rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • A csavargó meg a csirke

  • Share on Tumblr

    Volt egy varázsló, annak meg egy Fáni nevû csirkéje. No nem csupán csirkéje, hanem kutyája, macskája is volt a háznál, meg hiú papagáj, amelyik mindig más-más tollruhát kért a varázslótól.

    · INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

    Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
    Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása

    Gazdájuk megtanította õket az emberi beszédre. Bár a kutya, macska tekintete enélkül is igen beszédes, azért így mégiscsak könnyebb volt szót érteni velük.
    Fáni, a csirke, nagyon kíváncsi, nyughatatlan, kapirgálós teremtés volt. Kiment a kertbõl a mezõre. Ott megijesztette a héja. Bemenekült az erdõbe. Ezzel eljutott Kapirgálóországba! Bogarakat, remek rovarbábokat, ízletes gilisztákat kotort ki a sûrû avarból, és élvezettel lakmározott. A nagy élvezkedés közepette nem vette észre, hogy már mélyen bent van az erdõben. Eltévedt.
    Az éjszakát egy fán töltötte. Rosszul, mert tizenkétszer riadt fel bagolyhuhogásra. Másnap kijutott az erdõbõl, de az ellenkezõ oldalon, mint ahol bejutott. Ott meglátta egy földmûves. Rádobta köpenyét.
    Fogoly lett Fáni.
    Az ember összekötözte a csirke lábait. Éppen a városba igyekezett. Talált csirke, talált pénz. Gondolta: ott majd eladja a csirkét a piacon.
    Aznap szokatlanul kevés volt a vásárló, viszont sokan vittek eladni kacsákat, libákat, pulykákat, csirkéket. Mégis felfigyelt Fánira egy legény: Õgyelgõ Pál. Pálnak volt egy kis kidûlt-bedûlt vityilója, de az ritkán látta. Nem volt valami csavaros eszû Pál, viszont szeretett csavarogni, nézelõdni, ide-oda elkószálni. A munkát nem túlontúl kedvelte, igaz, rendszerint a munka sem õt: kezében a legügyesebb szerszámok is ügyetlenkedtek.
    A csirke odasúgta Pálnak:
    - Vegyél meg engem, legény! Szabadíts ki ebbõl a fogságból! Megkapod érte a jutalmad, meglásd!
    Pál megtapogatta zsebében egyetlen rézgarasát, de óvatoskodott-kételkedett:
    - Mi a csudabuda? Mi a hasapasa? Talán aranytojásokat tojsz majd nekem? Hiszi a piszi!
    - Ilyet nem tudok tojni - vallotta be a csirke. Ám az igazi gazdám nem akárki: varázsló. Hiszen hallod, hogy emberi nyelven beszélek!
    - No és? - vonogatta vállát a legény. Én is emberi nyelven beszélek. Akkor mi van?!
    A csirke látta, hogy a legény elméje nem valami éles, erõsen köszörülésre szorul. Türelmesen magyarázta:
    - Ha ember embernyelven beszél, abban nincsen semmi csoda, de ha egy csirke...
    A csirkét áruló koma gyanúsnak találta a sugdolódzást, habár, kissé nagyothalló létére, nem értette mirõl van szó.Valamikor tûzér volt ugyanis, és a csatákban füle mellett kiabált az ágyú. Sürgetõen szólt Pálnak:
    - No legény, megveszed ezt a csirkét vagy nem?! Három garas nem sok érte!
    Pál megvakarta fületövét:
    - Hüm-hüm, három garas ezért a bolond csirkéért?! Emberi nyelven beszél! Egy kerékkel több van neki, vagy kevesebb!
    Megijedt a csirke. Gyorsan lefeküdt a földre, pislogott, majd behúnyta szemeit. Betegnek tetette magát.
    Az alkalmi csirkeárus bosszús lett. Bolond ez a legény, gondolta, de akár bolond, akár nem, jobb odaadni neki ezt a döglõdõ csirkét, akár olcsóbban is. Így lett Õgyelgõ Pálé Fáni egy garasért. Pál pedig hóna alá vette és vitte amerre a beszédes csõrös mutatta az utat. Déltájban már ott is voltak a varázslónál.
    A bûvöspálcás úr igen megörült. Pompás ebédet hipphoppolt össze. Belakott a legény, mint a duda. A lakoma végeztével a varázsló azt tudakolta Páltól, hogy mit szeretne jutalmul a visszahozott Fániért.
