2024.03.29. - Auguszta

A bíró macskája

Írta és szerkesztette: Lelkes Miklós

Hol volt, hol nem, volt egy csinos, erõs, és ráadásul dolgos legény, akinek az esze kereke olykor kicsit ferdén forgott, ezért, hogy meg ne sértsük, nevezzük õt különösnek.Egyébként Jánosnak hívták.
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Munkára hívták Jánost a városba, csak egy napra, de azt is meg kell becsülni, mert több nap, mint kolbász, de azért a kolbászos nap az igazi.Fogta a kakasát és, hogy távollétében el ne lopják, betette a kéménybe.
A faluban egynéhányan - igaz, ami igaz! - kicsit lopósak voltak.No csak kicsit.Tehenet, ökröt, lovat nem loptak, azt nem tartották volna becsületesnek, de olykor egy-egy tyúkot, kakast, libát, kacsát vagy kismalacot igen.
Hazajött a legény estefelé, mászik fel a létrán, hogy kivegye a kéménybõl a kakast, hát az sehol.Elballagott a bíróhoz.
Új bíró volt a faluban.Kérdezte: hol volt a kakas, amíg a legény a városban volt?
- Hát hol lett volna?! - nézett rá János legény értetlenül.A kéményben!
A bíró a fejét vakargatta.Félnótás ez a legény.Mit lehet itt csinálni?
A bíró macskája, Ciccmic Pista, viszont így nyávogott:
- Nem lehet e vidéken túl sok kormos tollú kakas.Szét kellene nézetni a faluban a községi rendõrrel...
A községi rendõrnek nagy gyakorlata volt a szétnézegetésben.Meg is találta a kormos tollú kakast, de még annak a kezén is ott volt némi korom, aki már a sajátjának gondolta a nagytarajút.János visszakapta a kakast, de a tolvajnak egy hízott disznó árát kellett megfizetnie büntetésül.Még örülhetett, hogy ennyivel megúszta!
Néhány hét múlva ismét kapott János egy napra való munkát a városban.A múltkori pénzen malacot vett, most azt féltette.Bevitte a házba, betette a lisztesládába, bár abban volt még némi liszt.Ott csak nem fogja keresni a tolvaj, ha mégis idehozza az ördög!
A tolvaj nem is a malacot kereste, amikor bemászott az ablakon, mert ágynemûre volt szüksége.Ám meghallotta, hogy valami mocorog a lisztesládában.Kinyitotta.Ágynemûbe csavarta a malacot és nagynehezen kimászott vele az ablakon.
Hazajött a legény, hát se lepedõ, se dunyha, de még a malac sincs a ládában. Ment a bíróhoz.A bíró elõször úgy gondolta: legjobb volna eltitkolni ezt a fura históriát, mert a végén hat falu fog nevetni az övéken.Ám a bíró cicája másképpen vélekedett:
- Elõbb-utóbb kibújik a szög a zsákból.Akkor azután nemcsak a történeten fognak nevetni, hanem azon is: a tolvaj röhög a markába.Ha viszont megkerül a tolvaj, akkor nem lesz okuk a nevetésre.Szét kellene nézetni a faluban a községi rendõrrel: kinek lisztes a dunyhája, kinél pereg liszt a lepedõrõl?
A községi rendõrnek, mint említettem, a szétnézegetés volt az erõssége.Meg is találta a tolvajt, akinek egy tehén árát kellett fizetnie büntetésül.Még örülhetett, hogy nem többet.János legény pedig visszakapta malacát és ágynemûjét.
János ezt követõen megházasodott, így kikerült ugyan a legénysorsból, de szép kis házába bekerült felesége, Mariska.Utóbbi tenyeres-talpas, de szemrevaló asszonyka volt, ráadásul sütnivalója is volt elegendõ.
A mézeshetek után megint kapott egy napra jól fizetett munkát János a közeli városkában.Ám most még inkább félt a tolvajoktól, mint annak elõtte.Mi lesz, ha ellopják ezt a szép feleséget?Így szólt hát az asszonyhoz, igen aggódó-könyörgõ hangon:
- Ne haragudj rám, édes Mariskám, pici cukorfalatocskám, de félek, hogy amíg a városban vagyok, addig téged ellopnak!Hadd zárjalak be egy napra a szekrénybe!Van ott hely bõven, még aludhatsz is benne.Ha megengeded, hozok neked meglepetés-ajándékot a városból!
Mariska errõl eleinte hallani sem akart, de végül részben János csókjai vették le a lábáról, részben pedig az ígért meglepetés-ajándék is elcsábította.
Ezúttal azonban különös tolvajok jöttek, a városból és szekérrel.Õk nem csipcsup dolgokat, szalonnát, kolbászt, libát vagy más efféléket akartak lopni, hanem drága holmikat, fõleg értékes régiségeket.Jánosék háza kívülrõl módosnak látszott, de belül a tolvajok sokáig nem találtak semmi értékesnek látszót.Mariska ekkor már régen az igazak aludta a szekrényben levõ ruhákon, így nem vett észre semmit.Végül az egyik tolvaj így szólt:
- Ez a szekrény régiség, mert legalább százéves.Jó tölgyfából van.Vigyük el ezt!
Kinyitották a ház ajtaját és óvatosan feltették a szekrényt a szekérre.Estefelé hazajött János: hát se szekrény, se feleség!Mi az ördög történhetett?!Rohant a bíróhoz.
A bíró megtanácskozta a dolgot cicájával, Ciccmic Pistával.Azt mondta a cica:
- Ha a tolvajok az asszonnyal együtt el tudták vinni a szekrényt, akkor az csak úgy történhetett, hogy az asszony aludt.Minden asszonynak felvágták a nyelvét, ha ébren van.Itt a faluban nemigen lehet egy szekrényt feltûnés nélkül eldugni,
tehát a szekrényt, asszonyostul, a városban kell keresni.János menjen oda a községi rendõrrel és János minden utcasarkon énekeljen feleségébresztõ dalocskát!
A bíró saját homlokára ütött:
- Eszes vagy te, kedves cicám! Okos ötlet ez, igazán!
A cica az ébresztgetõ dal megírásában is segített.János pedig a városban nagy hangon ordította-dalolta:

