rss
  • Lelkes Miklós: Kóborló, kecskével, kutyával

  • Share on Tumblr

    Rettentően Kálmán nem kecskével, kutyával szokott kóborolni, - most mégis ez történt. Előzőleg kecske és kutya nélkül ment és ment, ha kellett a harmadik falu határáig is.

    Miért?

    Különös szokása volt: dalszövegeket írt, és addig ment, amíg nem lett kész a zenéhez a költemény.

    Most is ez történt, csak kicsit hosszasabban és másképpen. A harmadik falu határában még mindig csak ennyi volt készen a dalszövegből:

    Dicsérem Önt, Juliska!
    Ügyeske és ugyiska!

    Ezzel Kálmán elégedetlen volt, jogosan. Ekkor vette észre: kecske követi. Szép fehér szőrű. Kálmán, tévesen, feltételezte: ő tetszett meg a kecskének. Elárulom: nem annyira ő, mint a kezében tartott lombos ág, amit Kálmán az elképzelt zene ütemére lóbált.

    No és a kutya?

    Azt a Kálmán zsebében maradt kolbász csalta oda, de azért a kutyus magát a legényt is rokonszenvesnek találta.

    A kóborlás folytatódott, most már kecskével, kutyával együtt.

    Az ötödik falu szélén a menet megállt egy kerítésnél. A kecske nekiállt falni a kerítés résein kikíváncsiskodó virágos bokor leveleit. Kálmán is nekiállt falni, de ő a szemeivel látványt: egy leányt a kerítés túloldalán. A kutya meg falni szeretett volna, ezért Kálmán kolbászos zsebéhez húzódott közelebb.

    A leány nem szép volt, hanem a szépnél sokkal több: gyönyörű. Neki is megtetszett a legény, de azért nem hagyta szó nélkül saját kerti bokra levélritkítását:
    - Hé, te legény, a kecskéd illetlenül viselkedik!

    Kálmán magához tért az ámulatból:
    - Bocsánat, Kisasszony, Rettentően Kálmán vagyok, de nem vagyok e kecske gazdája, csak hozzám csatlakozott. A kutya szintén. Ám azért rászólok a kecskére.
    Rá is szólt, kissé dalíróhoz méltóan:

    Kecske, kecske, illetlen egy kecske,
    e leány majd rácsap fenekedre!
    Mások bokrát megdézsmálni vétek.
    Fehérszőrű, remélem, megérted!

    A fehérszőrű kecske e figyelmeztetés után sem tért át illetlenségről illedelmes viselkedésre.

    A leány azt mondta:
    - Gyere be, a kecskét hátra visszük, a ház mögé, ott megkötjük, füvet legelhet. A kutya kap egy félig lerágott csontot. Te meg, ha akarsz, ihatsz velem egy kis tejeskávét. A nevem Rétcsodáló Júlia. Miért állsz olyan rettentően maflán, Rettentően Kálmán? Mit szólsz a javaslatomhoz?

    Kálmán összeszedte magát:
    - Maflán azért állok, mert még sohasem láttam olyan fenségesen szép leányt, mint te. A javaslatodhoz pedig azt szólom, hogy nem szorul javasasszonyra, vagy doktorra, annyira egészséges. Köszönöm a kecske és a kutya nevében is.

    Tíz perc múlva négyen is elégedettek voltak: a kecske (bár karóhoz kikötését nem kedvelte) a fűvel, a kutya a félig lerágott csonttal, a legény, meg a leány a tejeskávézgatással és beszélgetéssel.

    A tejeskávé igen jó volt, de a tálcára kitett sütemény még inkább. A leány bevallotta: tanítónő a faluban. A legény sem titkolta dalszerzői mivoltát.

    Ekkor a leány felkiáltott:
    - Ó, hó, halihó! Tudom ki vagy, mert zongorázni is szoktam néha. Te írod
    Pisztrángos Elemér zenéjéhez a dalszövegeket. A múltkor zongorán le is játszottam az egyiket, amelyiknek szövege így kezdődik:

    Csiribiri, csiricsáré!
    A én csókom a babámé!

    A legény kapott a szón:
    - Elzongoráztad? Ó, és mint tetszett a szövege?

    - Tudod, én igazmondó vagyok - jelentette ki a leány. Tetszett, de csak, mint nevetséges csacskaság. Persze, tudom, az ilyesmit szeretik az emberek, ám, ha így folytatod, sohasem lesz belőled Petőfi!
    - Igazad van, Júlia, - ismerte el Kálmán - bár, ha szegény Petőfi sorsára gondolok.. No és te mivel foglalkozol a tanítás mellett?

