rss
adó 1% állatvédő kutya, cica örökbefogadás állatmentés
  • A csavargó meg a csirke

  • Share on Tumblr

    Volt egy varázsló, annak meg egy Fáni nevû csirkéje. No nem csupán csirkéje, hanem kutyája, macskája is volt a háznál, meg hiú papagáj, amelyik mindig más-más tollruhát kért a varázslótól.

    Gazdájuk megtanította õket az emberi beszédre. Bár a kutya, macska tekintete enélkül is igen beszédes, azért így mégiscsak könnyebb volt szót érteni velük.
    Fáni, a csirke, nagyon kíváncsi, nyughatatlan, kapirgálós teremtés volt. Kiment a kertbõl a mezõre. Ott megijesztette a héja. Bemenekült az erdõbe. Ezzel eljutott Kapirgálóországba! Bogarakat, remek rovarbábokat, ízletes gilisztákat kotort ki a sûrû avarból, és élvezettel lakmározott. A nagy élvezkedés közepette nem vette észre, hogy már mélyen bent van az erdõben. Eltévedt.
    Az éjszakát egy fán töltötte. Rosszul, mert tizenkétszer riadt fel bagolyhuhogásra. Másnap kijutott az erdõbõl, de az ellenkezõ oldalon, mint ahol bejutott. Ott meglátta egy földmûves. Rádobta köpenyét.
    Fogoly lett Fáni.
    Az ember összekötözte a csirke lábait. Éppen a városba igyekezett. Talált csirke, talált pénz. Gondolta: ott majd eladja a csirkét a piacon.
    Aznap szokatlanul kevés volt a vásárló, viszont sokan vittek eladni kacsákat, libákat, pulykákat, csirkéket. Mégis felfigyelt Fánira egy legény: Õgyelgõ Pál. Pálnak volt egy kis kidûlt-bedûlt vityilója, de az ritkán látta. Nem volt valami csavaros eszû Pál, viszont szeretett csavarogni, nézelõdni, ide-oda elkószálni. A munkát nem túlontúl kedvelte, igaz, rendszerint a munka sem õt: kezében a legügyesebb szerszámok is ügyetlenkedtek.
    A csirke odasúgta Pálnak:
    - Vegyél meg engem, legény! Szabadíts ki ebbõl a fogságból! Megkapod érte a jutalmad, meglásd!
    Pál megtapogatta zsebében egyetlen rézgarasát, de óvatoskodott-kételkedett:
    - Mi a csudabuda? Mi a hasapasa? Talán aranytojásokat tojsz majd nekem? Hiszi a piszi!
    - Ilyet nem tudok tojni - vallotta be a csirke. Ám az igazi gazdám nem akárki: varázsló. Hiszen hallod, hogy emberi nyelven beszélek!
    - No és? - vonogatta vállát a legény. Én is emberi nyelven beszélek. Akkor mi van?!
    A csirke látta, hogy a legény elméje nem valami éles, erõsen köszörülésre szorul. Türelmesen magyarázta:
    - Ha ember embernyelven beszél, abban nincsen semmi csoda, de ha egy csirke...
    A csirkét áruló koma gyanúsnak találta a sugdolódzást, habár, kissé nagyothalló létére, nem értette mirõl van szó.Valamikor tûzér volt ugyanis, és a csatákban füle mellett kiabált az ágyú. Sürgetõen szólt Pálnak:
    - No legény, megveszed ezt a csirkét vagy nem?! Három garas nem sok érte!
    Pál megvakarta fületövét:
    - Hüm-hüm, három garas ezért a bolond csirkéért?! Emberi nyelven beszél! Egy kerékkel több van neki, vagy kevesebb!
    Megijedt a csirke. Gyorsan lefeküdt a földre, pislogott, majd behúnyta szemeit. Betegnek tetette magát.
    Az alkalmi csirkeárus bosszús lett. Bolond ez a legény, gondolta, de akár bolond, akár nem, jobb odaadni neki ezt a döglõdõ csirkét, akár olcsóbban is. Így lett Õgyelgõ Pálé Fáni egy garasért. Pál pedig hóna alá vette és vitte amerre a beszédes csõrös mutatta az utat. Déltájban már ott is voltak a varázslónál.
    A bûvöspálcás úr igen megörült. Pompás ebédet hipphoppolt össze. Belakott a legény, mint a duda. A lakoma végeztével a varázsló azt tudakolta Páltól, hogy mit szeretne jutalmul a visszahozott Fániért.
    Pál sokáig támasztotta fejét két erõs öklével. Sorra vette ötletekért gyermekkori meséit. Végül kibökte:
    - Én csupán egy kacsalábon forgó kastélyt kérek, Varázsló Uram! No és még azt, hogy ha sültgalambot látok, az az én számba repüljön, ne máséba!
    Mosolygott a varázsló. Feldobta a köpönyegét, azután elkapta. Nocsak-nicsak-bicsak, - mit húzott ki alóla?
    Egy kacsalábú kastélyt, pontosabban annak csecsemõ gyerekét. Úgy nézett ki, mint valami nagyobbacska gyerekjáték. Mégsem volt kastély-babácska. Megperdítette, pörgött, mint a pörgettyû, és közben gyorsan nõtt. A végén akkora lett, mint az eredeti mesebeli vagy még nagyobb. Kacsalába pedig olyan gyönyörû sárga volt, hogy öröm volt nézni. Ám olyasféle bûvös szavakra, hogy "Háp-háp-háp, hephephep, most meg, kastély, kisebbedj!" - lassan ismét gyerekjáték-nagyságúvá változott.
    - Arra vigyázz: ne dobd fel a levegõbe, mert elrepül, vízbe se ejtsd bele, mert elúszik! - figyelmeztetett Pált a varázsló.
    Hátizsákjába tette a legény a kacsalábú kastélyt, megköszönte. Hanem, ahogy hazafelé baktatott, csak elõhuzatta vele a kíváncsiság. Jaj! Ebbõl lett a baj. Beleejtette a patakba. Utánaugrott, de hiába. Õ vizes lett, a kacsalábú kastélyt meg elsodorta a patak.
    Igaz, a sültgalambok a legény szájába repültek, ha valaki éppen galambokat sütött Pál szemeláttára. Ám ez nem fordult elõ túl gyakran, így, ha mindennap enni akart, dolgoznia kellett. Idõvel azonban belejött a munkába, a szerszámok is kibékültek vele, a feje lágya is benõtt. A csavargásról leszokott. Házat épített a viskó helyébe, négyszobásat-szépszobásat. Lett felesége, gyermekei születtek. Bár nem éltek nagylábon, csak a saját lábukon, és kacsalábon nem forgó kis házikóban laktak, azért mégis boldogan éldegéltek. Nem kacsa ám, hogy a boldogsághoz nem kell feltétlenül kacsalábon forgó palota! Elég hozzá szívbõl jövõ szeretet és értelmes, békés idõ, amelyik a munkás kezeket és alkotó gondolatokat egyaránt megbecsüli.
    No de mi lett a kacsalábon forgó kastéllyal?
    Azt vitte, vitte a patak, de ahol a víz kiszélesedett, és elkezdõdött a nádrengeteg, meg sok sás és káka nõtt, elakadt. Körülötte éppen egy vadkacsa keresett fészekrakó helyet. Megtetszett neki a kacsalábú házikóféle, abba építette a fészkét.
    Egy orvvadász késõbb arrafelé leselkedett, töltött puskával. Észrevette a vadkacsafészket. Odébbrepült a vadkacsa, de mielõtt odébbrepült volna, szárnyával megperdítette a házikót, az meg elkezdett nõni.
    Megrémült az orvvadász, azt hitte: az erdész figyeli õt az egyre magasabbá váló házfélébõl. A puskáját beleejtette a patakba, õ maga meg elfutott.
    A vadkacsa visszament és nagyon csodálkozott az igencsak megnõtt fészekrakó helyen, amelynek ajtaján most be kellett repülnie. Berepült, folytatta a tojások kiköltését. Hét kiskacsa született, a kacsalábon forgó kastélyt igen megszerették, imádták amint forgott velük. Ám napközben azért mégis inkább a vízben úszkáltak anyjuk gondos vezetésével, falták a békalencsét, keresték az aprócska halakat.
    Õsszel elköltöztek a vadkacsák. A varázsló viszont éppen arrafelé járt, meglátta a kacsalábon forgó kastélyt, elmosolyodott és így szólt:
    - "Háp-háp-háp, hephephep, most meg, kastély, kisebbedj!"
    Fogta a megkisebbedett kastélyt és hazavitte.
    Másnap a róka nagy szemeket meresztett: se vadkacsa, se forgó kastély! Sokáig mormogott valamit az egyre bolondabbá váló világról.
    Róka, nem róka, móka, nem móka, - ha jobban utánagondolok, azért volt némi igaza a veresbundásnak! Ha pedig tovább gondolkozunk, rájöhetünk: nem is kevés.

