2024.03.29. - Auguszta

Meglepõ trükkre tanítják a delfinmamák borjaikat

Egy ausztrál tengeröbölben néhány delfin tengeri szivacsot helyez az orrára vadászat közben. A fõleg nõstényekre jellemzõ viselkedésforma a jelek szerint nem öröklõdõ, hanem tanult tulajdonság.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Ausztrália partjaitól 850 kilométerre, az izgalmas nevû Cápa-öbölben egyes delfinek furcsa szokást vettek fel: idõrõl-idõre tengeri szivacsot helyeznek orrukra, és így úszkálnak fel-alá. A jelenséget elõször 1997-ben figyelték meg, és csak erre az egy helyre jellemzõ, azaz más vidékeken még nem írtak le ehhez hasonlót.

A Zürichi Egyetem kutatóit Michael Krützen vezetésével nagyon izgatta, hogy mi lehet a jelenség oka, és vajon öröklött vagy tanult viselkedésrõl van-e szó. Bár közvetlen megfigyelésre a mai napig nem nyílt mód, a legvalószínûbb, hogy a delfinek vadászatkor, a tenger aljának felkavarásához veszik fel furcsa éküket, hogy megkíméljék orrukat a horzsolásoktól. A szivacshasználók döntõ többsége nõstény.

Krützen és munkatársai 13 szivacshasználó - ezek közül csupán egy hím - és 172 eszközt nem alkalmazó delfintõl vett mintán végeztek DNS-vizsgálatot. Megállapították, hogy a kizárólag anyai ágon öröklõdõ mitokondriális DNS az egyes "szivacsozók" mintájában nagymértékben hasonló, és a sejtmagban lévõ genetikai anyag sem mutat nagy eltéréseket. Ez így együttesen arra utal, hogy az eszközt használó delfinek egy közös õstõl származnak, és ez a közös õs csupán néhány generációval ezelõtt élt - vagyis a szivacsoshasználók közeli rokonok.

Csak a lányok tanulnak?

Mivel azonban az eszközt nem használó delfinekre is nagyjából ugyanezek voltak jellemzõek, és nem sikerült semmi olyan jelet találni, ami a tulajdonság öröklõdésére utalna, a kutatók valószínûbbnek tartják, hogy tanult viselkedésformáról van szó. Mivel a delfinborjak életük elsõ négy-öt évét anyjuk társaságában töltik, elvileg bõven van idejük ellesni tõle különféle trükköket.

Az állatvilágban a tanult eszközhasználatot általában magasabb rendû szárazföldi emlõsöknél figyelték meg, ilyen például csimpánzoknál a csonthéjasok két kõvel való feltörése. Az új-kaledóniai varjak szükség esetén ágacskákkal piszkálják ki a nehezen hozzáférhetõ helyen megbúvó táplálékot - ez azonban nagy valószínûséggel öröklött viselkedésforma.

A Cápa-öböl delfinjei az elsõ olyan tengeri állatok, melyeknél tanult eszközhasználat figyelhetõ meg - bár a kutatók hangsúlyozzák, hogy a viselkedés tanult volta egyelõre nem igazolt, csak erõsen valószínûsíthetõ. További vizsgálatokra van szükség annak eldöntésére, hogy vajon miért vannak a szivacshasználók között sokkal nagyobb arányban a nõstények, mint a hímek.

Bíró Zsuzsa
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra