Egy évvel késõbb más típusú rákos sejtekkel is beoltották az állatot, és ezúttal kialakult két kis pofadaganat. Ezeket mûtéttel eltávolították ugyan, és úgy is tûnt, hogy Cedric felépül, két héttel ezelõtt azonban röntgenfelvételeket készítettek, amelyek azt mutatták, hogy a rák átterjedt az ötéves erszényes tüdejére. Ezt mûtéti úton nem lehetett eltávolítani, és kemoterápia sem volt alkalmazható, ezért a kutatók úgy döntöttek, hogy - megelõzendõ az állat további szenvedését - elaltatják.
A rákos megbetegedést 1996-ban fedezték fel a világ legnagyobb testû erszényes ragadozói körében. Az azóta eltelt idõszakban a vadon kizárólag az Ausztráliához tartozó Tasmánia szigetén élõ faj állománya 70 százalékkal megcsappant. A fajt a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) vörös listáján a veszélyeztetett kategóriába sorolják, jelenlegi becslések szerint 25 év múlva teljesen eltûnhet.
A termetükben kisebb kutyákhoz hasonlító, húsevõ erszényes ördögök fizikai úton, például harapással adják át egymásnak a fertõzést, amely torz daganatokat okoz pofájukon. A daganat akadályozza õket az evésben, így gyakorlatilag éhen pusztulnak. A kór emellett roncsolhatja belsõ szerveiket is.
Reményre adhat okot, hogy idén márciusban kutatók felfedeztek egy Tasmánia északnyugati részén élõ kolóniát, amelynek tagjai az eddigi vizsgálatok alapján immunisak a bõrrákkal szemben. Ausztrál állatkertekben is tenyésztik az ördögöt, jelenleg mintegy 280 egészséges állat él fogságban. A hatóságok tervei között szerepel, hogy egy egészséges példányokból álló populációt áttelepítenek a közeli szigetek egyikére, hogy így hozzanak létre egy "tartalékállományt".
Egy nemzetközi kutatócsoportnak nemrég sikerült megfejteni a pusztító rákos megbetegedés genetikai jellegzetességeit, ami segíthet a gyógymód kidolgozásában.
