A kígyók hõérzékelõ gödröcskéjük segítségével a legcsekélyebb hõmérsékletingadozást is észlelik, aminek köszönhetõen melegvérû zsákmányukat a sötétben is fellelik: amerikai kutatóknak most sikerült megfejteniük, hogyan mûködik ez az úgynevezett gödörszerv.
Az érzékelõben különleges fehérjék veszik fel a hõsugarakat, majd idegimpulzussá alakítják azokat - számolnak be a Kaliforniai Egyetem kutatói a Nature címû folyóiratban a Der Spiegel címû német lap internetes kiadása (www.spiegel.de) szerint.
Az elsõsorban viperák, boák és pitonok fején található hõérzékelõt az állatok hatodik érzékének is nevezik.
A kutatók a szervbõl származó sejteket vizsgálták meg, így jöttek rá az úgynevezett TRPA1 csatorna hõérzékelõ szerepére. A csatorna a sejthártya speciális fehérjéibõl épül fel, a hõsugárzástól felmelegszik, majd az ingert továbbadja az idegvégzõdéseknek. Érdekes módon a TRPA1 csatorna csak akkor aktiválódik, ha a hõmérséklet meghalad egy bizonyos küszöbértéket. A vizsgált texasi csörgõkígyók esetében ez 28 Celsius fok volt, amely nagyjából egybeesik melegvérû zsákmányállataik hõmérsékletének alsó határával.
A fehérjeérzékelõ nem csupán a kígyóknál fordul elõ, és más feladatot is elláthat. Emlõsök esetében a hõ helyett bizonyos kémiai vegyületekre reagál. A kutatók szerint a szenzoros TRP-rendszer sokszínûsége bizonyíték arra, hogy az evolúció során kiválóan alkalmazkodott a különbözõ fajok igényeihez.
Az ember esetében a TRPA1 csatornát Wasabi-receptornak is hívják, mivel fontos szerepet játszik a japán torma, más néven wasabi bizonyos ízeinek érzékelésében. Ez a funkció a kígyóknál is megmaradt, az evolúció során azonban az õ TRPA1 csatornájuk hõérzékelésre is szakosodott.
Meglehetősen rendhagyó helyet választott a sütkérezéshez ez a béka, amit az indonéziai főváros mellett, egy tóban fotózott egy arra járó fotós. Sajnos csak akkor ért oda, amikor a kétéltű már az aligátor orrán csücsült, látszólag békésen, bár a pulzusát ugye, bajos lett volna megmérni. Pedig az igazán izgalmas az lett volna, ahogy odakerült, de ennek körülményeit nehéz megállapítani. Bár a helyzet meglehetősen fenyegetőnek tűnik – akár csak az aligátor tekintete – a béka erről látszólag tudomást sem vesz, csak sütkérezik a jóidőben.
A komondor az egyik legismertebb pásztorkutyafajtánk, amelyet mai formájában a legrégebben tenyésztettek ki. Nevének több magyarázata is van. Valószínûleg a kuman (kun) szóból származik, 1454-ben bukkant fel nyelvelméleteinkben, a Debreceni kódex 1519-ben már kutyanévként említi a kamondort vagy komondort. A szó a türk nyelvekben a kumanokhoz tartozást jelentette. A kunlakta vidékek pászorkutyája lehetett. A komondor valószínûleg õseinkkel a népvándorlás idején került a Kárpát-medencébe, de nem kizárt, hogy a kunok hozták be.
(Paroedura pictus Peters, 1854)
Akinek van négylábú társa, az biztosan meg tudja állapítani, hogy kedvence mikor boldog, beteg, ingerült, bûntudatos, féltékeny, tanakodó vagy kétségbeesett.
