Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A Bhagavad-gítá úgy, ahogy van c. könyvébõl
Erõszaknélküliség: összhangban a természet törvényeivel
Az embernek tudnia kell, hogy a testen belüli élõlény nem pusztul el még akkor sem, ha a megtestesült élõlényt fegyver sebzi halálra. A szellemi lélek olyan parányi, hogy semmilyen anyagi fegyver sem képes elpusztítani, ahogyan az a következõ versekbõl nyilvánvalóvá válik. Egy másik ok, ami miatt az élõlényt nem lehet megölni, hogy alapvetõ természete lelki. Amit megölnek - vagy amit megölhetnek - az csupán a test. Ez azonban ne bátorítson senkit sem a test elpusztítására. A védikus utasítás azt mondja, má himsyát sarvá bhútáni: soha ne alkalmazz erõszakot senki ellen. Az élõlény elpusztíthatatlanságának megértése az állatok mészárlására sem biztathat.
(2.fejezet 19. vers, magyarázat)
Minden élõlény a Legfelsõbb Úr fia, ezért Õ nem tûri el még egy hangya elpusztítását sem - mindenkinek meg kell fizetnie az ilyen tettért. Állatokat ölni pusztán a nyelv kielégítése érdekében a tudatlanság legdurvább formája. Az embernek nincs szüksége arra, hogy állatokat öljön, hiszen Isten számtalan finom eledellel ellátja. Ha valaki ennek ellenére húst eszik, akkor tudnunk kell, hogy a tudatlanság kötõerejének hatása alatt cselekszik, s rendkívül sötét jövõ vár rá. Valamennyi állat közül a tehén elpusztítása a legnagyobb bûn, mert a tehén azzal, hogy tejet ad, nagy szolgálatot tesz az embereknekI A modern emberi társadalomban nem törõdnek a lelki tudással, és támogatják a tehenek lemészárlását. Ebbõl megérthetjük, hogy az emberi társadalom rossz irányba fejlõdik, és csak a saját pusztulása felé halad. Az a társadalom, amely úgy vezeti az ott élõket, hogy azok a következõ életükben állatok legyenek, nem nevezhetõ emberi társadalomnak.
(14. fejezet 16-17 vers, magyarázat).
Ételek a kötõerõk szerint
A jóság minõségében élõk olyan ételeket kedvelnek, amelyek meghosszabbítják az életet, megtisztítják az ember létét, erõt, egészséget, boldogságot és elégedettséget adnak. Az ilyen ételek lédúsak, zsírosak, táplálóak, és örömmel töltik el a szívet.
A túlságosan keserû, túl savanyú, sós, erõs, csípõs, száraz és égetõ ételt a szenvedély kötõerejében élõk kedvelik. Az ilyen ételek boldogtalanságot, szenvedést és betegséget okoznak.
A sötétség kötõerejében lévõk az olyan ételeket szeretik, amit a fogyasztás elõtt több mint három órával fõztek, ami ízetlen, romlott és rothadó, valamint maradékokból és tisztátalan alapanyagokból készült.
(17. fejezet 8-10. vers)
Az étel feladata az élet meghosszabbítása, az elme tisztítása és a fizikai erõ növelése. Ez az étel egyetlen szerepe. A kiváló szaktekintélyek a múltban kiválasztották azokat az ételeket, amelyek a legjobban elõsegítik az egészség megõrzését és a hosszú életet. Ide sorolhatók a tejtermékek, a cukor, a rizs, a gabona, a gyümölcsök és a zöldségfélék. A jóság kötõerejében élõk nagyon kedvelik az ilyen táplálékot. Egyes ételek, például a sült kukorica és a melasz önmagukban nem ízletesek, mégis finomak lehetnek, ha tejjel vagy más étellel együtt fogyasztjuk õket. Ekkor a jóság minõségébe tartoznak. Ezek az élelmiszerek tiszta természetûek; egészen mások, mint az olyan szennyezett dolgok, mint a hús és az alkohol. A nyolcadik versben említett zsíros ételnek semmi köze sincs az állatok mészárlásából származó zsiradékhoz. Az állati zsiradékot megkaphatjuk a legcsodálatosabb étel, a tej formájában is. A tej, a vaj, a sajt és a többi tejtermék úgy ad állati zsírt, hogy nem szükséges hozzá ártatlan teremtményeket elpusztítani. Csakis a barbár mentalitás vezethet efféle mészárláshoz. A szükséges állati zsiradék beszerzésének civilizált formája a tej fogyasztása. Az állatok mészárlása az emberi szint alatt álló fajokra jellemzõ. A felesborsó, a dál, a barnaliszt és a hasonló élelmiszerek a szükséges fehérjemennyiségrõl is gondoskodnak.
A szenvedély kötõerejében lévõ keserû, túl sós, túlságosan fûszeres vagy túl sok erõs paprikát tartalmazó ételek a gyomorban lévõ nyálkát csökkentve fájdalmat okoznak, s betegségekhez vezetnek. A tudatlanság vagy sötétség kötõerejébe tartozó ételekre fõként az jellemzõ, hogy nem frissek. Minden olyan étel, amit az elfogyasztás elõtt három óránál régebben fõztek (kivéve a prasádamot, vagyis az Úrnak felajánlott ételt) a sötétség kötõerejéhez tartozik. Az ilyen étel rothadó, ezért rossz szagot is áraszt, ami a tudatlanságban lévõket gyakran vonzza, ám a jóságban élõ emberekben undort kelt.
