Bengáli macska

A bengáli házimacska egy vadmacskaféle, a bengáli leopárdmacska és egy házimacska keresztezésébõl mesterségesen lértehozott hibrid. Az elsõ bengáli macska e két faj véletlen párosodásból született, tervszerû tenyésztése az 1980-as években kezdõdött Amerikában. Azzal a céllal kezdték a fajtát kialakítani, hogy létrehozzanak egy vadmacska külsejû, de házimacska természetû új macskafajtát. Az 1960-as években is már felvetõdött a bengáli fajta kialakítása, amikor egy kaliforniai tenyésztõ egy házimacska kandúrt pároztatott egy nõstény ázsiai (bengáli) vadmacskával. A Kinkin nevû utódot aztán házimacskák között nevelték fel, majd saját apjával keresztezték, ami egyszínû és pöttyös utódokat eredményezett. A történet azonban csak 1983-ban folytatódott, amikor Jean Sugden és egy másik genetikus, Dr. William Centerwall tervszerûen hozzáfogott a fajta megalkotásának. Sokáig a fertõzõ macskabetegség, a hashártyagyulladás tanulmányozásával "alkottak" bengáli macskákat, hogy megvizsgálják, a két faj keresztezõdésébõl született hibrid ellenáll-e a betegségnek. A fajta végleges kialaítása során bevontak a tenyésztésbe más fajtákat is, így a mai bengáli macskák ereiben brit, abesszin és sziámi vér is folyik.

A bengáli macskának jellegzetes mintázatú, puha bundája van. A leggyakoribb az "eredeti", pöttyös bundájú, de már több színben kitenyésztették. Alapfeltétel, hogy a bunda pettyes vagy márványmintás legyen (általában barna alapszínû), de léteznek világosabb, ún. szépia, fehér ún hóbengáli és teljesen fekete változat is. A hóbengáli érdekessége, hogy szeme kék. A fajta jegye, hogy a homlokon látható legyen a cirmos macskákra jellemzõ M-alakú rajzolat.

Feje széles, kerek, testéhez viszonyítva kicsi, pofapárnái erõteljesek. Fülei öblösek, orra széles. A test izmos hosszú, a bunda tömött, sûrû és rendkívül finom, prémszerû. Lábai erõsek, farka középhosszú, a vége mindig fekete. Szeme ék alakú, kissé mogyoróvágású. Színe lehet sárga, vagy zöld (a hóbengáli esetében a szemszín mindig kék).

Az elsõ generációs bengáli macskák bár házimacska külsejûek voltak, természetük azonban vad volt. A mai bengáli macskák többsége barátságos, kiváló lakótárs. Nagyon kíváncsi, szelíd, ragaszkodó, bár egyáltalán nem "ölmacska". Néha akaratos, saját akaratát érvényesíti, kissé önfejû, de türelmes. Játékos, szó szerint kutyatermészetû. Szereti a játékokat a kutyákhoz hasonlóan apportírozni és visszahozni. Néhány bengáli macska kifejezetten kedveli a vizet, bár ez nem vonatkozik minden egyedre. Pórázhoz jól hozzászoktatható, intelligens fajta. Sokat nyávogó, hangos és beszédes fajta. Hosszúszõrû változata nincs.

A bengáli macska étrendje a többi macskáéval megegyezõ, különösebb igénye nincs. Szereti a figyelmet, a törõdést. Szõrét könnyû tisztán tartani, hetente elég átfésülni. Lakáson belül tartsuk.