Sokan kérdezik, etethetnek-e kutyájukkal csontot, és ha igen, mikor és mennyit, milyen rendszerességgel.
Akadnak, akik ellenzik, és vannak, akik mellette szólnak. A túl kevés ugyanolyan rossz, mint a túl sok. Mint mindennek, kedvenceink csonttal való etetésének is megvannak az elõnyei és a hátrányai. A kutya - akárcsak a macska - húsevõ-ragadozó (carnivora), tehát táplálékát nem kifilézve, hanem szõröstõl-bõröstõl (csontokkal együtt) kebelezi be. A csontok kalcium- és foszfortartalmára az állatnak szüksége van saját életfolyamataihoz, a megfelelõ szilárdságú csontok felépítéséhez. A kalcium és a foszfor felszívódásához ugyanakkor nélkülözhetetlen a D-vitamin, amelynek elõanyagai megtalálhatóak a szervezetben, aktivizálását azonban nagymértékben a napsugárzás mozdítja elõ. Fontos tudni még, hogy a felszívódás nem véletlenszerû, hathatóssága függ a kalcium és a foszfor mennyiségétõl, azok egymáshoz viszonyított arányától is. Az ideális kalcium- és foszforarány 1,3-1: ez az arány található meg a kereskedelmi forgalomban kapható csonterõsítõ tablettákban is.
Hetente 1-2 alkalomnál gyakrabban ne adjunk csontot a kutyának. Lehetõleg két "csontos nap" között mindig legyen egy-két "csontmentes nap", amikor az állat konzerv- vagy tésztafélét fogyaszt: ez ellensúlyozza a csont keménységét, és nem okoz szorulást.
Három hónapos kortól kedvencünk már kaphat csontot, ami azonban nagyon fontos: a mértékletesség. Bármennyire szereti is a csontot, egyszerre ne kínáljunk neki nagyobb mennyiséget, és amit elé teszünk, azt mindenképpen alaposan fõzzük meg, soha ne adjuk nyersen!
Jó csont, rossz csont, avagy mit igen, és mit ne?
A szilánkosan törõ csöves csontokat (elsõsorban víziszárnyasok, öreg kakas és tyúk végtagcsontjait) ne adjunk az állatnak, mert belefúródhatnak a nyelõcsõbe vagy a bélbe, komoly sérüléseket és vérzéseket okozva.
Lehetõleg baromfi vagy nyúl lapos csontjait (például farhátot, mellcsontokat), vagy jól megfõtt csirkenyakat tálaljuk elé. Ezek nem fognak problémát okozni. A nagyobb, fõtt csöves csontok rágcsálása (sertés- vagy marhacombcsont és -lábszárcsont) kiváló elfoglaltságot nyújt a számára, és élettanilag is jó hatással bír, emellett a fogait is tisztítja. Sertéscsontot azonban az Aujeszky betegség miatt csak és kizárólag hõkezelve (sütve vagy fõzve) adjunk oda!
Mik a csontetetés elõnyei?
- tisztítja és erõsíti a fogakat
- élvezetet, élményt jelent a kutyának (addig sem a szék lábát rágja)
- leköti a felesleges energiáit
- segíti az emésztést, jó állapotban tartja a fogakat és a fogínyt (jobb, mint egy fogkefe)
- segíti a bûzmirigyek kiürülését
- a benne lévõ velõ fontos fehérjeforrás.
Mik a hátrányai?
- ha kedvencünk habzsol, és rágás nélkül nyeli le a csontot, az komoly gyomormegterheléshez vagy a túlevés miatt akár gyomorcsavarhoz is vezethet
- túl sok csont fogyasztása miatt a bélsár fehér és nagyon kemény lesz, ami miatt obstipatio (bélsárrekedés) alakulhat ki, ami nagyon fájdalmas; ha kedvencünk nem tud bélsarat üríteni, és nem visszük idõben állatorvoshoz, az akár szepszishez is vezethet
- a sok csont a gyomorban hányást, a belekben pedig elzáródást vagy vérzést okozhat; idõsebb kutyáknál pedig a vastagbélben tömbszerûen összeállt csontok eltávolítása gyakran csak mûtétileg oldható meg.
Mivel helyettesítsük a csontot?
- ez attól függ, hogy milyen célzattal adjuk kedvenceinknek a csontot:
- ha jutalomfalatként, akkor inkább adjunk igazi jutalomfalatot (egy kis darab száraz kutyaeledelt vagy virslikarikát)
- ha unalomûzõként, akkor inkább állatkereskedésekben árusított emészthetõ mûcsontot kapjon
- ha a kalciumpótlás a cél, akkor adjunk kalcium-kiegészítõ tablettákat.
Forrás: MTI