    Pál sokáig támasztotta fejét két erõs öklével. Sorra vette ötletekért gyermekkori meséit. Végül kibökte:
    - Én csupán egy kacsalábon forgó kastélyt kérek, Varázsló Uram! No és még azt, hogy ha sültgalambot látok, az az én számba repüljön, ne máséba!
    Mosolygott a varázsló. Feldobta a köpönyegét, azután elkapta. Nocsak-nicsak-bicsak, - mit húzott ki alóla?
    Egy kacsalábú kastélyt, pontosabban annak csecsemõ gyerekét. Úgy nézett ki, mint valami nagyobbacska gyerekjáték. Mégsem volt kastély-babácska. Megperdítette, pörgött, mint a pörgettyû, és közben gyorsan nõtt. A végén akkora lett, mint az eredeti mesebeli vagy még nagyobb. Kacsalába pedig olyan gyönyörû sárga volt, hogy öröm volt nézni. Ám olyasféle bûvös szavakra, hogy "Háp-háp-háp, hephephep, most meg, kastély, kisebbedj!" - lassan ismét gyerekjáték-nagyságúvá változott.
    - Arra vigyázz: ne dobd fel a levegõbe, mert elrepül, vízbe se ejtsd bele, mert elúszik! - figyelmeztetett Pált a varázsló.
    Hátizsákjába tette a legény a kacsalábú kastélyt, megköszönte. Hanem, ahogy hazafelé baktatott, csak elõhuzatta vele a kíváncsiság. Jaj! Ebbõl lett a baj. Beleejtette a patakba. Utánaugrott, de hiába. Õ vizes lett, a kacsalábú kastélyt meg elsodorta a patak.
    Igaz, a sültgalambok a legény szájába repültek, ha valaki éppen galambokat sütött Pál szemeláttára. Ám ez nem fordult elõ túl gyakran, így, ha mindennap enni akart, dolgoznia kellett. Idõvel azonban belejött a munkába, a szerszámok is kibékültek vele, a feje lágya is benõtt. A csavargásról leszokott. Házat épített a viskó helyébe, négyszobásat-szépszobásat. Lett felesége, gyermekei születtek. Bár nem éltek nagylábon, csak a saját lábukon, és kacsalábon nem forgó kis házikóban laktak, azért mégis boldogan éldegéltek. Nem kacsa ám, hogy a boldogsághoz nem kell feltétlenül kacsalábon forgó palota! Elég hozzá szívbõl jövõ szeretet és értelmes, békés idõ, amelyik a munkás kezeket és alkotó gondolatokat egyaránt megbecsüli.
    No de mi lett a kacsalábon forgó kastéllyal?
    Azt vitte, vitte a patak, de ahol a víz kiszélesedett, és elkezdõdött a nádrengeteg, meg sok sás és káka nõtt, elakadt. Körülötte éppen egy vadkacsa keresett fészekrakó helyet. Megtetszett neki a kacsalábú házikóféle, abba építette a fészkét.
    Egy orvvadász késõbb arrafelé leselkedett, töltött puskával. Észrevette a vadkacsafészket. Odébbrepült a vadkacsa, de mielõtt odébbrepült volna, szárnyával megperdítette a házikót, az meg elkezdett nõni.
    Megrémült az orvvadász, azt hitte: az erdész figyeli õt az egyre magasabbá váló házfélébõl. A puskáját beleejtette a patakba, õ maga meg elfutott.
    A vadkacsa visszament és nagyon csodálkozott az igencsak megnõtt fészekrakó helyen, amelynek ajtaján most be kellett repülnie. Berepült, folytatta a tojások kiköltését. Hét kiskacsa született, a kacsalábon forgó kastélyt igen megszerették, imádták amint forgott velük. Ám napközben azért mégis inkább a vízben úszkáltak anyjuk gondos vezetésével, falták a békalencsét, keresték az aprócska halakat.
    Õsszel elköltöztek a vadkacsák. A varázsló viszont éppen arrafelé járt, meglátta a kacsalábon forgó kastélyt, elmosolyodott és így szólt:
    - "Háp-háp-háp, hephephep, most meg, kastély, kisebbedj!"
    Fogta a megkisebbedett kastélyt és hazavitte.
    Másnap a róka nagy szemeket meresztett: se vadkacsa, se forgó kastély! Sokáig mormogott valamit az egyre bolondabbá váló világról.
    Róka, nem róka, móka, nem móka, - ha jobban utánagondolok, azért volt némi igaza a veresbundásnak! Ha pedig tovább gondolkozunk, rájöhetünk: nem is kevés.