    - Meséket írok - jelentette ki a leány. Ha akarod, téged is beleteszlek az egyik mesémbe.

    - Kitűnő ötlet! - helyeselt a legény. Tegyél bele a valóságba is, a mesédbe is, mint az udvarlódat!

    Elpirult Júlia, de szerencsére megérkeztek a szülei. Meghívták Kálmánt: vacsorázzon velük. Azt hitték: szabadkozik, és nemet mond. Ám a legény egyből igent mondott, sőt, ami vendégként nem is volt kötelessége, még az asztal megterítésében is segített.

    Vacsora után beszélgettek erről-arról, várható termésről, időjárásról.
    Megegyeztek: a kecske és a kutya ottmarad, majd holnap beugrik a legény a kecskéért. A kutya, ha kóbor, örökre ott maradhat, de a kecskét vissza kell adni jogos tulajdonosának.

    A legény nem sejtette, hogy kié lehet a hozzá csatlakozott kecske, de hazafelé kigondolt valamit. Amikor egy falun ment keresztül, a saját maga által kigondolt dalt énekelte:

    Valahol egy fehér kecskét találtam.
    Nem kértem én, de jött egyre, utánam.
    Nénik, bácsik, bibircsókos emberek,
    szóljanak, ha fehér kecskét keresnek!

    Az egyik kapuból fejkendős néni sietett a legény elé:
    - Jó estét, Rettentően Kálmán úr! A miénk az a talált kecske! Hol van most?

    - Hát Vadkörtefalván, Rétcsodálóék portáján. Jámbor kecske, csak nem tud beszélni. Otthagytam.

    - Nagyon köszönjük, Rettentően úr! No, akkor mindjárt szólok az uramnak, hogy menjen el érte! - mondta a nénike.

    A nénike férje el is ment a kecskéért, ott kiderült, hogy ismeri Rettentően Kálmánt. Kivallatták: miből él ez a különös legény, valóban dalszövegírásból?

    - Azt én nem tudom, - mondta az ember - mert nem a mi falunkban lakik, hanem Harcsakenegetősön. Párszor találkoztam vele, amikor ott jártam, beszélgettünk is, de annyit mondok: fura ember! Időnként elővett valami papirost, arra körmölgetett. Kérdeztem: mit ír? Azt mondta: a bácsi olyan ízesen mondott ezt-azt, leírtam. Mi az, hogy ízesen? Ízes a lekváros bukta, nem az én beszédem.

    Amikor a bácsi elment, a leány apja azt mondta a feleségének:
    - Lehet, hogy fura legény ez a Kálmán, viszont a mi lányunk is különös azzal a meseírói mániájával, de nem merek neki szólni ezért, mert mégiscsak jó az a pénz, amit a tanításért kap, hiszen csak tíz hold földünk van, ami nem túl kevés, de nem is valami sok. A mesékért eddig Júlia nem kapott semmit, pedig kettőt-hármat már ki is nyomtattak a városi újságban, Címerpajzsoson.

    A leány mindezt nem hallotta, de másnap is eljött hozzá a legény, most már kecske nélkül. A talált kutyáért senki sem jelentkezett, az ottmaradt Rétcsodálóéknál. Befogadták.

    Azt mondta a leány:
    - Hát, te Kálmán, csinos fiú lennél, ha nem hordanád ezt az ízléstelen piros nyakkendőt, azokkal a fehér csíkokkal. Melyik leány vette neked?

    - Azt nem leány vette, hanem asszony, a házvezetőnőm és egyúttal szakácsnőm. Már benne van a korban. Kitűnően főz, süt, de a férfi öltözethez nem ért. Címerpajzsoson vette nekem, és észrevétlenül kötötte ma a nyakamba, amikor éppen a Juliskás dal szövegén törtem a fejem.

    - Hát neked szakácsnőd is van? - csodálkozott a leány. Olyan jól fizetik a dalszövegeid, hogy szakácsnőre is telik?

    - Ennyire jól nem, de azért van belőlük olykor kis pénzecském, ha Pisztrángos Elemér megzenésíti - válaszolta a legény. Nagy dicsőség, kis fizetség! Írtam is erről dalocskát, azt is megzenésítette Elemér. Így kezdődik:

    Szegény vagyok, mint a templom egere.
    Nem merek én pályázni a szívedre!
    Nem meri a szívem azt súgni neked:
    szegény vagyok, angyalom, de szeretlek!

    Teltek a hetek, hónapok. Kálmán és Júlia sokat találkozott, a szívek is megteltek szerelemmel.

    Júlia egyszer csak így szólt:
    - Mesét írtam egy mafla legényről, aki kecskével és kutyával jött a leányhoz, de elfelejtett virágot hozni, és a kecskéje a lány virágos bokrának leveleit falta. A mafla legény szépen udvarolt, de nem merte megcsókolni a leányt, a kezét megkérni még kevésbé. Visszariasztotta saját szegénysége, nem volt egy talpalatnyi földje, kénytelen volt dalszövegírásból keresni betevő falatját.. A leány mégis várta, várta a csókot, a leánykérést.. Miként tetszik ez a mese?

    - Pompás mese! - ugrott egyet örömében Kálmán. Sok igazság van benne, főleg a legény maflaságáról. Ám apróbb tévedések is belecsúsztak, ha a mese földi mására, a valóságra gondolsz. Egyrészt a kecske nem volt a legényé, csak hozzá szegődött. A legény szegénysége is kissé eltúlzott, mert ugyan ott, ahol lakott,
    Harcsakenegetősön, talpalatnyi földje sem volt, de távolabb, Tojástáncoltatón,
    ötven hold bérbe adott földje: szántók, gyümölcsösök, szőlődombok.. A dalszövegeket pedig nem kényszerből írta, hanem élvezetből, és ha az a mesebeli leány behunyja most a szemét, akkor észreveheti: a mesékkel olykor még a maflaságot is meg lehet gyógyítani..

    Rétcsodáló Júlia boldogan hunyta be mindkét szemét, és olyan mesebeli csókokat kapott, hogy csak na! A kezét is megkérték utána, de meg mindjárt el is kérték, kézen fogták, és máris vitték, kézen fogva, Júlia szüleihez. Utóbbiak még úgy tudták, hogy Kálmán szegény dalszövegíró, de azért nem ellenezték a házasságot.

    Júlia szülei később, amikor a legény már elment, az öröm mellett, kissé aggodalmaskodtak is: miből fognak a fiatalok megélni? Leesett az álluk, amikor leányuk elkezdte óvatosan bevallani, hogy kiderült: választottjának szegénysége elég távol van a templomi egér szegénységétől.

    A lakodalomra sok meghívott jött, és mindenki szép ajándékot hozott. A legolcsóbban azonban Pisztrángos Elemér, a zeneszerző úszta meg az ajándékvásárlást. Intett a zenekarnak, azok rákezdték, és Elemér már fújta is a dalt, amelynek szövegét ezúttal, kivételesen, ő írta szerzőtársa helyett:

    Ó, te szegény, nagyon szegény, Rettentően Kálmán!
    Szegénységed megríkatott ötven holdad láttán.
    Sírt a szántód, sírt a szőlőd, könnyeztek gyümölcsfák:
    koldus voltod a templomi egerek is szánták!
    Bérbe adott vízimalmod azt őrölte egyre:
    bárcsak ez a kerek világ hozzád szegényedne!

    Ó, Júlia, Rétcsodáló, mit is hoztam néked?
    Egy szép könyvet, - hadd olvassa kopott gúnyás férjed!
    Most hoztam a könyvesboltból. Címlapja nem tarka,
    s csupán kecske, kutya, meg egy mafla legény rajta.
    Ámde belül? Nincsen abban szép meséknek híja, -
    s a szerzője számíthat ám a tiszteletdíjra!

    Elemér felmutatatta a könyvet. Ki csodálkozott a legjobban? Maga a szerző, Rétcsodáló Júlia. Nem is sejtette, hogy valakik (talán Kálmán és Elemér?) kiadatták a meséit: FEHÉR KECSKE, BARNA KUTYA, MAFLA LEGÉNY ÉS MÁS TÖRTÉNETEK címmel.

    Júlia átvette a könyvet, megcsókolta Elemért, de mindjárt Kálmán, a férj is kapott egy csókot, hogy ne legyen féltékeny. A lakodalmas nép éljenzett, lelkesedett, - utána meg mindenki annyit evett, amennyi belefért. Volt olyan holnapra látó, aki a zsebeit is megtömte finomságokkal, - de volt miből.

