A legközelebbi nyílt víztõl hat kilométerre, az erdõ mélyén bukkantak egy fókabébire Svédország keleti részén. A svéd média azt feszegeti, hogyan kerülhetett ilyen szokatlanul messzire a víztõl a kis tengeri emlõs.
Egy izgatott hang jelezte vasárnap délután az uppsalai rendõrségnek, hogy fókabébibe botlott az erdõben sétálva. Elõször a rendõrség tréfára gyanakodott. Egy vadászt kértek meg, hogy járjon utána a bejelentésnek, és a hír igaznak bizonyult.
A vadász, Robert Sandefors elõször azt gondolta, hogy a fókabébit talán egy sas ejtette el az erdõ fölött, az állaton azonban nem látszott sérülés, a nyomok pedig azt igazolták, hogy a kisfóka önerõbõl, a szárazföldön vonszolta el magát kilométerekre természetes élõhelyétõl. A szakemberek szerint a fókakölyök valószínûleg elszakadt anyjától, majd eltévedt, és elõbb három kilométert a befagyott tengeren, majd további három kilométert az erdõben tett meg.
Bár a fókák életmódja vízhez és szárazföldhöz kötött, a szárazföldön esetlenül mozognak: mellsõ végtagjaik úszólábakká alakultak, a hátsók elcsökevényesedtek. Az "erdei fókát" a legközelebbi folyónál helyezték vissza természetes környezetébe.