Mit hoztam, Mariskám? Mit hoztam én neked?!
Egy szép fülönfüggõt!Rögtön tiéd lehet!
Hoztam csinos csizmát.Máris adom néked,
csókjaimmal együtt.Ébredj! Ébredj! Ébredj!

Szegény férjecske már egészen berekedt, a fél város egészen felébredt, de a szekrény, és ami a fõ: Mariska sehol.János kétségbeesett, de a kíséretében levõ községi rendõr, Barnánbámulós Ferkó is lelombozódott, fõleg, ha arra gondolt: mit fog õ kapni otthon feleségétõl, a késõi hazamenetelért!
Ám egyszer csak mit látnak? Kinyílik egy ajtó, - kirepül egy ember, bele a sárba.Egy másik követte.A harmadik járt a legrosszabbul, mert az fejjel repült bele egy nagy pocsolyába.
Az ajtóban pedig ki jelent meg? Mariska!
Késõbb derült ki a gazfickók sárba repülésének elõzménye.A lókötõk bevitték a szekrényt a házba.Ott Mariska már kezdett ébredezni.Az egyik tolvaj a szekrényre mutatott és így szólt:
- Ez már legalább százéves!
Mariska azt hitte: õt gúnyolja valaki, hogy százéves, pedig még csak huszonegy múlt.Nagyon mérges lett.Megrúgta a szekrény ajtaját.Az kinyílt.Megijedt a három gazfickó.Nem tudták, hogy ember van a szekrényben, - a törvény sokkal szigorúbban bünteti az emberrablást, mint a szekrényrablást!
Mariska mindegyiknek adott egy nagy pofont, azután úgy kivágta õket az ajtón, mint a huszonegyet.
Férje láttán elszállt Mariska mérge.Ebben a gyönyörû fülbevaló, valamint a remek nõi csizma is segített.Hát még amikor jutalmat kapott a fõrendõrségtõl, mivel segített elfogni a gonosztevõket!Az újságok is beszámoltak az esetrõl, dícsérték Mariskát, de férjét is.A községi rendõrt elõléptették, amit annak felesége ezúttal igen méltányolt.A bíró pedig - igaz, nem hivatalosan - segédbíróvá nevezte ki cicáját, Ciccmic Pistát.A cica segédbíróként mindig segített a bírónak reggelije, ebédje, vacsorája elköltésében.Így tesz egy szorgalmas, kötelességtudó cica!
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra