Sok fluoreszkáló állat létezik, és ezt a képességüket a szöveteikben lévő különleges fehérjéknek köszönhetik, amely világít, amikor fény éri. De ezek mind gerinctelenek, mint a medúzák és a polipok. Legalábbis ezt gondolták a kutatók egészen 2009-ig, amikor néhány japán kémikus nagyon furcsa folyamatot vet észre egy teljesen átlagos halban. Mostanra már azt is tudják, hogy mi okozhatta azt. Az unagiként ismert japán angolna a lehető legközönségesebb hozzávaló az ország konyhájában. Grillezve, szusiban és még számtalan módon elkészíthető. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A következő évek azzal teltek, hogy megtalálják és izolálják a fluoreszkálásért felelős fehérjét, a módszert a Nature tudományos magazinban publikálták. Teljesen máshogy viselkedik, mint az eddig ismert fluoreszkáló fehérjék. Még olyan környezetben is élénken világít, ahol kevés az oxigén. Ehhez egy bilirubin, vagyis epefesték nevű anyagra van szükségük, amely amúgy az epében található.
A különbségek miatt a kutatók úgy gondolják, hogy a fehérje a gyógyászatban is bevethető. A fluoreszkáló fehérjéket gyakran használják arra az embereknél, hogy nyomon kövessenek más proteineket. A kutatók a fehérjét UnaG-nak nevezték el.