rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • Lelkes Miklós: Kóborló, kecskével, kutyával

  • Share on Tumblr

    Rettentően Kálmán nem kecskével, kutyával szokott kóborolni, - most mégis ez történt. Előzőleg kecske és kutya nélkül ment és ment, ha kellett a harmadik falu határáig is.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Miért?

    Különös szokása volt: dalszövegeket írt, és addig ment, amíg nem lett kész a zenéhez a költemény.

    Most is ez történt, csak kicsit hosszasabban és másképpen. A harmadik falu határában még mindig csak ennyi volt készen a dalszövegből:

    Dicsérem Önt, Juliska!
    Ügyeske és ugyiska!

    Ezzel Kálmán elégedetlen volt, jogosan. Ekkor vette észre: kecske követi. Szép fehér szőrű. Kálmán, tévesen, feltételezte: ő tetszett meg a kecskének. Elárulom: nem annyira ő, mint a kezében tartott lombos ág, amit Kálmán az elképzelt zene ütemére lóbált.

    No és a kutya?

    Azt a Kálmán zsebében maradt kolbász csalta oda, de azért a kutyus magát a legényt is rokonszenvesnek találta.

    A kóborlás folytatódott, most már kecskével, kutyával együtt.

    Az ötödik falu szélén a menet megállt egy kerítésnél. A kecske nekiállt falni a kerítés résein kikíváncsiskodó virágos bokor leveleit. Kálmán is nekiállt falni, de ő a szemeivel látványt: egy leányt a kerítés túloldalán. A kutya meg falni szeretett volna, ezért Kálmán kolbászos zsebéhez húzódott közelebb.

    A leány nem szép volt, hanem a szépnél sokkal több: gyönyörű. Neki is megtetszett a legény, de azért nem hagyta szó nélkül saját kerti bokra levélritkítását:
    - Hé, te legény, a kecskéd illetlenül viselkedik!

    Kálmán magához tért az ámulatból:
    - Bocsánat, Kisasszony, Rettentően Kálmán vagyok, de nem vagyok e kecske gazdája, csak hozzám csatlakozott. A kutya szintén. Ám azért rászólok a kecskére.
    Rá is szólt, kissé dalíróhoz méltóan:

    Kecske, kecske, illetlen egy kecske,
    e leány majd rácsap fenekedre!
    Mások bokrát megdézsmálni vétek.
    Fehérszőrű, remélem, megérted!

    A fehérszőrű kecske e figyelmeztetés után sem tért át illetlenségről illedelmes viselkedésre.

    A leány azt mondta:
    - Gyere be, a kecskét hátra visszük, a ház mögé, ott megkötjük, füvet legelhet. A kutya kap egy félig lerágott csontot. Te meg, ha akarsz, ihatsz velem egy kis tejeskávét. A nevem Rétcsodáló Júlia. Miért állsz olyan rettentően maflán, Rettentően Kálmán? Mit szólsz a javaslatomhoz?

    Kálmán összeszedte magát:
    - Maflán azért állok, mert még sohasem láttam olyan fenségesen szép leányt, mint te. A javaslatodhoz pedig azt szólom, hogy nem szorul javasasszonyra, vagy doktorra, annyira egészséges. Köszönöm a kecske és a kutya nevében is.

    Tíz perc múlva négyen is elégedettek voltak: a kecske (bár karóhoz kikötését nem kedvelte) a fűvel, a kutya a félig lerágott csonttal, a legény, meg a leány a tejeskávézgatással és beszélgetéssel.

    A tejeskávé igen jó volt, de a tálcára kitett sütemény még inkább. A leány bevallotta: tanítónő a faluban. A legény sem titkolta dalszerzői mivoltát.

    Ekkor a leány felkiáltott:
    - Ó, hó, halihó! Tudom ki vagy, mert zongorázni is szoktam néha. Te írod
    Pisztrángos Elemér zenéjéhez a dalszövegeket. A múltkor zongorán le is játszottam az egyiket, amelyiknek szövege így kezdődik:

    Csiribiri, csiricsáré!
    A én csókom a babámé!

    A legény kapott a szón:
    - Elzongoráztad? Ó, és mint tetszett a szövege?