    Hamarosan a kóbor fehér kecske is megjelent, fehér szőrén szívpiros festékkel ott ékeskedett: SOK BOLDOGSÁGOT!

    Mi volt még? Nagy nevetés, lúdhájjal kenegetés, mézesmázos muzsika, libamáj lopó cica..

    Lelkes Miklós
    (2013)


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Meghívó: Városszépítés

    Az Orpheus Önkéntes Közösség a Partiszkon Társadalomkutató Egyesülettel és a Mátrix Közhasznú Alapítvánnyal közösen megszervezi a Városszépítő rendezvényt. A program célja, hogy közös összefogás révén virágossá, jókedvűvé, összességében élhetőbbé tegyük környezetünket. A programon 1.000 fő részére biztosítunk cserepes virágot, évelős és egynyári virágos növényeket. A programra sok szerettel várjuk Önt is (virágot a készlet erejéig tudunk biztosítani)!

  • Vizilovat kínoz az állatkert?

    Vízilókínzással vádolja egy Vancouver közelében lévõ állatkert igazgatóságát a kanadai állatvédõ társaság, mert magánmedencében, egyedül tartja Hazina nevû, az országban valóságos sztárrá vált, 450 kilós állatot. "Még a börtönök rabjai sem töltik egyedül az életüket egy cellában" - tiltakozott Eileen Drever, az állatvédõk szóvivõje, és Brit-Kolumbia államügyésze vádat is emelt a kert vezetõi ellen.

  • KUTYÁSFILM egy cicához

    (68 perc)

    A film ember és kutyája kapcsolatát boncolgatja rövid kultúrtörténeti keretben. Popper Péter és Csányi Vilmos professzorok, El Kazovszkij és más kutyások beszélnek arról, hogy miért van szükségünk egymásra - az embernek kutyára és viszont - néhány százezer éve.

  • Arcon harapta a másfél éves kislányt a dalmata

    A másfél éves kislányt mentőhelikopter szállotta kórházba, ahol műtéten esett át. A baleset Abaligeten történt hétfőn délután. Foltos, a hat éves dalmata harapta arcon a kerítésnél játszó kicsit.

  • Sztreccsnadrágra harapnak a fertõzött moszkitók

    A fiatalok körében divatos fekete sztreccsnadrágok viselése növelheti a dengue-láz elõfordulását, miután a kórokozót terjesztõ szúnyogokat a sötét színek vonzzák - figyelmeztetett a thai kormány.

  • Duettben hódítanak a madárhímek

    London - A nyílfarkú pipra madár hímjei inkább együttmûködnek, mintsem hogy rivalizáljanak egymással. Párban állva udvarolják körbe a tojót, de annak kegyeit mindig az alfahím nyeri el. A másodhegedûs öt évig türelmesen vár, majd végül megörökli a párzóhelyszínt - tudósít a BBC online hírmagazin.

  • Nadrágjába tömte az ellopott kutyakölyköt

    Egy férfi begyömöszölt a nadrágjába egy máltai kutyakölyköt és kisétált az üzletbõl. Bár a biztonsági kamerák rögzítették az akciót, a tulajdonos csak késõbb vette észre, hogy hiányzik egy kölyök az alomból.

  • Az igazán neked való kutya

    Melyik kutya illik hozzád és családodhoz? Milyenné válik az a kedves kis kölyökkutya?

  • Aki kutyus, aki beutazta szinte az egész világot

    Aki kutyus, aki beutazta szinte az egész világotA 14 éves Cerbero élete első 11 évét Peru fővárosában, Limában töltötte gazdáival, akik aztán világ körüli útra indultak és úgy döntöttek, hogy magukkal viszik szeretett kutyájukat, akit semmiképp nem szerettek volna otthon hagyni. Cerbero számtalan gyönyörű és izgalmas helyen járt már, eljutott már többek közt Olaszországba, Németországba, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Mexikóba is. Most egy kis ízelítő következik az úton megörökített képekből, amiken láthatjuk, hogy a mindig vidám kutyus igazán jól érezte magát a nem mindennapi kaland során.

  • A kutyám

    Unottan indulok haza,
    De tudom, otthon vár egy kutya.
    S bármi szörnyû dolog történt
    A kutyám felvidít engem önként.

  • A csodálatos kutyadoki

    Hogyan váljunk falkavezérré kutyánk számára

    A kutyád az õrületbe kerget? Agresszív, ideges, félénk vagy egyszerûen csak túl feszült?

    Négylábú barátod talán valami megszállottja: felugrál mindenkire, aki belép az ajtón, vagy azzal nyaggat, hogy újra és újra eldobd neki ugyanazt a koszos, zöld teniszlabdát? Vagy esetleg úgy érzed, a te kutyád tökéletes, de szeretnéd, ha kettõtök kapcsolata még teljesebb lenne? Szeretnéd megtudni, mi motiválja? Szeretnél bepillantást nyerni a világába, hogy szorosabb kapcsolatot alakíthass ki vele?

  • Két magyarországi fekete gólya kapott mûholdas jeladót

    A Flying Over Natura 2000 projekt keretében összesen 20 példány európai - köztük két magyar - fekete gólyára került „hátizsák”, melyek segítségével nyomon követhetjük mozgásukat a fészkelõhelyeken, a vonulás során valamint a telelõhelyeken.

  • Dudálni kezdett a feltámadt õz

    A 25 éves illetõ a munkahelye felé tartott kocsijával, amikor az út szélén döglöttnek vélt õzet talált. Azt hitte, elcsapta egy másik kocsi az állatot, de pörköltnek még jó lesz, ezért megállt és berakta autója hátsó ülésére, majd folytatta útját lublói munkahelyére.

  • Mókusvédelmi mókussült

    London - Mókussülttel is szolgált egy étterem Nagy-Britanniában, méghozzá mókusvédelmi megfontolásból.

    A pecsenyemókus kizárólag szürke, a védendõ meg vörös.

    "Pár vendég fintorog a mókusmenü láttán, pedig nagyon jó az állat húsa. Sohasem tennék borzalmat az étlapomra" - mondta a devoni vendéglõs a Daily Telegraph címû brit lapnak.

  • "Bõtõgyû" narha: napi nyolcvanhét liter tej

    Tejelési rekordot döntött az Egyesült Államokban egy tehén: 317 és fél hektó tejet adott egy év alatt, azaz naponta csaknem 87 litert.

  • Kutyaszaporítók termelik a kóbor állatokat!

    Kutyaszaporítók termelik a kóbor állatokat!Kik azok a kutyaszaporítók? Akik egyszerűen egy bármilyen fajtájú kutya nőstényét pároztatják egy bármilyen fajtájú hímmel, majd a megszületett kicsiket értékesíteni próbálják. A kutyaszaporító nem figyel az egészségre, legtöbbször az számít neki, hogy minél több kutyát adhasson el, hogy nagyobb haszna legyen. Az Orpheus Állatvédő Egyesület véleménye az, hogy \"Annak a kóbor állatnak a legjobb, amelyik meg sem születik\", így ha lehet a felesleges állatszaporításoknak megálljt kell végre parancsolni, hogy holnap már kevesebb állat szülessek és váljon utcára kidobva kóborrá...

  • Menekülök...

    Az ember megölte az egész családomat,
    Testvéreimet, szüleimet, rokonaimat...
    S most csak rémülten rohanok,
    Hogy mit fogok tenni, nem tudom.

  • Vad barátságok

    Vad barátságokTöbb mint 10 évig élt együtt a francia Pierre Thivillon és felesége, egy Digit névre keresztelt gorillával. Az óriásemlős még 1998-ban került az állatkert-igazgatóként dolgozó férfihoz, aki egy másik állatparkból hozta el Digitet, ahol meglehetősen sanyarú körülmények közt élt, sőt, a kis gorillát az anyja ellökte magától. A házaspár kezdetben három óránként cumisüvegből etette a kis gorillát, aki velük együtt élt, majd ahogy egyre nagyobbra nőtt saját lakrészt kapott Pierre Thivillon állatkertjében. Pierre Thivillon és felesége Eliane, gyermekükként tekintettek a hatalmas gorillára. 2011-ben engedték vissza a vadonba, hogy saját családot alapítson.

  • Kocsmázó koala

    Kocsmába tért be egy koala Ausztráliában, nem ivott semmit, mégis hamar elaludt.

  • A fogorvos csõrt is mût

    Egy fehérfejû rétisas törött csõrét toldotta ki kissé szokatlan módon egy alaszkai fogorvos: az emberek számára ideiglenes fogkorona-készítéshez használt anyagból készítette el a pótlást, amit pillanatragasztóval erõsített fel.