Javában tart még a tél, a hideg, de bizony sokasodnak a tavasz jelei: a harkályok csõrükkel dobolnak a kiszáradt faágakon, már látható a hollók nászröpte, erdõs területeken a macska- és az erdei fülesbaglyok párzási idõszakot jelzõ rikoltozása is hallható éjszakánként. Ez idõ tájt a nagy testû ragadozó madarak már elfoglalják fészküket és vadászterületüket. Költésük elõsegítésére a természetvédõk sokfelé mûfészkeket helyeznek ki az alkalmas élõhelyekre: ezek nagy segítséget jelentenek a ritka fajoknak a szaporodás idõszakában. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
- A terület nógrádi részén három, a hevesin öt pár parlagi sas fészkel. Olyan is van közöttük, amelyik már évek óta egy út közelében neveli fiókáit. A forgalmat a madarak megszokják, feltételezhetõ, hogy a gépkocsikat nagy testû, vonuló állatoknak vélik. Elég intelligensek ahhoz is, hogy megkülönböztessék egymástól a célirányos zavarást - például, ha valaki távcsõvel nézi õket - és a velük nem törõdõ, de közelükbe kerülõ embert. Elõfordulhat, hogy a traktoros éppen a fészkelõfa alatt áll meg ebédelni, de ez nem okoz gondot nekik. Ráadásul az út mellett a madarak szem elõtt vannak, ami nem mindig hátrány. Tavalyelõtt, amikor a fiókákat gyûrûztük - ehhez ugye valakinek fel kellett másznia a fészekig - rendõrségi ellenõrzést kaptunk, mert valaki bejelentést tett, féltve a sasokat. Ez a társadalmi figyelem mindenképpen jó.
- Minek köszönhetõ, hogy a sasok létszáma gyarapodott?
- Több oka van, egyik a részleges élõhelyváltás. Ezek a ragadozók a XX. század vége óta leköltöztek síksági vadászterületeikre, korábban csak a középhegységi erdõkben fészkeltek. Ma már a szántóföldek közötti fasorokban, mocsaras réteken álló nagyobb fákon is költenek. Itt könnyebben ejthetnek zsákmányt, és a területük védelmére sem kell elõbb kilométereket repülniük. Meg kell említeni a gyarapodás okai között az egyik dúvadgyérítési gyakorlat betiltását is. Régebben a dolmányos varjúk és a szarkák fészkeit a fiókanevelés idejében söréttel szétlõtték, hogy ezeket a vadgazdálkodási kártevõket ritkítsák. Ennek - éppen ez volt a betiltás oka - sok védett ragadozó, fõleg a saját fészket nem építõ erdei fülesbaglyok, vörös vércsék, de ritkább fajok is áldozatul estek.
- Van-e olyan magasság, amely alatt nem költ a parlagi sas?
- Sok függ az élõhely zavartságától. Az Alföldön öt-hat méteres magasságban is elõfordult már költés. Jellemzõ azonban, hogy a fészkek többsége 15 és 30 méter között helyezkedik el. Mivel a sasok szárnyfesztávolsága két méter, nehezen tudnak letelepedni a törzs közelébe. Ezért épül sokszor a fészek kinyúló, vastagabb ágra vagy ágvillába, hegyvidékeken fenyõk csúcsának közelébe. Emiatt a sasfészkek sérülékenyek, a viharok is könnyebben tesznek kárt bennük. Ezért is fontosak a biztonságos mûfészkek.
- Mit tudunk még a cserhát- és a mátraaljai sasok fészkelési szokásairól?
- Ezen a területen kevés a fa, leginkább az utak, a patakok, a csatornák mentén álló akácsorok a jellemzõk. Ez a fafaj azonban nem nõ eléggé magasra, viszonylag fiatalon ki is vágják õket, sõt sokfelé folyamatos a lopás. A sasok emiatt leginkább fûz- és nyárfákra építkeznek, de mind a kettõ elég könnyen kiszárad, az ágaik is törékenyek. Tavaly például tönkrement az elõbb említett, forgalmas út mellett álló nyárfa, a fiókák teljesen fedezék nélkül maradtak. Késõbb egy nyári viharban lecsúszott a fészek egy része, a három fiatal madár közül az egyik el is pusztult. Ezért döntöttünk úgy, hogy kirepülés után mûfészket helyezünk ki a régi közelében. Úgy tûnik, hogy a parlagi sasok vonzónak találták, mert mostanában sokszor látjuk õket arrafelé.
- Mivel táplálkoznak ezek a sasok?
- Fõleg a mezõgazdasági területeken sokfelé elõforduló hörcsögökkel - az ürge napjainkra kipusztult errõl a vidékrõl -, de többször sikerült megfigyelni különleges táplálkozási módokat is. A parlagi sasok, a többi ragadozóhoz hasonlóan, próbatámadásokat hajtanak végre zsákmányállataik ellen. Ilyenkor, ha beteg, sérült vagy legyengült példányt találnak, akkor azt igyekeznek megfogni. Ismerünk olyan parlagi sast, amelyik madarakra, varjúfélékre "specializálódott". Az is általános, hogy elveszik más ragadozók, például az egerész ölyvek, a héják nagyobb méretû zsákmányát. A fészkek körül is találtuk már ölyv- és hollótollakat, tehát a táplálékszerzõ vetélytárs sincs mindig biztonságban tõlük.
- Más fajok számára is helyeznek ki mûfészkeket?
- Igen, több ilyen van. A vörös vércse, a kerecsensólyom számára a magasfeszültségû vezetékek vastraverzeire ládákat és tálcákat helyezünk ki, de ezek persze kerülhetnek alkalmas, azaz kellõképpen magas fákra is. Az aljukra sódert szórunk, és néhány gallyat is teszünk rájuk, a sasoknak többet. Jó esetben el is foglalják, tovább építik a fészekkezdeményeket. A parlagi sasok fészkében általában két-három fióka nevelkedik, de ritka, hogy mind a három kirepüljön, fiatal korban is sok pusztul el közülük.
Az aktív természetvédelemnek köszönhetõen ma Magyarországon él az Európai Unió teljes parlagi sas állományának háromnegyede, köszönhetõen az áldozatos munkának és persze a mûfészkeknek is.