuk. Habár a nyulak társas lények és a tartásuk ivartalanított, ellenkező nemű párban ajánlott, lehetnek olyan esetek, ahol az egyedül tartás az egyetlen választás (pl. betegség, vagy korábban az állatot ért trauma által kialakult viselkedésprobléma, vagy a társaik felé tanúsított agresszió miatt). A körülményeket állatonként egyedileg szükséges mérlegelni, mindenesetre a futtatót lássuk el bőven szórakoztató eszközökkel. Mielőtt beengedjük a nyuszit, első alkalommal a füves területet alaposan gereblyézzük és nézzük át, mert lehetnek a földben korábbról ott maradt, a pocakjukat veszélyeztető műanyag darabok (pl. üdítős kupak), vagy akár üveg és kerámia szilánkok, építkezési törmelék, amelyek felsérthetik a tappancsokat. A futtató szerkezetét időszakosan ellenőrizzük, kiemelten a rozsdásodást és a szerkezeti gyengülést, szükség esetén pedig intézkedjünk mihamarabb.
Időjárási és egyéb környezeti körülmények
Minden évszaknak megvannak az ideális napjai és időszakai, amikor kitehetjük a nyuszinkat a kertbe. De ehhez előtte számításba kell vennünk néhány tényezőt: hőmérséklet, nyuszink fajtája, napsütés, szélviszonyok, csapadék és növényvilág. A legideálisabb, nyúlnak való idő leginkább tavasszal és ősszel jelentkezik, de nem kell őket szobafogságra ítélni sem nyáron, sem télen. A benti nyulak esetében a 15-24°C közötti hőmérséklet a legideálisabb a kinti mókázáshoz, hiszen ezek a „szobanyuszik” az év nagyrészében a benti 20-25°C-hoz vannak szokva. Azonban a 15°C alatti hőmérséklet sem szab teljes mértékben határt a szaladgálásnak, de fontos, hogy fokozatosan szoktassuk hozzá kisállatunkat, kerüljük a hirtelen nagy hőmérsékletkülönbséget. Alkalmazhatjuk az ún. „zsiliprendszeres módszert” is (pl. 24 °C-os szobából előbb egy hűvösebb, 15 °C-os folyosóra tesszük 1 órára, majd ki a futtatóba 10 °C-ba). Fontos, hogy 10°C alatt csak a teljesen egészséges, fokozatosan hozzászoktatott, vastag bundájú nyuszikat engedjük ki, 0°C alatt pedig már semmiképpen ne vigyünk ki nyulat, az már nagyon extrém hidegnek számít mindegyiknek. A nyári forró napokon, 26°C vagy afelett pedig fennáll a hőguta veszélye, így maximum késő délután, kora este, de még a szúnyogok megjelenése előtt lehet kitenni a nyulat, vagy ezen napokon érdemesebb inkább a hűvös, légkondicionált lakásban maradni. Az ajánlott hőmérséklettartományok mellett vegyük számításba azt is, milyen nyuszikánk van: a vastag aljszőrzettel rendelkező házinyulak jobban bírják a hideget, mint a rövidszőrű törpenyuszkók. Beteg, legyengült, idős vagy éppen nagyon fiatal nyulaknál érdemes még körültekintőbben eljárni és csak enyhe, kellemes időben kivinni őket, vagy állapotuktól és állatorvosi javaslattól is függően inkább a lakásban maradni. Fontos, hogy a futtatónak legyen árnyékos része (árnyékoló, vagy fa által adott), hogy a nyuszi el tudjon bújni a közvetlen napsütés elől. Lényeges szempont, hogy a kifutó ne legyen huzatos. Ha kint nagyon szeles az idő, akkor se vigyük ki a nyulat, hiszen könnyen megfázhatnak. Az enyhe szellő nem akadály, sőt, még jót is tesz a nyuszinak, hiszen rendesen át tud szellőzni a bunda, ami különösen előnyös olyan állatok esetében, akiknek tömöttebb, sűrűbb a szőrük és – a kezelést egyébként nem igénylő – ún. korpázásra (emberihez hasonló korpa, jellemzően a szőr tövénél) hajlamosak. Ha esik az eső vagy a hó, szintén el kell szomorítanunk a tapsifülesünket, hiszen benti játékra kell, hogy ítéltessen aznap. Az átnedvesedett, átvizesedett bunda ugyanis a huzathoz hasonlóan megfázáshoz, tüdőgyulladáshoz, az immunrendszer legyengüléséhez vezethet, amely egyúttal más egyéb betegségek előhozója is lehet. A hopizáshoz az sem elég, ha elállt az eső: csapadékot követően csak akkor mehet ki a nyuszi futni, ha a föld és a fű is megszáradt már és előtte ellenőriztük, hogy nem nőtt-e gomba a futtató füves területére. A nyúl sem vizes füvet (elhalálozással járó puffadást okozhat), sem pedig gombát nem ehet, így, ha gombát látunk kinőni, távolítsuk el a futtatóból. És ha már a tiltott ételeknél tartunk: különösen fontos, hogy – a tévhittel ellentétben, miszerint a nyúl tudja, mi a mérgező számára – nézzük át, milyen növények vannak a futtatóban, illetve akörül. Előzzük meg, hogy a nyúl mellényúljon és mérgezést kapjon. A futtatóba mindig tegyünk korlátlan mennyiségű szénát és friss hideg ivóvizet is.
Egészségügyi óvintézkedések és fontos tudnivalók
Bár a csak és kizárólag szobában tartott nyulak esetében is nagyon fontos a rendszeres védőoltás, a szabadba alkalomszerűen kiengedett tapsiknál különösen fontos a védettség megléte a nyulak vérzéses betegségét okozó RHDV1 és RHDV2 vírusok, valamint a myxomatózis ellen. Ezekre külön-külön és kombinálva is rendelkezésre áll már vakcina, éves vagy 6 hónapos ismétlési kötelezettséggel. Az oltási terv elkészítésében az állatorvos ad majd utasítást, hiszen a megfelelő kiválasztása attól is függ, van-e valamilyen alapbetegsége a nyulunknak. Mindenesetre az összes típusú szuri esetén figyelembe kell venni, hogy a védettség az oltástól számítva kb. 2 héten belül alakul csak ki, addig várnunk kell a szabadba engedéssel.
Amire még ügyelnünk szükséges, az a bolhák elleni védelem, amelyre állatorvosi vény nélkül is megvásárolható ún. spot-on cseppeket használhatunk, amely kifejezetten nyulakra is törzskönyvezve van. Ezek felcsepegtetéséhez azonban határozottságra és alaposságra van szükség, ezért, ha van lehetőségünk, legalább az első alkalommal bízzuk ezt is állatorvosra, nehogy olyan helyre csepegtessük, ahol az állat lenyalhatja, hiszen belsőleg mérgező.
Takarítsuk el rendszeresen a futtatóból is a nyuszibogyókat, hogy minél kevesebb légy kapjon vérszemet, hiszen a nyuszik popsija körüli területet is sajnos nagyon hamar be tudja köpni, amely súlyos, életét veszélyeztető állapotot is előidézhet nyulaknál. Ezért érdemes a rutinunkba beépíteni a nyuszi fenekének gyors ellenőrzését mielőtt visszavisszük a helyére és állatorvoshoz vinni, ha megtörtént a baj. Ha kertünkben jellemző a kullancs, kedvencünket a futkározás után alaposan nézzük át és ha kullancsot találunk benne, távolítsuk el azt erre használatos csipesszel vagy forduljunk mihamarabb állatorvoshoz. Végül, de nem utolsósorban, érdemes 1-2 hétig fonnyasztott füvet adni a nyuszinknak, így hozzászokik a fű emésztéséhez és garantáltan nem fog neki problémát okozni a friss verzió a kifutóban.
(Dr. Tóthné Molitorisz Borbála)