    Lelkes Miklós


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Magával vitte a kutyát a betörő

    Gyilkolni érkezett Jason L. McDaniel egy amerikai pár otthonába, de mint később kiderült, eltévesztette a házat. Megetette a Haver névre hallgató kutyájukat, aztán együtt le is léptek. A kutyát azóta is keresik.

  • Kihaltnak nyilvánítottak egy madagaszkári madárfajt

    Hivatalosan is kihaltak nyilvánították azt a madagaszkári madárfajt, amelynek utolsó élõ egyedét negyedszázada látták utoljára.

  • Bukfencezéssel szórakoztatja magát a kis panda

    Bukfencezéssel szórakoztatja magát a kis pandaHua Rong a kínai Wolong Grove pandarezervátum egyik fiatal lakója, aki különös játékkal szórakoztatja magát. A kis panda ugyanis sokszor úgy játszik, hogy felmászik egy kis dombtetőre, majd lebukfencezik róla, és ezt a mutatványát szinte a végtelenségig tudja ismételgetni. A játékos pandabocs egycsapásra a látogatók, illetve az internetezők kedvence lett. Mivel a kifutóját kamerával szerelték fel, az internetezők is élőben nézhetik, hogyan telnek Hua Rong napjai, aki egyébként sokféle játékot szeret, de a kedvenc elfoglaltsága egyértelműen a bukfencezés lett.

  • Kétezer egzotikus állat veszett oda egy madridi tűzvészben

    Mintegy kétezer állat, mérges kígyók, leguánok, tarantulák lelték haláluk abban a tűzben amely egy madridi ipari parkban következett be. Többségük füstmérgezés áldozata lett.

  • Kényeztetik a sertéseket levágás elõtt

    Kényezteti utolsó napjukon disznait egy vágóhíd Kínában, hogy ízletesebb legyen a sertések húsa levágásuk után.

  • Nyeles tojás

    Zágráb - "Nyeles" tojást tojt egy tyúk Horvátországban, alakra apró bunkósbotra emlékeztet, vagy sonka formájú sütõtökre, esetleg csirkecombra.

    A csodatojást egy 72 éves asszony tyúkja produkálta. Neda Glibota nem akart hinni a szemének, amikor reggel kiment begyûjteni az aznapi tojástermést.

  • Öngyilkos krokodil

    Az állat már harmadszorra próbálkozott a szökéssel, minden alkalommal a 12. emeleti ablakból vetette magát a mélybe, és most is túlélte a zuhanást.

  • Adó 1% felajánlása Állatvédelemre

    Adó 1% felajánlása ÁllatvédelemreA négylábú védencek nevében is hálásan köszönjük mindazok támogatását, akik adójuk 1%-ának felajánlásával az állatok mentését segítik. Angyalaink nélkül a gazdátlan négylábúak nem juthatnának védelem alá, az állatvédelmi tevékenység az adó egy százalékának felajánlása nélkül nem lenne ilyen eredményes. Az Orpheus Gazdikeresõ Programja havi átlag 30-50 állatot juttat új, szeretõ gazdihoz, jelenleg rengeteg otthon nélküli állat várja a segítséget. Minden állatmentõ tevékenységkor a hála a segítõk felé irányul, akik nélkül a feladatok megoldatlanok maradnának. Köszönjük!