    - Tudod, én igazmondó vagyok - jelentette ki a leány. Tetszett, de csak, mint nevetséges csacskaság. Persze, tudom, az ilyesmit szeretik az emberek, ám, ha így folytatod, sohasem lesz belőled Petőfi!
    - Igazad van, Júlia, - ismerte el Kálmán - bár, ha szegény Petőfi sorsára gondolok.. No és te mivel foglalkozol a tanítás mellett?

    - Meséket írok - jelentette ki a leány. Ha akarod, téged is beleteszlek az egyik mesémbe.

    - Kitűnő ötlet! - helyeselt a legény. Tegyél bele a valóságba is, a mesédbe is, mint az udvarlódat!

    Elpirult Júlia, de szerencsére megérkeztek a szülei. Meghívták Kálmánt: vacsorázzon velük. Azt hitték: szabadkozik, és nemet mond. Ám a legény egyből igent mondott, sőt, ami vendégként nem is volt kötelessége, még az asztal megterítésében is segített.

    Vacsora után beszélgettek erről-arról, várható termésről, időjárásról.
    Megegyeztek: a kecske és a kutya ottmarad, majd holnap beugrik a legény a kecskéért. A kutya, ha kóbor, örökre ott maradhat, de a kecskét vissza kell adni jogos tulajdonosának.

    A legény nem sejtette, hogy kié lehet a hozzá csatlakozott kecske, de hazafelé kigondolt valamit. Amikor egy falun ment keresztül, a saját maga által kigondolt dalt énekelte:

    Valahol egy fehér kecskét találtam.
    Nem kértem én, de jött egyre, utánam.
    Nénik, bácsik, bibircsókos emberek,
    szóljanak, ha fehér kecskét keresnek!

    Az egyik kapuból fejkendős néni sietett a legény elé:
    - Jó estét, Rettentően Kálmán úr! A miénk az a talált kecske! Hol van most?

    - Hát Vadkörtefalván, Rétcsodálóék portáján. Jámbor kecske, csak nem tud beszélni. Otthagytam.

    - Nagyon köszönjük, Rettentően úr! No, akkor mindjárt szólok az uramnak, hogy menjen el érte! - mondta a nénike.

    A nénike férje el is ment a kecskéért, ott kiderült, hogy ismeri Rettentően Kálmánt. Kivallatták: miből él ez a különös legény, valóban dalszövegírásból?

    - Azt én nem tudom, - mondta az ember - mert nem a mi falunkban lakik, hanem Harcsakenegetősön. Párszor találkoztam vele, amikor ott jártam, beszélgettünk is, de annyit mondok: fura ember! Időnként elővett valami papirost, arra körmölgetett. Kérdeztem: mit ír? Azt mondta: a bácsi olyan ízesen mondott ezt-azt, leírtam. Mi az, hogy ízesen? Ízes a lekváros bukta, nem az én beszédem.

    Amikor a bácsi elment, a leány apja azt mondta a feleségének:
    - Lehet, hogy fura legény ez a Kálmán, viszont a mi lányunk is különös azzal a meseírói mániájával, de nem merek neki szólni ezért, mert mégiscsak jó az a pénz, amit a tanításért kap, hiszen csak tíz hold földünk van, ami nem túl kevés, de nem is valami sok. A mesékért eddig Júlia nem kapott semmit, pedig kettőt-hármat már ki is nyomtattak a városi újságban, Címerpajzsoson.

    A leány mindezt nem hallotta, de másnap is eljött hozzá a legény, most már kecske nélkül. A talált kutyáért senki sem jelentkezett, az ottmaradt Rétcsodálóéknál. Befogadták.

    Azt mondta a leány:
    - Hát, te Kálmán, csinos fiú lennél, ha nem hordanád ezt az ízléstelen piros nyakkendőt, azokkal a fehér csíkokkal. Melyik leány vette neked?

    - Azt nem leány vette, hanem asszony, a házvezetőnőm és egyúttal szakácsnőm. Már benne van a korban. Kitűnően főz, süt, de a férfi öltözethez nem ért. Címerpajzsoson vette nekem, és észrevétlenül kötötte ma a nyakamba, amikor éppen a Juliskás dal szövegén törtem a fejem.

