2020.11.30. - András, Andor

Csigaházbérlõ remeterák

A remeterák többnyire elhagyott csigaházakba költözik be, így pótolja hiányzó kitinpáncélját, mely védelmezi a ragadozóktól, és óvja a kiszáradástól. A neve azt sugallhatja, hogy szereti a magányt, ennek azonban pont az ellenkezõje igaz, nagyon is társaságkedvelõ! Barátaival rendszeresen kiülnek a fövenyre csicseregni egy kicsit.
A remeterák igényli a társaságot

Akkor fejlõdik és érzi magát jól, ha több (legalább 4-5) példányt tartunk együtt, valamint a hõmérséklet és a páratartalom is éppen megfelel az igényeinek. (22-28 oC közötti hõmérséklet és 70-80%-os páratartalom kell nekik.) Átlagos élettartama 6-15 év, de sajnos a többségük - a felkészületlen gazdáknak köszönhetõen - az egyéves kort sem éri meg - panaszkodnak a remeterák-szakértõk.


A szárazföldi remeterák magas páratartalmú helyen érzi jól magát: ezt desztillált víz permetezésével segíthetjük elõ

A szárazföldi remeterák a leggyakoribb

Az ízeltlábúak törzsébe tartozó remeterák neve ellenére nem igazi rák, ugyanis a rákok osztályán belül a valódi rákoknak rövid potrohuk és hosszú, kemény kitinpáncéljuk van, a remetrákoknak viszont a potrohuk hosszú és nincs kitinpáncéljuk. Természetes környezetükben csoportosan élnek, éjszaka aktívak, napközben pedig levelek, gyökerek és ágak védelmében pihennek. A világ bármely pontján megtalálhatók, a kereskedésekben azonban a szárazföldi remeterák (Coenobita clypeatus) az egyik leggyakoribb.

Eredeti élõhelyén nagyon nagy távolságokat is képes bejárni. Találtak már szárazföldi remeterákot a tengerparttól 15 km-re lévõ, 887 méter magas hegyen is. (Persze lehet, hogy valaki felkapta, és odavitte...)

Vizet csak módjával!
Öt pár lába van, mindegyik más-más funkciót lát el. Az elsõ pár lábán találhatók az ollók (a bal nagyobb, mint a jobb), melyeknek a védekezésben, evésben és mászásban van nagy szerepük. A második és a harmadik pár a közlekedésben és a táplálék felkutatásában segít. A negyedik és ötödik pár lába meglehetõsen apró, ezekkel kapaszkodik a kagylón belül, továbbá ezek teszik könnyebbé számára a járás közbeni manõverezést. A lábukon lévõ bojtos szõr segítségével tudják eljuttatni a vizet a szájukhoz.

A remeteráknak is van kopoltyúja, bár ez eltérõ a kimondottan vízi életmódot folytató fajokétól. A szárazföldi remeteráknak ugyanis hetente csak egyszer ajánlott egy-egy gyors fürdetés. Nem árt óvatosnak lennünk: ha túl soká tartjuk a víz alatt, még a fulladás veszélye is fennáll. (Mivel tengeri állatok, a fürdetéshez nagyon jó az enyhén sós víz!)

A csigaházlakó
A remeterák többnyire elhagyott csigaházakba költözik be, így pótolja hiányzó kitinpáncélját, mely védelmezi a ragadozóktól és óvja a kiszáradástól. Szereti váltogatni házát, ezért jobb, ha rögtön kettõt-hármat is behelyezünk neki, melyek méretben legalább fél centiméterrel legyenek nagyobbak az állatnál.

A remeterák vedlik és csicsereg
Barátságos állat, mely igen különleges hangokon tud kommunikálni; ne lepõdjünk meg, ha ciripel, zümmög, búg vagy akár "brekeg". Nem harap, de idõnként csípni támadhat kedve. Szeret rejtõzködni, fõleg a vedlés idõszakában - ilyenkor az is elõfordulhat, hogy egy hónapra is beássa magát. Fiatalon - a gyors fejlõdés idõszakában - egy évben többször is vedlik, felnõtt korban minden 12-18. hónapban. Ilyenkor ne zaklassuk! A remeterák nagyon tiszta állat, de a heti egyszeri fürdést azért ne hagyjuk ki! Ehhez egy kis tálba öntsünk langyos, klórmentes vizet, melybe pár pillanatra merítsük bele.