    Lelkes Miklós


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Legalább tizenöt kis prérikutya született az állatkertben

    A prérikutyák megszületése mindig csak utólag derül ki, hiszen a nõstények a földfelszín alatti üregrendszerben ellik utódaikat, a kicsik pedig csak hathetes korukban merészkednek elõ. Idén legalább tizenöt kölyök született, a kemény tél miatt azonban egy kicsit késõbb, mint az elmúlt években.

  • Az emberszabásúaknál is jelenthet nemet a fejrázás

    Német kutatóknak elsõ ízben sikerült filmfelvételt készíteniük arról, ahogyan a bonobók - az ember legközelebbi rokonai - a fejüket rázzák rosszallásuk jeleként.

  • Szarvas krokodilok fenyegették távoli õseinket Afrikában

    Félelmetes szarvas krokodilok fenyegették távoli õseinket Afrikában majd kétmillió évvel ezelõtt.

  • Tolatva érkezõ orrszarvúbébi

    Nem mindennapi küzdelemmel telt a Karamat (azaz Csoda nepáliul) névre keresztelt kis patás elsõ néhány napja. Szegény kis dömper farral született. A nehéz szülés után traumatikus állapotban volt és képtelen volt megfelelõen táplálkozni. A gondozók és állatorvosok minden kísérlete ellenére nem tudott rácsatlakozni anyja emlõjére az elsõ napon.

  • Szentjánosbogár és ami benne van - fény derül a titokra

    A szentjánosbogarak ragadozó életmódot folytatnak, csigákkal és apró rovarokkal táplálkoznak, amelyeket az avarban és magas fûben vadásznak le. Felülrõl alig lehet észrevenni õket, egész testüket páncélszerû kitin borítja, amely alá fejüket is eldugta az evolúció. Sokféle szentjánosbogár faj létezik, és mindegyiknek világít a potrohán az utolsó pár szelvény, mégpedig nemtõl függetlenül. Persze, hogy szex áll a háttérben! A fiúk éjszaka felrepülnek a magasba és kivilágítják legnemesebb testrészüket, így hívják fel magukra a szentjánosbogár lányok figyelmét.

  • Kutyafogó szék

    Kutyát fogott egy összecsukható pihenõszék Chicagóban, és annyira erõsen tartotta az ebet, hogy a tûzoltók közbelépésére volt szükség.

  • Hét kiskutyát mentettek meg

    Érd - Nejlonzacskóba csomagolt kiskutyákra bukkantak egy érdi kukában.

  • A nagy rejtőzködő: Momo kutyus

    A nagy rejtőzködő: Momo kutyusAndrew Knapp kanadai fotós egy rendkívül ötletes ás aranyos fotósorozatot készített Momo nevű kutyájának segítségével. A fényképész minden egyes fotón “elrejtette” Momót, akit néhány képen első ránézésre észre sem lehet venni. Andrew Knapp először csak magát és a rokonait szerette volna megörvendeztetni a kutyájáról készült képekkel, de azoknak akkora sikerük lett, hogy végül még könyvben is kiadták a különleges fotókat. Mára pedig már a világ minden pontján Momo után nyomoznak az internetezők, aki egyébként nagyon türelmesen viselte a fotózást.

  • Hatvan állatot téptek szét a kutyák

    Csaknem hatvan baromfival végeztek azok a kutyák, amelyek beszöktek egy asszony kertjébe Újkígyóson, és ott módszeres pusztítást végeztek.

  • Kutyaszálló - (Hotel for Dogs, 2009)

    Amikor az energikus testvérpár, Andi és Bruce egy olyan nevelõotthonban találják magukat, ahová szigorúan nem lehet állatokat vinni, Andinak a villámgyors észjárását kell latba vetnie, hogy otthont találjanak kutyájuknak, Pénteknek. Noha együttérzõ nevelõjük, Bernie figyelmezteti õket, hogy kerüljék a bajt, a srácok rábukkannak egy elhagyott hotelre, és elkezdik átalakítani, hogy tökéletes lakhelyet készítsenek Pénteknek és a város összes kóbor kutyájának. Ezzel viszont azt kockáztatják, hogy szétválasztják õket egymástól, ha lebuknak. A két kölyök pillanatok alatt valami varázslatosat alkot a hotelbõl: otthont a kutyáknak és saját maguknak is.

