Még a krétakorban, 120 millió évvel ezelõtt jelent meg az a hangyacsalád, amelynek ma élõ tagját 2007-ben német kutatók megtalálták az Amazonas-medencében, s már be is tudták azonosítani. A sötét altalajt lakó, szem nélküli rovarfaj elõbukkanása arra utal: bizonyára vannak még felfedezésre váró fajok, amelyek õsrégi idõkben kialakult tulajdonságaikat napjainkig meg tudták õrizni az esõerdõk altalajában.
Két német kutató a brazil õserdõben rálelt a Föld valószínûleg legõsibb hangyafajának élõ egyedére. A felfedezõknek olyan idegennek tûnt a fakó rovar hosszú rágóival, mintha egy másik bolygóról jött volna. Ez a benyomás az elnevezésben is érezhetõ: a Martialis heureka latin név annyit tesz, mint "jövevény a Marsról, megtaláltam!". Christian Rabeling és Manfred Verhaagh, mindketten a karlsruhei Természettudományi Múzeum munkatársai, az Amerikai Tudományos Akadémia közleményében (PNAS) írták le az új fajt.
A heuréka kétszeresen is helytálló, hiszen öt évvel ezelõtt Verhaagh már megtalálta a faj két példányát az Amazonas-medencében, csak azok kiszáradtak, és bennrekedtek a kutató fioláiban. Amikor ultrahangfürdõvel megpróbálták kiszabadítani õket, morzsákra estek szét. Most kollégájának jutott a lehetõség, hogy megpillantsa a rejtõzködõ, csupán három milliméteres harcias rovart.
Az állatot a Sao Paulo-i egyetem Zoológiai Múzeumában helyezték el. A szem nélküli nõstény genetikai elemzése során három génszakaszt tudtak beazonosítani, és ezeket más hangyákéval összehasonlítani. Annyi különbség adódott, és a rovar testfelépítése is annyira különbözött a többi fajétól, hogy külön alcsaládba, a huszonegyedikbe sorolták a hangyák közt. Ez 85 éve az elsõ olyan alcsalád, amelyet élõ hangya számára kellett létesíteni.
Az agyagos altalajban élõ vak hangyák életmódjáról és viselkedésérõl keveset tudni, de valószínûleg az avar alatt és a rothadó fában, esetleg üreges, elhalt gyökerekben mászkálnak. A hosszú, vékony szájszervekkel, amelyek példa nélküliek a hangyák birodalmában, puha zsákmányállatokat - rovarlárvákat, férgeket - húzhatnak ki azok búvóhelyérõl - vélekednek a kutatók.
A hangyák ezen legõsibb csoportja feltehetõen 120 millió évvel ezelõtt alakult ki, darázsszerû õsökbõl. Egyes fajok a sötét altalajban folytatott életre specializálódtak, elvesztették szemüket és kifakultak - és máig fennmaradtak. Rabeling vélekedése szerint a talajban kevesebb az ellenségük, továbbá a klíma is eléggé állandó maradt ott az idõk folyamán. Ily módon õrizhette meg ez a reliktum (maradvány) faj õsi tulajdonságait. A kutatók szerint számos hasonló faj éldegélhet az esõerdõk altalajában.