(I) A legjobb eledel az Istenség Legfelsõbb Személyiségének felajánlott étel maradéka. A Legfelsõbb Úr azt mondja a Bhagavad-gítában, hogy elfogadja az odaadással felajánlott, zöldségekbõl, lisztbõl és tejbõl készült ételeket. Patram puspam phalam tójam. Természetesen az odaadás és a szeretet az, amit az Istenség Legfelsõbb Személyisége leginkább elfogad. (I) Ha az ételt tisztává, mindenki számára ehetõvé és ízletessé szeretnénk tenni, akkor fel kell ajánlanunk az Istenség Legfelsõbb Személyiségének.
(17. fejezet 10. vers, magyarázat).
A legtisztább, felajánlott étel
Óh, Ardzsuna, nem lehet yogí az, aki túl sokat vagy túl keveset eszik vagy alszik.
(6. fejezet 16. vers) Semmi szükség arra, hogy az ember húst egyen, hiszen van elég gabonaféle, zöldség, gyümölcs és tej a számára. A Bhagavad-gítá szerint ezek az egyszerû táplálékok tartoznak a jóság minõségébe. Húst csak a tudatlanság kötõerejében élõ emberek fogyasztanak. Akik dohányoznak, alkoholt isznak, húst és olyan ételeket esznek, melyeket elõtte nem ajánlottak fel Krisnának, szenvedni fognak bûnös tetteik visszahatásától, mert csak tisztátlan dolgokat esznek. Bhunydzsaté té tv agham pápá jé pacsantj átma-káranát. Aki érzékei elégedettsége érdekében eszik, vagy magának fõz, s az ételét nem ajánlja fel Krisnának, az csak bûnt vesz magához. (I) A legjobb, ha valaki csupán a Krisnának felajánlott étel maradékait fogyasztja. Egy Krisna-tudatú ember nem fogyaszt olyan táplálékot, amit nem ajánlottak fel elõtte Krisnának...
(6. fejezet 16. vers, magyarázat)
...a bhakták, a Krisna-tudatú emberek az ételüket elõször felajánlják Krisnának, és csak azután fogyasztják el. Ez a folyamat lelki táplálékot nyújt a testnek. Nemcsak megszabadítja a testet az elõzõ bûnök visszahatásaitól, hanem ellenállóvá is teszi az anyagi természet minden szennyezõdésével szemben. Egy járványos betegség esetén a fertõtlenítõ oltóanyag megvédi az embert a ragályos betegségtõl. A Visnunak felajánlott étel fogyasztása kellõképpen ellenállóvá tesz bennünket az anyagi vonzódással szemben, s aki ilyen ételt eszik, azt az Úr bhaktájának nevezik. A Krisna-tudatú ember tehát, aki csak Krisnának felajánlott ételt fogyaszt, képes elhárítani a múltban szerzett anyagi fertõzések visszahatásait, melyek gátolják fejlõdését az önmegvalósítás útján.
(3. fejezet 14. vers, magyarázat)
Ha valaki szeretettel és odaadással áldoz Nekem egy levelet, egy virágot, egy gyümölcsöt vagy egy kevés vizet, Én elfogadom azt.
(9. fejezet 26. vers)
Aki szereti Krisnát, az azt adja Neki, amit Õ akar, s nem ajánl fel olyat, amit Krisna nem akar. Így tehát húst, halat és tojást nem szabad felajánlanunk. Ha ezt akarta volna, megmondta volna. Ehelyett azonban egyértelmûen azt kéri, hogy leveleket, gyümölcsöt, virágot és vizet adjunk Neki, s ha valaki ezeket ajánlja fel Neki, azt mondja, hogy "Én örömmel elfogadom azt". Ebbõl meg kell értenünk, hogy a húst, a halat és a tojást elutasítja. A zöldségeket, a gabona- és gyümölcsféléket, a tejtermékeket, valamint a vizet írja elõ az emberek számára megfelelõ táplálékként. Ezen kívül semmi mást nem ajánlhatunk fel Neki, mert nem fogadja el. Ha tehát más ételt ajánlunk fel, nem állunk a szeretetteljes odaadás szintjén.
A harmadik fejezet tizenharmadik versében Srí Krisna megmagyarázza, hogy akik fejlõdni akarnak a lelki életben, s meg szeretnének szabadulni az anyagi kötelékektõl, azok számára kizárólag az áldozat megtisztított maradékai jelentik a helyénvaló táplálékot. Ugyanebben a versben azt is hozzáteszi, hogy akik nem ajánlják fel ételüket, azok csak bûnt esznek - más szóval minden egyes falattal egyre jobban az anyagi természet útvesztõjébe bonyolódnak. Ha azonban valaki egyszerû, finom vegetáriánus ételeket fõz, amit leborulva felajánl az Úr Krisna képe vagy múrtija elõtt, kérve Õt, hogy fogadja el szerény ajánlatát, az segíti majd, hogy biztos fejlõdést érjen el a lelki életben, a test megtisztításában, és a finom agyszövetek teremtésében, melyek tiszta gondolkodást eredményeznek. A legfontosabb az, hogy a felajánlást szeretet hassa át. Krisna a tulajdonosa mindennek, ezért Neki nincs szüksége ételre. Ám attól, aki így akar a kedvében járni, mégis elfogadja a felajánlást. Az étel készítésében, tálalásában és felajánlásában tehát a Krisna iránti szeretet a legfontosabb tényezõ... A felajánlás esetében Krisna hallja, amint a bhakta szeretetteljes szavakkal kínálja Neki az ételt, s ez a hallás teljesen ugyanaz, mintha enne, s megkóstolná az ételt. Ezt a gondolatot nagyon fontos kihangsúlyoznunk: Õ abszolút, ezért hallása teljesen azonos evésével és ízlelésével.
(9. fejezet 26. vers, magyarázat)
(krisna)