
A németországi Göttingen városában található Max Planck Intézet kutatói minderrõl errõl a Nature címû folyóiratnak számoltak be. Elmondták: az atlanti lazac Chilében faunaidegennek számít, betegségeket hurcol be, ezzel veszélyeztetve az õshonos fajokat. A vízbe kerülõ gyógyszerek, fertõtlenítõszer, hasznosítatlan táp és ürülék is szennyezi a környezetet. Mérésekkel sikerült kimutatni, hogy a farmok közvetlen környezetében semmilyen élet nem létezik.
Heike Vester többek közt dokumentálni tudta, ahogy fiatal dél-amerikai oroszlánfókák fennakadnak a farmokat körülvevõ védõhálókon. Kiszabadulásukkor sokszor testükön marad egy hálódarab, amely aztán növekedésük során megfojtja õket.
A környezõ vízben állandó zaj uralkodik a telepeket ellátó hajók és a tápadagolók generátorai révén, ami elûzheti a környékbeli veszélyeztetett tengeri emlõsöket, és kommunikációjukat is akadályozza a szerteágazó fjordokban és csatornákban - magyarázta Vester, a norvégiai Ocean Sounds Kutatóintézet munkatársa, aki jelenleg Göttingenben doktorál.
Két éve a lazacoknál vérszegénységet, majd halált okozó ISA vírus számos lazacfarm megszûnéséhez vezetett Chile északi részén, ezért a farmok most gyors ütemben terjeszkednek a vidék eddig legérintetlenebb, déli része felé.
Chile a tenyészlazacok egyik legnagyobb elõállítója. A tömeges akvakultúra elsõsorban a patagóniai Aysén tartomány zegzugos fjordjait érinti. Bár a szárazföld egy része nemzeti parki rangot élvez, a védelem nem terjed ki a vele határos tengerre. A lazacfarmok tehát legálisan pusztítják a környezõ ökoszisztémát.
A Nature-hez írott állásfoglalásukban azt javasolták a göttingeni kutatók, hogy közös megoldást keressen a lazacipar, a helyi lakosság és a környezetvédõk. Olaszországban, Ausztráliában és az USA-ban már próbálkoznak efféle közös problémakezeléssel.