Bár egyetlen szépségversenyt sem nyernének meg, a csupasz vakondpatkányok mégis elviszik a pálmát, méghozzá az élettartam terén. Az emberi öregedéssel foglalkozó kutatók pedig tanulhatnak a föld alatt élõ állatkáktól A vakondpatkányok életkora jóval meghaladja a hasonló méretû rágcsálókét. A tudomány szerint legalább 30 évig élnek. Egy kutatócsoport most azon ügyködik, hogy betekintést nyerjen ezen élettartam titkaiba. A vakondpatkányok a jelek szerint egyszerûen azon sejtkárosodásokkal operálnak, melyek az élet normál velejárói.
" A csupasz vakondpatkányok, meglepõen hosszú élettartamukkal és késleltetett öregedési folyamataikkal tökéletes modellnek tûnnek tudomány azon ágai számára, melyek az emberi öregedéssel és az öregedési folyamatok hátráltatásával foglalkoznak" - mondja Rochelle Buffenstein, New York-i kutató. "Ezen állat egy nap talán segíthet rájönni, hogyan lehetne jelentõsen megnövelni az emberi élettartamot".
Az emberek és a többi állat állandó áldozatai az oxidatív stressznek. A szervezetben az oxigén oxigénatomokra bomlik, ezek a szabadgyökök, mivel elektronjaik páratlanok. A szervezetben aztán megpróbálnak elektront szerezni, így károsítják a sejteket, proteineket és a genetikai anyagot. A szervezet által elõállított antioxidánsok megpróbálják semlegesíteni ezen támadást.
Mivel a vakondpatkányok sokkal tovább élnek, mint a legtöbb, hasonló testméretû rágcsáló, így a kutatók joggal várhatják, hogy az állatoknál kisebb az oxidatív stressz mértéke, vagy pedig jobb az ellenállóképességük a szabadgyökökkel szemben, talán több antioxidánst termelnek.
Buffenstein csapata kétéves csupasz vakondpatkányokat hasonlított össze négyhónapos egerekkel, úgy választva meg az életkorokat, hogy azok relative megegyezzenek az állatok maximális élettartamát tekintve. Kiderült, hogy a vakondpatkányoknál nagyobb volt az oxidatív károsodás a biológiai molekuláknál, azaz nagyobb fokú a DNS és proteinkárosodás a májban és vesében. Sõt az oxidatív semlegesítõk szintje is alacsonyabb volt a vártnál. Az állatok mégis tovább élnek.
Buffenstein azt gyanítja, hogy a rágcsálók képesek kivédeni az oxidatív stressz akut támadásait. Körülbelül olyan a helyzet, mintha az emberrel valami váratlan történne, ám idegösszeroppanás helyett könnyedén feldolgozná azt.
Természetesen további kutatások szükségesek annak kiderítésére, hogy a vakondpatkányok pontosan hogyan is képesek együttélni az oxidatív stressz okozta károsodásokkal.
A csupasz vakondpatkányok:
- Szinte sosem jönnek fel a felszínre és majdnem teljesen vakok,
- Túlméretezett fogaikkal ássák üregeiket,
- Akár 300 egyedet is számláló kolóniákban élnek, ahol egyetlen, szaporodóképes nõstény van, a méhkirálynõhöz hasonlóan,
- Üreghálózataikban elkülönítenek egy "toalettként" funkcionáló területet,
MTV (Fotó: Rochelle Buffenstein)