A szerb fõváros (fõleg külsõ részeinek) utcáin becslések szerint jelenleg négy és félezer gazdátlan eb csatangol, vagy él. Többségükre ez utóbbit lehet mondani, mert Belgrádban nem utálják a kóbor kutyákat, csak néha félnek tõlük, ha már nagyon elvadultak, s embert harapnak.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Ez a romló gazdasági helyzetnek - a kutyák ebbõl fakadó éhezésének - a következménye is lehet. A szerb fõváros ugyanis kóbor kutyai szempontból különös hely - ha valaki valamilyen okból kidob egy ebet, annak sok gyámolítója akad.
Egyesek a kertkapujukat nyitják meg, hogy a téli hidegben, hóesésben védett zugot kereshessen, s van aki rendszeresen élelmet visz a magát máshol - néha csak egy kerítés alján - meghúzó "kutyájának". Ebbõl adódik, hogy a legtöbb külvárosi utcának megvannak - a sokszor több éven keresztül ott élõ, minden lakos számára ismerõs - saját kóbor kutyái.
A legjobban azok az ebek szenvednek - s támadnak -, amelyeket belsõ városrészekben dobnak ki, s a nagy házak között nem találnak maguknak életteret, rendszeresen enni- és innivalót szállító gondozókat.
Az általuk okozott problémát akarja Belgrád a maga sajátos módján megoldani. A városnak van kutyákat összefogdosó sintérszolgálata, de annak nem a megsemmisítés a feladata, hanem az, hogy állatorvosi központokba vigye a kóbor jószágokat, ahol sterilizálják õket (ennek jeleként széles, vastag szövésû vörös nyakörvet kapnak), majd kirakják õket egy külvárosi utcán, tudva, hogy a környéken lakók majd etetik õket.
A múlt évben már lezajlott egy ilyen kampány, s ma rengeteg széles vörös nyakörvet viselõ, utcalakó kutyával lehet találkozni Belgrádban, ám ez nem oldotta meg a problémát. Ezért a szerb állami Állatorvosi Fõigazgatóság - több nem kormányzati szervezettel együtt - elindította az ölésellenes "No Kill!" programot, amely ugyancsak sterilizálásról és szabadon engedésrõl szól.
A kóbor kutyák összefogdosásának és leölésének ötlete még nem vetõdött fel Belgrádban.