  • Bölények kontra hangyák: látszatcsapatjáték és valódi

    London - A méhek és a hangyák, ellentétben más állatokkal, "élnek-halnak" a csapatjátékért, pontosabban közösségükért.

    Edinburgh-i és oxfordi egyetemi kutatók matematikai modelleket használtak az állati "tömegviselkedés" tanulmányozására.

  • Teknõsbõl lett operatõr

    Egy holland tengerész elveszített videokameráját nemcsak megtalálta egy teknõc, de felvételeket is készített vele, amelyek - kalandos út után - a nyomára is vezettek.

  • Huszonkétezer euró egy ingyenmacskáért

    Huszonkétezer eurót fizetett ki egy osztrák nõ egy "ingyen" kínált macskáért anélkül, hogy végül megkapta volna az állatot - adta hírül az osztrák sajtó.

  • Tüzet nyitott a kutyára

    Több lövést adtak le egy gazdájával sétáló kutyára Márkházán.

  • "Diszkózó" varangyok Ausztráliában

    Ausztrál kutatók felfedezték, hogy a cukornádvarangy néven ismert kétéltû vonzódik a zenés szórakozóhelyek lámpáihoz.

  • Brit kitüntetés a hõs kutyának

    Egy kilenc éves fekete labrador Britannia legújabb háborús hõse, aki megkapta a legmagasabb kitüntetést, amit egy katonai állatnak adnak.

    Treónak ítélték a Dickin Medalt – ez a Victoria Cross állati megfelelõje – amiért sok brit, Helmandben (Afganisztán) szolgáló katona életét mentette meg.

    Dave Heyhoe õrmester Treo gondozója, aki elmondta:

  • 255 éves a világ legrégibb állatkertje, a schönbrunni állatkert

    Kétszázötvenöt éve, 1752. július 31-én nyílt meg Schönbrunnban a bécsi állatkert, a világon a legrégebbi máig fennálló ilyen intézmény. Állatkerteket a görögök és rómaiak már az ókorban is kialakítottak, ezekben elsõsorban ragadózókat tartottak cirkuszi célra. A középkorban a menazsériák az uralkodók hatalmát fejezték ki, híres volt a münzbergi és a friedbergi állatkert.

  • Állatvédõk nem engedik a sirályok lelövését

    Kudarcot vallott a genovai légi forgalom küzdelme a repülõtér területére költözött sirály-kolóniával szemben, a gépek közlekedését akadályozó madarakat eddig sehogy sem sikerült rávenni a távozásra.

  • Farkánál fogva mentette ki a víznyelõbõl a borját az elefántmama

    Farkánál fogva húzta ki borját a víznyelõbõl a kétségbeesett elefántmama egy sor turista szeme láttára.

  • A majomról, aki katona akart lenni

    Írta és szerkesztette: Lelkes Miklós

    Egy tudós az inasára, Vékonyka Jánosra bízta a majmát, õ pedig elutazott Afrikába.
    A majom nem nagyon fogadott szót az inasnak.Egy óvatlan pillanatban megszökött, besétált a városba.Séta közben megéhezett.Szembe jött vele egy agárkutya, attól tudakolta:

  • Repülõ pingvinek

    Rio de Janeiro - Vízen érkeztek Brazíliába, de a levegõben tértek vissza Patagóniába pingvinek, méghozzá repülve.

    A brazil légierõ repülõgépén. Az odaút önkéntelen volt, zsákmány után keresgélve merészkedhettek egyre északabbra és egyre melegebb vizekre, mígnem a brazil partoknál "szárnyaik" alá vették a 3 ezer kilométerre eltévelyedett madarakat emberek.

  • Hidegvérû herceg: Harry mobillal filmezte a lefejezést

    Mobiltelefonjával filmezte le Harry herceg egy kecske lefejezését Afganisztánban. Az állatból karácsonyi ebéd készült. A The Sun címû bulvárlap fotóin jól látszik, ahogy egy brit katona egy hatalmas késsel nekikészül az állat lefejezéséhez. Harry herceg december 25-én egy napot töltött a nepáli gurkák elõretolt állásában, mindössze fél kilométerre a tálibok állásától.