
A zöld lombszöcske (Tettigonia viridissima) nem új jövevény a hazai élõvilágban, sõt igen elterjedt, és hétköznapi fajnak számít. Európa nagy részén és Szibériában egyaránt közönségesnek mondható. A városokban is elõfordulnak, de rendszerint nem kerülnek az emberek szeme elé, mert zöldes színükkel a parkok, ligetek növényzete között nehéz észrevenni õket. Meghallani már sokkal könnyebb, hiszen ciripelésük jellegzetes, erõs hangú.
A város zöld területeinek közelében alkonyatkor hallható "tücsökciripelésért" is sokszor nem a tücskök, hanem a zöld lombszöcskék felelõsek. Bár ezek az állatok jelen vannak városainkban, leginkább csak akkor lehet meglátni õket, ha valamilyen szokatlan esemény miatt elhagyják rejtekhelyüket. Valószínûleg ez történhetett a Bem rakparton is az utcabál ideje alatt.

A kifejlett állatok egyébként júniustól õsz közepéig népesítik be az élõhelyeket és keresnek párt maguknak. Mivel ragazodó életmódot folytatnak, és az egyedek a fajtársakkal szemben is védik saját területüket, tömeges rajzásuk, inváziójuk gyakorlatilag lehetetlen, ettõl tehát semmiképpen nem kell tartani. Mint ahogyan attól sem, hogy embereket támadnak meg. A zöld lombszöcskék ragadozók ugyan, de ebben a minõségben csak a náluknál kisebb rovarokra, rovarlárvákra veszélyesek.
Harapásra csak akkor lehet számítani, ha valaki kézbe veszi õket, ilyenkor az állat védekezni próbál, és mivel semmilyen más módja nincs erre, az életmódjából adódóan igen erõteljes rágóival próbál az õt fogva tartó kézbe harapni. Súlyos sérülést persze így sem lehet szerezni, bár a harapás nem kellemes, és a vér is kiserkenhet. A lényeg, nem kell rettegve az utcákat járnunk attól tartva, hogy a zöld lombszöcskék áldozatává válunk!
hirado