A csigaház a hiányzó kitinpáncélt pótolja

A remeterák igazi ínyenc
Nagy ínyenc és szeret újdonságokat is kipróbálni. A különféle ráksütiktõl kezdve a konzervtápon keresztül a száraz szemcsés eleségig mindent elfogad. A száraz eleséget azonban érdemes egy kicsit megnedvesítenünk. Mindig legyen elõtte táplálék, de ellenõrizzük, hogy minden frissen kerüljön a terráriumba. A kálcium pótlására fordítsunk kiemelt figyelmet: erre a célra a madaraknak szánt szépia tökéletesen megfelel.

Ha kedveskedni szeretnénk, akkor jutalmazzuk meg gyümölccsel és zöldséggel is (például szõlõvel, mazsolával, salátával, banánnal), esetleg adjunk neki mogyoróvajat. De megkínálhatjuk kisebb rovarokkal, pattogatott kukoricával és csirkecsonttal is.

Friss víz mindig legyen a tálkájában (hetente egyszer sós vizet is adjunk), de a tál - a fulladás elkerülése végett - 5 centiméternél ne legyen mélyebb.

A remeterák szaporodása
Természetes élõhelyén a szaporodás idejére visszatér a tengerpartra, hogy petéit a tengerbe engedje, mert a lárvák fejlõdéséhez elengedhetetlen a vizes közeg. A peték kikelése után a kis lárvák kb. 2 hónapig planktonokon élnek és folyamatos metamorfózison mennek keresztül, míg végül áttérnek a szárazföldi életre. A fiatal példányok színezete eltér a felnõtt korúakétól: fiatalon halvány és feltûnõen színes ollóik vannak, majd ahogy idõsödnek, testük mély vörösbe vált át. Ha az étrendben sötétebb tónusú eledelek szerepelnek, akkor maga az állat színe is sötétebbé válik.

A remeterák igényli a nagy mozgásteret

Ha háziállatként tartjuk, gondoskodjunk a számára megfelelõ körülményekrõl!

Annak ellenére, hogy nem termetes jószág, nagy mozgásteret igényel, ezért egy három- vagy négytagú családnak legalább 40 literes akváriumra (terráriumra) van szüksége. A gömbakváriumot kerüljük. Jó mászó, ezért ajánlatos lefedni a lakhelyét, de a szellõztetést oldjuk meg! Meleg, párás környezetben érzi jól magát: 21-24 Celsius fok és 60-65 %-os páratartalom ideális számára. A terrárium levegõjét úgy párásítsuk, hogy egy nagy tál vizet helyezünk az aljára. Az remetelak aljára jó minõségû homokot vagy sódert szórjunk, legalább 15-20 cm vastagon.

Fittsége és egészsége megõrzése érdekében alakítsunk ki számára búvóhelyet (ez lehet például homokba ágyazott törött cserép) és rendezzük be lakhelyét ágakkal, szikladarabokkal, melyeken kedvére mászkálhat. Helyét hetente takarítsuk, homokját pedig 3 havonta cseréljük, hogy mindig otthonosan érezhesse magát.

A remeterák nappal beássa magát kövek vagy falevelek alá, éjszaka azonban megindul, hogy táplálékot keressen. Eredeti élõhelyén akár a fákra is felmászik, érett gyümölcsök után kutatva.

Az együtt tartott remeterákok között megfigyelhetõ a társadalmi hierarchia kialakulása: néha össze is vesznek a táplálékon, de ne aggódjunk: nem tesznek kárt egymásban. Ha mégis leszakad egy lábuk, az a következõ vedléskor regenerálódik.

Demeter Attila
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra