Weimari vizsla

A weimari vizsla egy kutyafajta. Szikár, borostyán- vagy ritkábban vízkék szemszínû, ezüstös, õz- vagy egérszürke szõrû, gyakran sötétebb hátcsíkkal bíró fajta. Többnyire rövid szõrû változatát tenyésztik, de hosszú, sõt sörtés szõrváltozatban is elõfordul. Rámenõssége miatt, mint a hivatásos vadászok szolgálati kutyája szerzett hírnevet. Az USA-ban igen felkapott fajta. Gyakoribb ott, mint eredeti hazájában Németországban. A weimari vizsla, melyet az 19. század óta tenyésztenek, az 1950-es évek elején „robbant be” Britanniába, s azóta is igen népszerû családi kedvenc, kiállítási eb és engedelmességi versenyzõ. Az Egyesült Államokban is kedvelik, a legjobb tenyésztörzsek e két országban kaphatók. Ám a weimari vizsla valójában nem új jövevény, hiszen Németországban, a weimari udvarban a 18.század vége felé kifejezetten vadászkutyának tenyésztették. Állítólag vérebek, pointerek és a régi Szent Hubertusz kopók „segédkeztek” külleme kialakításában. Ezüstszürke színe igen jellegzetessé teszi. Középtermetû állat, megjelenése arisztokratikus, elegáns. Két változatban is tenyésztik (rövid és hosszú szõrû - ennek szõre 2,5-5 cm hosszú, a farkon és a végtagokon zászlót képez), de az utóbbit nem minden államban, így például az USA-ban sem ismerik el. A weimari vizsla (vagy „ezüst kísértet”) kiváló vadászkutya, eredetileg nagyvadra vadásztak vele. Szófogadó és kitûnõen idomítható; nagyszerû engedelmességi versenyzõ; mind rendõr-, mind õrkutyaként használatos. Derék házi kedvenc, de akkor a legboldogabb, ha munkát adnak neki. A fajtát Van Dyck is megörökítette egyik XVII. századi festményén.