Minden évben egy új madárfajjal, négyévente pedig egy addig ismeretlen emlõssel bõvül a perui Amazonas biológiai kincsestára, azonban a legtöbb új állat-, és növényfaj felfedezésének örömét a kipusztulásuk miatti félelem árnyékolja be.
Az Andok hegyvonulatának jelentõs részével büszkélkedhetõ dél-amerikai ország területének mintegy hatvan százaléka az Amazonas-medencében terül el. A terület biológiai sokféleségének köszönhetõen Peru 25 ezer növényfajnak és a világ második legnagyobb madár populációjának (1800 faj) ad otthont. Ráadásul Peru azon öt ország egyike a világon, ahol a bolygó legnagyobb számú emlõs (515 faj) és hüllõ (418) fajai élnek. Az elmúlt egy évtized alatt több mint 1200 új fajt fedeztek fel az Amazonas-régióban, köztük a tûzpiros fejû és kék lábú mini méreg dárda békát (Ranitomeya amazonica), az ibolyakék napfénykolibrit (Heliangelus viola) és a nyolcfogú "tirannoszaurusz piócát" (Tyrannobdella reina). "Az ilyen felfedezések többsége azonban nem a hagyományos és gyakran költséges tudományos expedíciók sikereit jelzik. Legtöbbször olyan munkások bukkannak rá a ritkaságokra, akik a különbözõ feltárási helyszíneken dolgoznak az olaj-, bánya-, vagy fakitermelõ-vállalatok megbízásából" - mondta el Michael Valqui, az amazonasi állatvédõ program vezetõje.
"Az ilyen felfedezések egyszersmind óriási veszélyt is jelentenek, hiszen az új fajnak valószínûleg az egyetlen természetes élõhelyét bolygatják fel" - tette hozzá a szakember. A világ egyik legnagyobb erdõségének (700 ezer négyzetkilométer) otthont adó országban a természeti erõforrások kiaknázása is gõzerõvel folyik. Peru területének mintegy 16 százalékán folynak ilyen típusú munkálatok.
Ugyanakkor az ország vezetõ helyen áll a természetvédelmet illetõen. Területének 15 százaléka élvez teljes védelmet. "A célunk a 30 százalék elérése" - mondta Antonio Brack környezetvédelmi miniszter. A környezetvédõk ettõl függetlenül nagyon aggódnak a biodiverzitás jövõje és a védett határokon kívül élõ fajok életben maradása miatt.
Több faj tûnik el a világon, mint amennyit felfedezünk - figyelmeztetett Ernesto Raez, a Limában mûködõ Cayetano Heredia Egyetem Fenntartható Fejlõdési Központjának vezetõje. A 2004-es év adatai szerint összesen 21 Peruban élõ faj tartozik a veszélyeztetett kihalófélben lévõk kategóriájába, köztük a rövidfarkú csincsilla (chincilla brevicaudata) és a hegyes fülû denevér (Tompoeas ravus).
A természeti és történelmi kincsek megõrzésével együtt járó akaratlan pusztítás legjobb példája a szintén kihalás szélén álló Lima gekkó (Phyllodactylus sentosus) esete. Az apró éjszakai gyíkfajta ugyanis elõszeretettel húzza meg magát a fõváros közelében lévõ õsi indus sírok legsötétebb zugaiban. A terület megõrzéséhez szükséges régészeti munkálatok azonban egyszersmind az állatok élõhelyeinek elpusztításával járnak együtt.
