Állati influenza: a bálnától a sertésig

Az elmúlt idõszak híradásaiban rendre elõkelõ helyet foglaltak el az új influenzával kapcsolatos hírek.

Esett szó a megelõzésrõl, a terjedésrõl és az oltóanyagról is. De vajon mi történik kedvenceinkkel, ha õk lesznek influenzások?

Az influenza egy igen érdekes téma a betegségek között, ám az átlagembernek rendre csak kevés információ van birtokában ezzel kapcsolatban. Az influenza a természetben egyedülálló betegség. Az ezt okozó vírus számos élõlényben megtalálható, s igen változékony. Állatról állatra, állatról emberre, de emberrõl állatra is terjedhet, s világméretû járványokat okozhat. Az utóbbi idõkben az állati influenzák táplálkozási szokásainkat is befolyásolták: a madár- illetve a sertésinfluenza hírének hallatán indokolatlanul visszaesett az ezen állatok húsa iránti kereslet.

Az állandóan változó vírus:

Az influenza vírus az RNS vírusok csoportjába sorolható. Változékonyságát a vírus felületén elhelyezkedõ antigének kombinációja okozza, melyek alakulásával új és új influenzák jelennek meg. Az antigének részeinek átrendezõdése, mutációja a genetikai labilitásra vezethetõ vissza.

Az influenza egyes típusai mindig egy adott élõlényben alakulnak ki, ám elképzelhetõ, hogy nem abban a fajban, hanem egy másikba bekerülve okoznak megbetegedést, és gyors, széles körben terjedõ járványt. Így amíg a madárinfluenza vírusa a madarakban szaporodik, s a körükben okoz járványt, addig a sertésekben létrejött vírus-típus ránk, emberekre is veszélyes. A modern víruskutatás során kiderült, hogy a vakcinák készítése során is keletkezhet új vírus, ezért csak elölt kórokozót tartalmazó oltóanyagot használnak. Az immunválaszt kiváltó antigén felhasználásával készítik a szervezetet ellenanyag termelésére serkentõ vakcinát. Mint arról szintén gyakran szó esik, az oltások az adott vírustörzs ellen védettséget biztosítanak, az idõközben kialakuló kombinációk ellen azonban már nem biztosan.

Az influenza okozta járványok általában szezonális jelleggel jelentkeznek, ennek oka a vírus gyenge ellenálló-képességében keresendõ. Maga a vírus a természetes környezetben nem életképes, csupán egy gazdatestben, ám nem feltétlenül okoz abban megbetegedést. Az influenza vírus számos élõlényben megtalálható. Kimutatták már bálnában, fókában és macskában is, ám az emberekben, madarakban, sertésekben és lovakban a leggyakoribb. Míg esetünkben a tünetek a légúti hurutos tünetek, láz, levertség, addig a madaraknál akár emésztõszervi, ritkább esetben idegrendszeri panaszokat is okozhat.

Az influenza okozta emberi megbetegedéseket akár a sertésekével is lehetne modellezni, annyira hasonlóak a tünetek és a reakciók: a légutak nyálkahártyája és a kötõhártya kipirul, az állat tüsszög, köhög, lázas, étvágytalan, s ritkán tüdõgyulladást is kaphat. A vírus a sertések és az emberek körében egyaránt sokakat megbetegít, de halált ritkán okoz. Ez utóbbinak akkor van esélye, ha az áldozat más súlyos betegségben is szenved, gyenge az immunrendszere, baktériumok vannak a szervezetében. A vírusnak mindössze pár órába telik tízezer sertés megbetegítése, így a járványügyi intézkedések betartásával, oltásokkal igyekeznek kizárni ennek lehetõségét.

A lovaknál terjedõ influenzának általában Ázsia a kiindulópontja, s madarak fertõzik meg a patásokat. A távoli kontinensen a meleg, párás környezetnek, a sûrû népességnek és állatpopulációnak köszönhetõen a vírus nemcsak az élõlények szervezetében, de a szabadban is megmarad. Itt alakul ki a legtöbb mutáció is.

A lovak influenzája csak nagyon ritkán terjed át emberekre is. Európában a neki kedvezõ hideg, õszi idõben jelenik meg a vírus, s a lovakban légzõszervi megbetegedéseket, köhögést, orrfolyást, illetve lázat okoz. A betegeket ebben az idõben óvni kell a környezeti hatásoktól. A megbetegedõ állatok alig egy százalékánál lép fel késõbb valamilyen szövõdmény. Akárcsak a sertéseknél, a lovaknál is van kötelezõ oltás, amit évente egyszer kell beadni. A versenylovak esetében ajánlott az évi kétszeri (õszi és tavaszi) oltás, ám annak, aki gondos gazda szeretne lenni, ezt szintén célszerû meglépnie.

Mint az már a fentebbiekbõl is kiderült, az influenza bölcsõje a madárvilág. Fõleg a vadon élõ és egzotikus madarak terjesztik a vírust, bár õk maguk gyakran nem betegszenek meg. A vízi baromfit sem igazán viseli meg az influenza, gyakran tünetmentes marad. Ennek éppen az ellenkezõje igaz háziasított társaira: a pulykát és a tyúkot igencsak rosszul érinti a betegség, a mutációk függvényében súlyos járvány alakulhat ki.

A vírus átalakulásai a madarak bélcsatornáiban játszódnak le. Ha az állat nem is lesz beteg, szabadba kerülõ ürüléke akár még hónapokig is terjesztheti a vírust. A szárnyasoknál nemi úton, a nemi váladékkal is terjed az influenza, s kontinenseket átszelõ vándorútjaik révén messzire is eljuthat a kórokozó.