2024.03.19. - József, Bánk

A kunyhó

Bikficcicmic nem vadmacska volt, mégis az erdõben élt. Ilyen otthontalan cicákra szokták mondani: “elvadult házimacska”, gyakran igazságtalanul.Miként került szegény Bikficcicmic az erdõbe? Nos, ez külön történet, errõl majd máskor. Most elégedjetek meg azzal, hogy e furamura cicamica, akinek pofikáján kétoldalt fehér volt a szõr, de ezzel szemben testének többi részén fekete, elhagyott kunyhóra lelt a rengetegben. Beköltözött, fedél került feje fölé. No, ez már szerencse a nagy szerencsehiányban!
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés

Adó 1% felajánlás Állatvédelemre!

Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06

Egy napon kutya szimatolt a kunyhó körül.Megijedt a cicus, de erre nem volt oka. Jámbor kutyus volt a kis “földszintes”: tacskó. Gazdája megunta, az autóból kidobta, otthagyta az erdõben. Mondogatta is a kutyus keserûen: "Az én gazdám elhagyott, akár azt a kalapot! Bánatosan vaúzok: most haza mint utazok?!" Gazdája ugyanis egyszer elhagyta a kalapját, igaz, azt nem szándékosan, hanem borosan négykézlábas állapotban.

Bikficcicmic és a tacskó, kutyanevén Bandi, elõször bizalmatlanul méregették egymást, de azután barátságot kötöttek, korántsem “kutya-macska félét”. Jó a kutyus, nemcsak a háznál, de a kunyhónál is. Éldegéltek, ebéd után nézdegéltek. Ha volt mit, ettek is.
A borús napok egyikén váratlan, meghökkentõ, napfényes-kedvû látogatójuk akadt: majmocska. Ráadásul ruhában! Zöld volt a nadrágja, veres a kabátja, sárga a sapkája, vitatható a divatízlése. Kidüllesztett mellel, büszkén közölte: õ a Nagy Mukk, ez mindent elárul, még annak is, aki a piacon petrezselymet, meg hagymát árul.

Azt hiszitek, hogy Nagy Mukk neve azért volt Mukk, mert egy mukkot sem szólt?! Tévedtek!
Be nem állt a majmocska szája, folyton-folyvást cirkuszi sikereirõl beszélt, azokkal dicsekedett.

Szavaiból világos lett az is, hogy Nagy Mukk önkényesen, a cirkuszigazgató tudta nélkül, szabadságot vett ki magának, azaz elinalt a hatalmas sátorból egy kis erdei kalandra.Most õ is beköltözött a kunyhóba, amint mondta: “nyaralóvendégnek”. Hátizsákja tele volt fínomságokkal, a cicát és a kutyust jószívvel kínálgatta, percig sem sikertelenül.

Esõcseppes napon jobb a kunyhóban ücsörögni, mint a kunyhó elõtt. Beszélgetéssel ütötték agyon az idõt: a cica és a kutya elmesélte mint ütött rájuk a balszerencsés idõ, a sors. A majmocska vígasztalta õket:

- Nem kell a múlton keseregnetek! Betanítok nektek néhány cirkuszszámot, ezeket Jancsitól lestem el, a lófogú, de barátságos állatidomártól. Ha maholnap összedõl a kunyhó, elmegyünk a cirkuszhoz. Az igazgató kebelbarátom, majd szólok az érdeketekben, meglátjátok, befogad benneteket!

Tanulékony volt a cica is, a kutyus is, és az a kunyhóra végzetes maholnap, sajnos, hamar eljött. Fejenagy, a medve, ugyanis szintén kunyhólakó akart lenni, úgy látszik, megunta barlangját. A kunyhó recsegõn-ropogón tiltakozott a nagytestû állat bemenetele ellen, de Fejenagy mégis bement. Ám amint bement, kívül találta magát. Összedõlt a kunyhó. A bundás nagy dörmögések közepette szidalmazta az engedetelen, vendégnemszeretõ kunyhót és, fején a ráesett, rosszallóan billegõ lécdarabbal, elballagott.

Néha a balsorsra aranyszívû jószerencse-napocska nevet és messze ûzi. Nagy Mukk, a majom, kivezette az erdõbõl kunyhótlanná lett cica- és kutyabarátját, és elvezette, egészen a cirkuszig. Kiderült: igazat mondott. Az igazgató a majmocska puszipajtása, asztaltársa, mûvészetének rajongója és minden vétkének mosolygós megbocsájtója volt! A majom kérésére menten felfogadta Bikficcicmicet perecárusnak, gyerekvidámítónak és segédbohócnak, Bandit, a tacskót, pedig számolókuyának és kolbászkéregetõnek.
E kis mese tanulsága: ha össze is dõl a kunyhó, nem kell feltétlenül tétlenül keseregni. Barátsággal, egymás segítésével sok mindenre van megoldás, a rizzent-rozzant kunyhó után jöhet még más, akár pompás, kényelmes, cifradíszes, két derék lovacska húzta lakókocsi is!

Lelkes Miklós
Kutyaotthon adó 1% támogatása

Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra