Bevezetõ az engedelmes gyakorlatokhoz
A kutya természetébõl adódóan tud futni, gyorsan-lassan járni, kúszni, úszni, ülni, állni, feküdni, ugrani, ugatni, harapni, küzdeni-harcolni, a kiképzés célja, hogy ezeket a képességeket, hajlamokat a kutya vezényszóra, a kutyavezetõ akaratának megfelelõen hajtsa végre. Csak így tudjuk ezeket a nagyszerû tulajdonságokat, képességeket a magunk hasznára fordítani, fejleszteni.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Egyszerû példa, ha a kutyának tiltószóként azt mondom: „fúj”, nem fog történni semmi, mert önmagában a szónak semmi jelentõsége nincs a kutya számára. Csak akkor lesz jelentõsége, ha valamilyen kényszerítõ eszköz alkalmazásával a vezényszóhoz kialakítok egy feltételes reflexet. Ám ha ugyanebben a helyzetben azt mondom: „Rrrrossz”, morgó mély „o”-val, hosszan pergetett „r”-rel, akkor a kutya azonnal felhagy az addig végzett cselekvésével anélkül is, hogy kényszerítõ eszközt alkalmaztam volna. Ez azért mûködik, mert „kutyanyelven” szóltam hozzá. Ez a hang ugyanis a kutya számára a falkavezér rosszallását, vagyis a morgást jelenti. Ugyanilyen példa a büntetésre a kutya tarkóbõrének megragadása, megrázása, hiszen ez is olyan erõdemonstráció, amit csak a falkavezér engedhet meg magának, és a kutya ösztönösen képes értelmezni, még akkor is, ha nem is fáj különösebben. Sokan most biztosan azt gondolják, hogy ez nem éppen demokratikus magatartás a szeretett kutyával szemben. Valóban nem az, de hol a demokrácia a farkasfalkában? A farkasfalka nem ismer demokráciát! Ugyanúgy a kutya és a gazdája között nincs, és nem is lehet egyenjogúság! A kutyát lehet szeretni, kedveskedni neki, akár még kényeztetni is, és felelõsen kell gondoskodni róla, mert ezt mind megérdemli. De irányítani a rangsorban feljebb álló „falkavezérnek”, az embernek kell, ami kutya számára természetes is. A kutya nem lesz szabadabb, a munkája nem lesz megbízhatóbb attól, hogy soha nem tapasztalja meg közvetlenül a gazdája haragját, túlerejét és ebbõl eredõ rangját. Amely kutya ezt nem ismeri, az könnyen megengedheti magának, hogy kedve szerint teljesítsen, mert nem gazdája-vezére, hanem társa van, aki vele egyenrangú ezért büntetés úgysem vár rá. Egyébként a kutyák mozgásán, viselkedésén egy szakember azonnal megállapítja – de egy kutyabarát, és a laikus is észreveszi – ha engedelmes gyakorlatokat lát, hogy milyen és mekkora mértékû kényszerítõ módszereket alkalmaztak a kiképzés során.
Az engedelmes gyakorlatok tanítása során nem az a cél, hogy a kiképzés végén egy szöges nyakörvvel agyonrángatott, életunt, meggyötört kutya kullogjon a vezetõje után, beletörõdve sorsába, vagy a menekülési lehetõséget keresve. Az sem cél, hogy a monoton munkába belefáradt robotokat neveljünk engedelmesség címszó alatt kutyáinkból. A cél az, és itt kezdõdik a kutyakiképzési tudomány szépsége, hogy a megfelelõ kényszerítés és motiváció mellett a kutya veleszületett ösztöneinek, belsõ tulajdonságainak felszínre hozása mellett hajtsa végre az engedelmes gyakorlatokat!
A megfelelõ módszerekkel tanított, képzett, jól motivált kutya mozgásán látszik, hogy a gyakorlatokat gyorsan, nagy akarással, örömmel, boldogan hajtja végre, mert érzi, tudja, hogy cserébe a gazda szeretetét, és a motivációs eszközön keresztül az ösztönei kielégítését kapja cserébe. Nagyon fontos az engedelmességre tanításnál, hogy amit az egyik kezünkkel elveszünk, azt a másikkal adjuk vissza! Tehát, ha kell, azonnal, szigorúan, és következetesen villámcsapásként büntessünk, de a jól elvégzett feladat után ugyanígy õszintén örüljünk, jutalmazzunk. A tanítási folyamat során ugyanis folyamatosan szembekerülünk a kutyánk akaratával. Ha a mi akaratunkat folyamatosan kompenzáció és feloldás nélkül erõltetjük, kényszerítjük a kutyára, akkor az elõbb-utóbb nem kívánt károsodással jár. Az engedelmesség a kutya számára teljes kényszerré, késõbb elviselhetetlen stresszhatássá, majd esetenként neurózissá válik! Így összedõlhet, amit eddig felépítettünk, komoly, visszafordíthatatlan lelki-idegi károsodást okozhatunk kutyánknak. Ezért egy erõsebb büntetés után, ha a kutya a kívánt módon hajtotta végre feladatát, feloldásként õszintén dicsérjük meg, örüljünk a sikernek és jutalomként motivációs eszközöket alkalmazzunk. A jó érzelmi befolyásolással, motivációval elérjük azt, hogy a kutya rájön arra, ha jól dolgozik, jutalom, ha nem, akkor büntetés vár rá. Értékrendbeli különbséget tud tenni a kettõ közt, és a neki megfelelõt, a kellemes érzést, a jutalmat választja. A dicséret, a jutalom megszerzése érdekében ezért mindig gyorsabban, pontosabban hajtja végre a feladatot, a rögzítendõ mozdulatsort. Ha megfelelõen érdekeltté tettük a kutyát, akkor a mozdulatsorok mélyen bevésõdött feltételes reflexszé válnak, amelyek a megfelelõ ingerhatásra azonnal aktiválódnak.
A jutalmazás tehát megerõsítést jelent, azonban tudnunk kell azt is, hogy a jutalom „kétélû fegyver” ezért nyakra-fõre, feleslegesen ne jutalmazzunk, csak következetesen, a jól végrehajtott gyakorlat után! Érezze a kutya azt, hogy a jutalomnak értéke van.