Egyértelmû bizonyítékot találtak kutatók arra, hogy a japán bálnaprogram keretein belül elejtett cetek húsát árulják amerikai és koreai étkezdék. A hús eredetét genetikai ujjlenyomattal sikerült bizonyítani.
Az Oregoni Egyetem newporti tengerkutatási központjának kutatói filmesekkel és környezetvédõkkel együtt 2009-ben az Egyesült Államokban és Dél-Koreában gyûjtöttek éttermekben bálnahúsmintákat: egy Los Angeles-i étteremben olyan tõkebálnahúsra találtak, amelyet 2007-ben adtak el Japánban. Mivel a fajt a kipusztulás fenyegeti, az étterem ellen büntetõjogi eljárás kezdõdött, ugyanis japán bálnahúst nem vásárolhatnak a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó a Washingtoni Egyezményt (CITES) aláíró országok.
A kutatók Szöulban, Dél-Korea fõvárosában is meglátogattak egy szusibárt, ahol június és szeptember között 13 bálnatermékre bukkantak. Ezek közül négy egy Antarktisz környékén elejtett déli csukabálnából, négy tõkebálnából, három egy, a Csendes-óceán északi részén élõ csukabálnából, egy barázdás bálnából és egy Risso-delfinbõl származott.
A kereskedelmi célú bálnavadászatot nemzetközi moratórium tiltja 1986 óta. Japán azonban "kutatási céllal" évente több száz bálnát ejt el. E bálnák húsát az ország boltjaiban és éttermeiben értékesítik.
A kutatók eredményeiket a BBC hírportál (www.bbc.co.uk) tudósítása szerint a Biology Letters címû folyóiratban tették közzé. Javaslatuk szerint a bálnahús-kereskedelem ellenõrzéséhez be kellene vezetni a DNS-tesztet, beleértve az összes kifogott bálna DNS-ének jegyzékbe vételét is.