  • A nagy hó miatt veszélyben vannak a szlovák hegyek állatai

    Rendkívül nagy a hó Szlovákia jelentõs részének 700 méternél magasabban fekvõ területein. Helyi szakemberek szerint igen nagy lehet majd emiatt az állatpusztulás, már most kritikus a helyzet a patások számára, de a süketfajdok is veszélyben vannak.

  • Újabb különös állat felbukkanása lakott területen

    A Norwich-i Rendõrség tett közzé egy Tweet-et, miszerint egy nagy macskát látott valaki sétálni a környéken, ami párduc is lehet. Az essex-i “oroszlán” és a hampshire-i “tigris” után a brit rendõrség nagyfokú szkepticizmussal fogadja a bejelentett vadállat észleléseket.

  • Macska mentette meg az újszülöttet

    Macska mentett meg egy kölni újszülöttet. Az egynapos, egészséges babát feltehetõen az anyja hagyta egy kertvárosi ház ajtajánál, de csak a macska vette észre, és addig nyivákolt, amíg a gazdáját fel nem ébresztette, aki azonnal kórházba szállította a kicsit.

  • Moziba ment a hörcsög

    Moziba csempészte magával hörcsögét egy 5 éves kislány Nagy-Britanniában, gondolván, hogy az állatkának nagyon fog tetszeni az Alvin és a mókusok címû rajzfilm. Tévedett. Hamish, a hörcsög igen hamar elunta a mókusokat, kiugrott gazdasszonykája ölébõl és eltûnt a sok száz szék alatt. A kislány jobbnak látta, ha hallgat a dologról.

  • Brigitte Bardot védelmébe vette a bukaresti kóbor kutyákat

    Brigitte Bardot ismét Bukarestbe utazott, hogy a kóbor kutyák védelmében felszólaljon. A színésznõ hevesen támadta Adrian Videanu fõpolgármestert, aki elrendelte a gazdátlan ebek összefogását és elaltatását, miután egy állat halálosan megmart egy japán üzletembert.

  • Borisz

    Mindenki tudja, hogy a Mikulás szánját rénszarvasok húzzák.

  • Angol Cocker Spániel

    Leírása: Viszonylag kis testû, kellemes megjelenésû kutya. Feje hosszúkás, szeme barna, füle lelóg. Háta egyenes, feszes, ágyéka rövid, mellkasa mély, hasa kissé felhúzott. Végtagjai egyenesek, rövidek. Farkát csonkolják.

    Szõrzete a fején és a lábai elülsõ felületén rövid, teste egyéb részein hosszú, selymes. Színe fekete, arany, fekete-cser, fekete-fehér, fehér-vörös, fekete-fehér-cserbarna, blauschimmel, cobolyszínû.

  • Titokzatos vesebetegség veszélyezteti az ibériai hiúzt

    Titokzatos vesebetegség veszélyezteti az ibériai hiúzt, az Ibériai-félsziget jellegzetes, kihalófélben levõ állatfaját, ám úgy tûnik, hogy a kór csak a fogságban nevelt példányokat támadja meg - közölte a ragadozó védelmével foglalkozó spanyol szervezet.

  • Tehenes országjárás

    Párizs - Camomille (Kamilla) nevû tehenével négy hónapig tartó országjárásra indul pénteken a 17 éves Hadrien, aki egy Valanjou nevû nyugat-franciaországi faluban él. Az 1200 kilométeres vándorlás célja az útmenti növények tanulmányozása lesz.

  • Párkeresõ honlap ebeknek - vagy embereknek?

    Az osztrák oldalon kutyák mutatják be gazdijaikat egymásnak.

· INGYEN Kiadványok · Gazdikereső · Sintért NE! · Állatmentés Támogatása

Gazdikereső, állatmenhely, alapítvány kutya cica örökbefogadás, támogatás, adó 1 százalék felajánlás
Állatvédő, állatmenhely, kutya, cica mentés adó 1% támogatása