Egyes ausztrál békafaj saját rovarirtót termel. Némelyek rothadó húsra, vagy kakukkfûre, esetleg sült dióra emlékeztetõ szagot bocsátanak ki. Az eddig is ismert volt, hogy sok béka faj vegyi anyagot - többek között hallucinogéneket - termel bõrében, hogy távol tartsa a ragadozókat, ám Mike Tyler ausztrál professzor és Craig Williams entomológus arra is kíváncsiak voltak, hogy Tyler elmélete helyes-e, és az állatok tényleg termelnek olyan anyagot, mellyel távol tartják maguktól a rovarokat.
A kutatócsapat öt ausztráliai békafajt vizsgált meg, többek között az ausztrál zöld levelibékát. Masszázzsal és akupunktúrás technikákkal stimulálták a békák bõre alatt húzódó izmokat- számol be portálján a News in Science.
Rájöttek, hogy az állatok több különbözõ vegyületet képesek kiválasztani, és azokat stressz hatására kiszivárogtatni bõrükön. Az így levegõre kerülõ anyagok közül némelyik alkalmas volt a moszkitók távol tartására. Az anyagok attól függõen, hogy mivel táplálkozik a béka különféle illatokkal rendelkeznek.
A békák több száz vegyületet választanak ki, az egyik állat például hat-hét különbözõ vegyülettõl szaglott, mely viszonylag gyorsan elpárolog az állat bõrérõl. A csapat azt is megfigyelte, hogy az ausztrál zöld levelibéka által kiválasztott vegyületek, például megvédtek egy egeret a moszkitóktól, amikor azokat a rágcsálón alkalmazták.
A kutatók szerint ez az elsõ alkalom, hogy egy gerincesnél figyelték meg a "beépített" rovarirtót. Ám a békák által kiválasztott anyag, nem volt annyira hatékony, mint a DEET - dietil-toluamid -, melyet a legtöbb moszkitósprayben alkalmaznak. Williams nem is gondolja, hogy a természetes rovarirtót hasonló célra fel lehetne használni, ugyanis annak nem éppen kellemes az illata.
Leírása: A közepesnél magasabb növésû, szikár, karcsú kutya. Feje hosszú, elkeskenyedõ, stopja nincs. Orrtükre fekete, szeme sötétbarna, értelmes kifejezésû. Fogazata ollós harapású. Füle kicsi, elõrebicsakló.
Kutatók ősi üreget fedeztek fel Dél-Afrikában, melyen két valószínűtlen élőlény osztozott, mielőtt egy 250 millió évvel ezelőtti hirtelen áradásban az sírhelyükké nem vált. A furcsa páros egy sérült, fiatal kétéltű, amely valószínűleg menedéket keresett, és a cynodontiák (emlősszerű élőlények) csoportjának egyik alvó képviselője. Az üreget a mai Dél-Afrika területén, a Karoo-medencében tárták fel, mely a triász időszak kezdetén a Gondwana szuperkontinens részét képezte. Nagy energiájú röntgensugarakkal tudtak betekinteni a lyukba.