    - Hát neked szakácsnőd is van? - csodálkozott a leány. Olyan jól fizetik a dalszövegeid, hogy szakácsnőre is telik?

    - Ennyire jól nem, de azért van belőlük olykor kis pénzecském, ha Pisztrángos Elemér megzenésíti - válaszolta a legény. Nagy dicsőség, kis fizetség! Írtam is erről dalocskát, azt is megzenésítette Elemér. Így kezdődik:

    Szegény vagyok, mint a templom egere.
    Nem merek én pályázni a szívedre!
    Nem meri a szívem azt súgni neked:
    szegény vagyok, angyalom, de szeretlek!

    Teltek a hetek, hónapok. Kálmán és Júlia sokat találkozott, a szívek is megteltek szerelemmel.

    Júlia egyszer csak így szólt:
    - Mesét írtam egy mafla legényről, aki kecskével és kutyával jött a leányhoz, de elfelejtett virágot hozni, és a kecskéje a lány virágos bokrának leveleit falta. A mafla legény szépen udvarolt, de nem merte megcsókolni a leányt, a kezét megkérni még kevésbé. Visszariasztotta saját szegénysége, nem volt egy talpalatnyi földje, kénytelen volt dalszövegírásból keresni betevő falatját.. A leány mégis várta, várta a csókot, a leánykérést.. Miként tetszik ez a mese?

    - Pompás mese! - ugrott egyet örömében Kálmán. Sok igazság van benne, főleg a legény maflaságáról. Ám apróbb tévedések is belecsúsztak, ha a mese földi mására, a valóságra gondolsz. Egyrészt a kecske nem volt a legényé, csak hozzá szegődött. A legény szegénysége is kissé eltúlzott, mert ugyan ott, ahol lakott,
    Harcsakenegetősön, talpalatnyi földje sem volt, de távolabb, Tojástáncoltatón,
    ötven hold bérbe adott földje: szántók, gyümölcsösök, szőlődombok.. A dalszövegeket pedig nem kényszerből írta, hanem élvezetből, és ha az a mesebeli leány behunyja most a szemét, akkor észreveheti: a mesékkel olykor még a maflaságot is meg lehet gyógyítani..

    Rétcsodáló Júlia boldogan hunyta be mindkét szemét, és olyan mesebeli csókokat kapott, hogy csak na! A kezét is megkérték utána, de meg mindjárt el is kérték, kézen fogták, és máris vitték, kézen fogva, Júlia szüleihez. Utóbbiak még úgy tudták, hogy Kálmán szegény dalszövegíró, de azért nem ellenezték a házasságot.

    Júlia szülei később, amikor a legény már elment, az öröm mellett, kissé aggodalmaskodtak is: miből fognak a fiatalok megélni? Leesett az álluk, amikor leányuk elkezdte óvatosan bevallani, hogy kiderült: választottjának szegénysége elég távol van a templomi egér szegénységétől.

    A lakodalomra sok meghívott jött, és mindenki szép ajándékot hozott. A legolcsóbban azonban Pisztrángos Elemér, a zeneszerző úszta meg az ajándékvásárlást. Intett a zenekarnak, azok rákezdték, és Elemér már fújta is a dalt, amelynek szövegét ezúttal, kivételesen, ő írta szerzőtársa helyett:

    Ó, te szegény, nagyon szegény, Rettentően Kálmán!
    Szegénységed megríkatott ötven holdad láttán.
    Sírt a szántód, sírt a szőlőd, könnyeztek gyümölcsfák:
    koldus voltod a templomi egerek is szánták!
    Bérbe adott vízimalmod azt őrölte egyre:
    bárcsak ez a kerek világ hozzád szegényedne!

    Ó, Júlia, Rétcsodáló, mit is hoztam néked?
    Egy szép könyvet, - hadd olvassa kopott gúnyás férjed!
    Most hoztam a könyvesboltból. Címlapja nem tarka,
    s csupán kecske, kutya, meg egy mafla legény rajta.
    Ámde belül? Nincsen abban szép meséknek híja, -
    s a szerzője számíthat ám a tiszteletdíjra!

    Elemér felmutatatta a könyvet. Ki csodálkozott a legjobban? Maga a szerző, Rétcsodáló Júlia. Nem is sejtette, hogy valakik (talán Kálmán és Elemér?) kiadatták a meséit: FEHÉR KECSKE, BARNA KUTYA, MAFLA LEGÉNY ÉS MÁS TÖRTÉNETEK címmel.

    Júlia átvette a könyvet, megcsókolta Elemért, de mindjárt Kálmán, a férj is kapott egy csókot, hogy ne legyen féltékeny. A lakodalmas nép éljenzett, lelkesedett, - utána meg mindenki annyit evett, amennyi belefért. Volt olyan holnapra látó, aki a zsebeit is megtömte finomságokkal, - de volt miből.

    Hamarosan a kóbor fehér kecske is megjelent, fehér szőrén szívpiros festékkel ott ékeskedett: SOK BOLDOGSÁGOT!

    Mi volt még? Nagy nevetés, lúdhájjal kenegetés, mézesmázos muzsika, libamáj lopó cica..

    Lelkes Miklós
    (2013)


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Megmenthetik az amerikai denevéreket

    Olyan gyógymódokat találtak amerikai kutatók, amelyek segítségével megmenthetik az úgynevezett fehérorrszindróma következtében pusztuló észak-amerikai denevéreket.

  • A kutyám

    Unottan indulok haza,
    De tudom, otthon vár egy kutya.
    S bármi szörnyû dolog történt
    A kutyám felvidít engem önként.

  • Perzsa macskák

    Körülbelül 500 esztendeje ismerik a hosszú szõrû macskákat, eredetük azonban homályba vész. Eredetileg két típusuk létezett: a Perzsiában (ma: Irán) kialakult perzsa macska és a Törökországból származó angóra. Az is valószínû, hogy mindkét típus õshazája Oroszország volt, és kereskedõk vitték magukkal õket a macskatenyésztés fellegvárába, Angliába. Mindenesetre sokáig hol perzsa, hol angóramacskának nevezték ezeket a bozontos szépségeket.

  • Vizslavíkend: négylábúak kórzóztak a belvárosában

    Vizslavíkend: négylábúak kórzóztak a belvárosábanA szombati városi sétán - amelynek nem titkolt szándéka, hogy népszerűsítse a magyar fajtát - a legfiatalabb négylábú négy hónapos volt. Mihály csak ennyit mondott kutyáinak: „Betti! Fanni! Vezessétek magatokat! „ És ők vezették. Póráz nélkül a gazda tempójában haladtak, annak lába mellett. De nem csak ők sétáltak végig szombaton délután a Kárász utcán, húsz másik vizsla is fegyelmezetten kutyagolt Szeged főutcáján, ahová az Újszegedi Partfürdőről lovas kocsival érkezett az első szegedi vizslavíkend csapata.

  • Eben guba: alkalmi ruhák kutyáknak

    Kutyának szolgál alkalmi ruhákkal egy nõ Németországban: esküvõi öltözékek mellett például a bajor októberfesztre passzolóval.

  • Leguánt fogtak a fõvárosban

    Budapest - Leguánt fogtak a fõváros XI. kerületében, az állatot visszaadták a gazdájának - tájékoztatta Both Zoltán hüllõszakértõ, vadállatbefogó szerdán az MTI-t.

    A leguán augusztus elején szökött meg a gazdájától, majd kedd este egy szomszéd vette észre az egyik fa tetején a 15 méter magasban lévõ állatot - mondta Both Zoltán, aki a tûzoltók segítségével hozta le a másfél méteres leguánt a fáról; majd - mivel tudták bizonyítani, hogy nem csempészték, hanem vásárolták - visszaadta tulajdonosának.

  • Kártérítés a macskagyilkosság miatt

    Nemrégiben kapta meg a hatalmas összegû, 45 ezer dolláros kártérítést egy amerikai asszony, amiért a szomszéd kutyája végzett a macskájával.

  • Megmenekült a kis állatkert

    Leállítja a Fõvárosi Állat- és Növénykert az állatok "kitelepítésének" elõkészítését a Margitszigetrõl, mivel az ott mûködtetett kisállatkertet mégsem kell bezárni.

  • Negyven földközi-tengeri halfaj tûnhet el

    A Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetett fajokat tartalmazó "vörös listáján" cápák, ráják és csontoshalak is szerepelnek.

  • Veszélybe került az afrikai vadállatok éves nagy vándorlása

    Véget vethet a vadállatok éves nagy vándorlásának a tanzániai Szerengeti Nemzeti Park és a kenyai Maszáj Mara rezervátum között az az országút, amelynek építését nemrégiben hagyta jóvá a tanzániai kormány - figyelmeztetnek környezetvédelmi szakemberek.

  • Mirõl árulkodik a hiénakacaj?

    Amikor a hiénák "nevetnek", kutatók szerint rengeteg mindent elárulnak magukról: a kiadott hangok alapján a fajtársak értesülnek a másik koráról, helyzetérõl és valószínûleg a rangsorban elfoglalt helyérõl is.

  • Kutya helyett gyermekre lõtt a rendõr

    Szerencsétlen eset történt Peruban, amikor egy veszett kutyát üldözõ rendõr fegyverével véletlenül egy kétéves kislány fejét találta el.

  • Szex és hazugság víz alatt

    A halak is megpróbálják félrevezetni vetélytársaikat, ha szexrõl van szó. A hímek, annak érdekében, hogy maguknak termékeny párt szerezzenek, úgy tesznek, mintha a kevésbé vonzó nõstények nyernék el tetszésüket - megtévesztve így a többi hímet. Mihelyst a riválisok "bekapják a csalit", a hal olyan nõstényt keres, amelyik a legtöbb utóddal kecsegtet.

  • Befagyott tóba ugrott a férfi, hogy megmentsen egy kutyát

    Befagyott tóba ugrott a férfi, hogy megmentsen egy kutyátEgy nemrégiben feltöltött videón az látható, ahogy egy félig befagyott tóban kétségbeesetten tempózik egy kiskutya, miközben a parton sok ember tanakodik, mit is kellene csinálni. Egy férfi végül leveszi a ruháit, és (szintén kis tanakodás, vízhőmérséklet-ellenőrzés után) a tóba ugrik, majd az állathoz úszik és kiviszi a partra. A másfél perces felvétel szerint a kutya és megmentője is nagyobb baj nélkül megúszta a dolgot. Egyébként főleg a négylábú veszi lazán: amint szárazföldet ér, párszor megrázza magát és már menne is a dolgára.

  • Medvegátolt mentõk

    Medve akadályozott mentõket a helyszínre száguldani az Egyesült Államokban: éppen egy kórház garázsának bejáratánál telepedett le.

  • Lámpaoltással védik a madarakat a felhõkarcolóktól

    "Elsötétítéssel" próbálják védeni a madarakat a New York-i felhõkarcolók: amennyire csak lehet, nem lesznek kivilágítva november elejéig, a vándormadarak õszi utazásának befejezéséig.

  • Külön taxival utazhatnak a milánói négylábúak

    Különleges szolgáltatás boldogítja a Milánóban élõ vagy az olasz városban megforduló háziállatokat és gazdáikat: állati taxi áll az utazni vágyók rendelkezésére.

  • Az elefánt jobb számtanból, mint az ember

    London - Az elefánt jobban számol, mint az ember - állítják japán kutatók.

    Az eredményhez az állatok szeme láttára két vödörbe almákat ejtettek, nem egészen ugyanannyit mindegyikbe, azután választásra bírták az elefántokat: el kellett találniuk, hogy melyik vödörben van több több alma, majd többször a vödrök mellé is ejtettek néhány gyümölcsöt és megint választattak az állatokkal vödröt.

  • Orvvadászokat fogtak el Vasban

    Lőfegyverrel való visszaélés, lopás, valamint állatkínzás miatt indult nyomozás két gencsapáti férfi ellen, akik a gyanú szerint több száz értékes vadat, szarvasokat, őzeket, vaddisznókat ejtettek el engedély nélkül a Vas megyei erdőkben - közölte csütörtökön Szombathelyen Hollósi Gábor városi rendőrkapitány.

  • Meg akarta simogatni, hát a tigris leharapta a karját

    Egy lisszaboni melletti cirkuszban a mutatványos tigris leharapta az egyik alkalmazott, egy román nemzetiségû nõ karját, amikor benyúlt a ketrecébe, hogy megsimogassa az állatot – írta a Jornal de Noticias portugál hírlap.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása