Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Továbbá azoknak a növényeknek létföltételeit is, a melyekkel körül akarjuk venni ápoltjainkat iparkodnunk kell megteremteni a kellõ viszonyt mind a kettõ és egymás között is, hogy mind a ketten zavartalanul tenyészhessenek és felylõdhessenek egymás mellett. "
Ezek a gondolatok Von Fischer-tõl származnak, aki elsõként fogalmazta meg a terrárium fogalmát és alapjait, azonban az alapelvek nem változtak napjainkban sem.
A terrarisztika sokak szemében természetkárosítónak tûnt; állatok befogása nagy kárt okozott az amúgy is gondokkal küzdõ fajoknak, populációknak.
Azonban, az emberek szemléletváltozásának és a törvények szigorításával, profi és elkötelezett terraristákat bevonni természetvédelmi tevékenységbe, fajvédelmi programokba való bevonásra is.
A terrarisztika egy értékes és érdekes hobbi mellett, fontos szerepet játszik különbözõ veszélyeztetett fajok tenyészprogjamjának megvalósításában.
Régen a hüllõk és kétéltûek nagy jelentõséggel bírtak a babonákban és a gyógyításban.
A gyógyszerek és varázsszerek között játszottak szerepet a kígyók, békák és gyíkok.
A legrégebbi orvosi recept Ebers papiruszáról ismer, kb. Kr. elõtt 1550-bõl: mely szerint a fekete gyík olajban fõzve hatékony hajfestõszer,
míg a gyíkvér denevérrel összekeverve a szembe növõ hajat távolítja el.
A késõbbiekben is a gyík sok orvosság alapanyaga: feje szétdörzsölve szemölcsöt írt, veséje a fogfájásra jó, de borban "élvezve" szerelmi hevülést is elõidéz (Dioskordiés, görög orvos Kr. után 50 körül).
A homeopátiás gyógyászat a legújabb korig is alkalmazták a gyíkot.
A babonálban is sok helyen a kapcsolatba hozták a gyíkokat: mája téglán pirítva menydörgést okoz, ha a menyasszony esküvõre menet Szent György napi gyíkot tart a zsebében, akkor a férje mindig nála fogja tartani a pénzét.
Eredet, evolúció:
A szoros értelemben vett hüllõk vagy szauropszidák (Sauropsida vagy Reptilia) elsõ ismert faja a Hylonomus lyelli. Ez a legrégebbi ismert hüllõ körülbelül 20-30 centiméter hosszú volt. Felmerült ugyan, hogy a Westlothiana lizzae nevû faj még korábban élt, de errõl a késõbbiekben megállapítást nyert, hogy inkább a kétéltûekhez állt közel, mint a magzatburkosokhoz. A Petrolacosaurus kansensis, valamint a Mesosaurus nem fajai szintén a hüllõk legelsõ képviselõi közé tartoztak.
Az igazi hüllõk két ágon fejlõdtek tovább. A körülbelül 300 millió éve elkülönült anapszidák (Anapsida) masszív koponyáján csupán néhány lyuk található az orr, a szemek és a gerincoszlop számára. Az anapszidákat túlélõ teknõsöké is hasonló felépítésû, de erõsen vitatott kérdés, hogy a koponyájuk nem késõbb, páncélzatuk kialakulás közben fejlõdött-e vissza ebbe a stádiumba. Jelenleg mindkét elmélet mellett komoly érvek szólnak.
A diapszidák (Diapsida) alosztályához tartozó hüllõknél a szemüregek mögött, kissé fölöttük egy-egy újabb nyílás (az úgynevezett halántékablak) alakult ki. A diapszidák fejlõdése mintegy 280 millió éve két ágra bomlott. Ezek egyike a Lepidosauromorpha, amelybe a mai kígyók, gyíkok, hidasgyíkok és egyesek szerint a kihalt mezozoós tengeri hüllõk tartoznak) és az Archosauromorpha, amelybõl a pteroszauruszok, dinoszauruszok és több más rend kihalásával mára csak a krokodilok és a dinoszauruszokból kifejlõdött madarak maradtak.
A legelsõ masszív koponyájú magzatburkosokból már mintegy 310 millió éve kiváltak az emlõsök õsei, az emlõsszerû hüllõk vagy szinapszidák (Synapsida). Az emlõsszerû hüllõknek a diapszidákhoz hasonló halántékablaka volt. Ez egyrészt könnyíti a koponyát, másrészt több helyet biztosít az állkapocsizmoknak. Bár gyakran a szauropszidáktól származtatják az emlõsszerû hüllõket is, ezek valójában nem tagjai a Sauropsida vagy Reptilia osztálynak.
A Lepidosauromorpha ág két öregrendje közül a sauropterygiák kihaltak; a Lepidosauria öregrendbõl pedig mintegy 260 millió éve különült el a felemásgyíkok fejlõdése – ezeknek mára mindössze két faja maradt életben az Új-Zéland Északi szigete körüli apró szigetkéken.
Az Archosauromorpha ágban a dinoszauruszok fejlõdésének kezdeti szakaszában, mintegy 240 millió éve különültek el tõlük a krokodilok (Crocodilia) õsei (Crurotarsi), majd uralmuk vége felé, körülbelül 120 millió éve fejlõdtek ki egy csoportjukból a madarak õsei, a hüllõmedencéjû dinoszauruszok (Saurischia).
Földünkön kb. 3760 gyíkfaj él. A sarkok kivételével szinte mindenhol benépesítették a Földet.
Mivel saját hõ-szabályozó berendezésük nincs, ezért a hideg égövben nem tudnának életben maradni, mert a napozás nélkül nem tudják a testhõmérsékletüket felemelni.
Méretük is nagyon változó: a legnagyobb gyík, a komodói varánusz (Varanus komodoensis) a maga 3 méterével, a legkisebb gyík a Karib-tengeren térségében él.
A 16 milliméter hosszú gyík, a "Jaragua Sphaero" a dominikai Jaragua Nemzeti Parkban és a Hispaniola-sziget déli részén él. Õ egyben a Föld legkisebb hüllõje is.
A gyíkok testét-mint minden hüllõjét- száraz pikkelyek borítják, ami védi õket a kiszáradástól és a lágy részeket is. A pikkelyek anyaga, kreatin.
A kültakaró a gyíkok esetében különösen pompás szinezetekben képes megjelenni. Nagyon sok színes faj van, gondoljunk csak a kaméleonokra, akik még változtatni is tudják a színüket, a kedvük, a környezeti hatások függvényében, illetve egészségi állapotukat illetõen. A nõstény kaméleonok a fajra jellemzõ rajzolatot vesz fel, ha érett petetüszõk vannak a petefészkükben, ezzel is jelezve a hímnek, hogy kezdheti az udvarlást, a párzást.
A gyíkoknál több faj is képes a színét változtatni (Pl.: Anolis caroliensis).
A testfelépítésüknél feltûnik, hogy a gyíkoknak hosszú farkuk van, akár a törzs 5-6 -szorosára is megnõhet.
Némely vizi fajoknál oldalról lapított, hogy futás közben ide-oda tudja csapkodni. A kaméleonok esetében felpödrött farok figyelhetõ meg, ami a kapaszkodást szolgálja, szinte ötödik végtagként, a mászásban segíti az állatot az elõre haladással.
A gyíkok többségének törzse hengeres, de lehet lapított is.
A lábukon 5-5 ujj található, ami karmokban végzõdik, hogy az állat tudjon a sziklákok és a köveken is meg kapaszkodni.
A kaméleonok itt is különcök, mert az 5 db ujjuk, 2-3 arányban összenõtt, hogy jobban tudjanak kapaszkodni az ágakon.
A kaméleonok szeme is eltér a többi gyíkétól: a szemek specializálódtak, még pedig úgy, hogy a szemhéjak szinte teljesen összenõttek, csak a pupillának hagyva helyet. Ezáltal az állat látása távcsõszerûen éles, aminek nagy szerepe van a zsákmány felfedezésében. A szem másik különlegessége, hogy speciális izmokkal egyidõben, egymástól függetlenül mozgatható, így míg az állat az egyikkel a táplálékot fürkészi, a másikkal szemmel tarthatja az esetleges veszélyforrásokat.
A legfontosabb érzékszerük, a látás.
A szemhéjak nem nõttek össze, mint a kígyóknál, tehát pislogni is tudnak, természetesen vannak kivételek, mert vannak olyan fajok is, amelyeknek egyáltalán nincs szemhéja. Az éjszakai életmódú fajoknál kidûledõ szemeket találunk. A gyíkok látása nagyon jó, ez játsza a legnagyobb szerepet a zsákmányszerzésben, az ellenség észlelésében és a párválasztásra is.
A másik fontos érzékszerük a Jacobson-féle szerv.
Ez a szerv -a kígyókhoz hasonlóan- a szájpadláson helyezkedik el, a nyelvükkel összegyûjtik a szagmolekulákat és a jacobson-féle szerv üregébe dugják, ami továbbítja az agynak az ingert. Ily módom ismerik fel a táplálékot, ellenséget és a párjukat, a szagok segítségével, a látás mellett.
Sok gyík képes hangot is adni, a gekkóknál legismertebb hangoskodó, a toke gekkó (Gekko gekko). A hímek párzáskor, nagyon hangos "toke-toke" kiáltást hallatnak.
Általában tojással szaporodnak, de vannak kivételek, például a hazánkban is õshonos és védett elevenszülõ gyík (Zootoca vivipara) . A vivipara elevenszülést jelent.
A legtöbb gyík rovarokat fogyaszt, de akadnak köztük növényevõk is.
A sivatagi leguán (Dipsosaurus dorsalis) az elõhelyén fellelhetõ növényeket eszi, kaktuszok virágait, terméseit. A tüskésfarkú gyíkok (Uromastyx sp.) is kizárólag növényevõk, a zöl leguán (Iguana iguana) és a szakállas agáma (Pogona vitticeps) is kiskorban rovarokat fogyaszt és az idõ múlásával átszoknak a növényi eredetû táplálékra, de azért megjegyezném, hogy bármikor rávetik magukat felnõtt korban is az élõ, állati eredetû táplálékra.
A tengeri leguán (Amblyrhynchus cristatus) brutális és félelmetes külsõvel rendelkezik, de õ -a reggeli nap-fürdõ után- a sziklákról a tengerbe ugorva a fenéken lévõ algákat eszi kizárólag. Ezek a csodálatos állatok, csak a Galapagos-szigeteken élnek.
Terráriumi körülmények között a diéta szokta a legnagyobb gondot okozni, mert ha sok állati eredetû táplálékot adunk pl.: a szakállas agámának, zöld leguánnak, akkor a mája elzsírosodik, ami az állat halálát okozza!
Vannak persze olyan gyíkok is, amik madarakat, rágcsálókat és különbözõ nagyobb testû emlõsöket is fogyaszt. A varánuszokra és a tejukra jellemzõ az abszolút állati eredetû táplálék fogyasztása, a komodói varánusz (Varanus komodoensis), vagy a szalagos varánusz (Varanus salvator) akár szarvasokat képesek elejteni.
Ezeket a nagyobb prédákat csapatosan rohanják le, de a komodói varánusz harapása már önmagában halálos fegyver, mert a szájban lévõ étel-maradék bomlása olyan baktériumokat idéz elõ, amely súlyos vérmérgezést okoz, ami a zsákmány halálát okozza, ilyenkor a varánusz követi a prédát, addig, amíg a mérgezés olyan mértékû, hogy az állat elpusztul.
A legújabb kutatások azt állítják, hogy a komodói varánusz állkapcsában találhatóak méregmirigyek is, ezt amerikai kutatók állapították meg, röntgen vizsgálattal.
Léteznek azonban régóta ismert méreg apparátussal rendelkezõ gyíkok is, ezek a gilák, vagy vipera gyíkok (Heloderma sp.).
A gilák alsó állkapcsában található méregy készülék a fogakra juttatja a mérget és -a mérges kígyókhoz hasonlóan- az áldozatot ezzel bénítja meg.
A gyíkok annyira alkalmazkodtak a környezetükhöz, hogy a sivatagoktól a trópusi õserdõkig szinte mindenhol megtalálhatóak, a fákon és talajon egyaránt, száraz és nedves környezetben.
Az ember környezetromboló hatása miatt nagyon sok hüllõ -köztük számos gyík faj is- a kihalás szélén áll.
Nagyon fontos a környezetünk védelme, az élõhelyek pusztítása, az elvárosiadás hatalmas és visszafordíthatatlan károkat okoz!
Gondoljunk csak a budapesti Sas-hegyre! A haragos siklónak (Dolichophis caspius) itt élt egy populációja, de az élõhelyük beépítésével eltûntek.
Az ember esztelen pusztításának következménye, hogy felborul, az addig mûködõ ökoszisztéma. Amikor rájövünk, hogy nem kellett volna, akkor óriási pénzbe kerül -a közösbõl- az eredeti élõhely visszaállítása, illetve az állatok tenyészprogjamjának beindítása.
Szerencsére hazánban a kihalás szélén lévõ rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) helyzete már megoldódni látszik, mert létrejött egy program, amely keretében
az élõhelyeket vissza állították és tervszerûen tenyészik, felügyelik az állatokat és a természetbe már engedtek vissza fiatalokat.
Ennek a kígyó fajnak az eszmei értéke: 1.000.000 Ft! Kizárólag nálunk él, igazi kincs ez az állat! Teljesen ártalmatlan -bár vipera- tücsköt és rovarokat fogyaszt.
A terrarisztika alapvetõ értéke szerintem a természet és környezetünk maximális tisztelete és óvása!
HAZÁNKBAN MINDEN KÉTÉLTÛ ÉS HÜLLÕ VÉDETT!!!
A világon élõ mintegy 7900 hüllõ állatfaj közül Magyarország mai területén 15 faj fordul elõ a szabad természetben.
Ezek a következõk: Hüllõk osztálya (Reptilia)
• Teknõsök rendje (Testudines)
• Édesvízi teknõsfélék családja (Emydidae)
• Mocsári teknõs (Emys orbicularis)
• Gyíkok rendje (Sauria)
• Nyakörvösgyík-félék családja (Lacertidae)
• Zöld gyík (Lacerta viridis)
• Fürge gyík (Lacerta agilis)
• Elevenszülõ gyík (Zootoca vivipara)
• Fali gyík (Podarcis muralis)
• Homoki gyík (Podarcis taurica)
• Vakondgyíkfélék családja (Scincidae)
• Pannongyík (Ablepharus kitaibelii fitzingeri)
• Lábatlangyík-félék családja (Anguidae)
• Lábatlan gyík (Anguis fragilis)
• Kígyók rendje (Serpentes)
• Valódi siklófélék családja (Colubridae)
• Haragos sikló (Coluber caspius)
• Erdei sikló (Elaphe longissima)
• Rézsikló (Coronella austriaca)
• Vízisikló (Natrix natrix)
• Kockás sikló (Natrix tesselata)
• Viperafélék családja (Viperidae)
• Keresztes vipera (Vipera berus)
• Rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis)
Terrárium, a gyíkjaink számára:
Az elhelyezésre nagy gondot kell fordítani, mert nem domesztikált állatokról van szó, gyakran vad befogásból származó állatot vásárolunk kereskedésben.
A lehetõ legjobban kell utánozni az eredeti élõhelyüket.
Figyelembe kell vennünk, az állat eredeti élõhelyén uralkodó klimatikus viszonyokat, az állat felnõttkori méretét, a vízhez hozzáférés lehetõségét stb.
A terráriumnak a természetes élõhely kulcs elemeit utánoznia kell!
Nagyon fontos a terrárium kialakításakor, hogy az állat élõhelye hol található, milyen viselkedései vannak és mikor aktív?
A terrárium anyaga lehet fából és üvegbõl. A fa természetesen csak sivatagi fajoknál jöhet számításba.
Én az üveg terráriumokra esküszöm. Fertõtleníthetõ, esztétikusabb sokkal, mint a fa terrárium (ez sem utolsó szempont).
A gyíkoknál két alapvetõ típusú terráriumot különböztetünk meg, az állatok életmódja alapján:
Az elsõ, a talajon élõ gyíkok terráriuma:
Mivel ezek az állatok az életük nagy részét a talajon töltik, ezért náluk nagyobb alapterületû terrárium berendezésére van szükség, sok búvóhellyel, amik lehetnek ágak, cserepek, ketté vágott kókuszdió héj, kövek stb.
A második a fán élõ gyíkok terráriuma:
Itt inkább a hátfal mérete a mérvadó, elég egy keskenyebb, de magas építésû terrárium, sok mászóággal, amit megfelelõen kell rögzítenünk.
Éghajlattól függõen rendezzük be növényekkel.
A sivatagi viszonyoknak megfelelõ növények: pozsgások, agavék, a trópusi klímának megfelelõ növények: páfrányok, broméliák, filodendronok stb.
A terráriumokat nem csak a benne élõ állatok alapján lehet típusokba sorolni, hanem éghajlati típus alapján is.
Ezek lehetnek: trópusi õserdõ típus, itt a hõmérséklet állandó. magas páratartalom szükséges, ezek általában a zöld leguán és nappali gekkók terráriumai.
A szavanna éghajlaton sovány talaj található és szárazság van, ilyen pl. a szavanna varánusz (Varanus exanthematicus) terráriuma.
A forró sivatagi élõhelyen alig találunk növényzetet, ezért ez a legnehezebb kialakítható biotóp.
Végül, a mediterrán élõhely, ami nagyobb füves, sziklás hely az állatok számára, ilyen pl a görögteknõs (Testudo hermanni) élõhelye.
Gyíkoknál a terrárium mérete: hosszúság: 2,5 x a teljes testhossz, szélesség: 1,5 x a teljes testhossz, magasság: 1 x a teljes testhossz.
További egyednél a terrárium 20 %-al növelendõ.
A terrárium aljzata lehet: homok, erdei föld, tõzeg, kókuszrost, kavics, illetve ezek különbözõ arányú keveréke, de a fejok bemutatásáná ezt részletesen leírjuk.
A terrárium technikai berendezései.
A terráriumban tartott állatoknak biztosítanunk kell az eredeti élõhelyükön lévõ viszonyokat.
Ezek a következõk: a világítás, a hõmérséklet és páratartalom megfelelõ beállítása, a vízban élõ állatok esetében a víz tisztán tartása is nagyon fontos!
Ezeket technikai eszközökkel tudjuk megoldani.
A megvilágítás:
Sok gyártó termékeit fellelhetjük a boltokban, kereskedésekben.
Ezekrõl elmondható, hogy spektrumuk a napfényhez hasonlít, kiváló színvisszaadási indexel rendelkeznek.
Különbözõ teljesítményekben kaphatóak, a világítás mellet lokálisan fûtésre is használhatjuk.
A z éjszakai állatoknak fejlesztették ki a kék fényû, ún. night-glo égõket, melyek spektruma a holdfényhez hasonlít.
Az UV nagyon fontos a gyíkjaink megfelelõ tartásához. Különbözõ fajtái vannak: sivatagi, trópusi stb.
Ezeket szakboltokban vásároljuk,arra ügyelve, hogy a sivatagi csövet ne vegyük meg a kaméleonnak.
Az UV tartomány tehát a spektrum 380 nm-es része alatt található és hullámhossz szerint három részre szokták felosztani:
UV-A (315-380 nm), UV-B (280-315 nm), UV-C (100-280 nm) sugárzásra.
A három tartomány eltérõ biológia hatással rendelkezik, szükséges a normális biológiai fejlõdéshez, de túlzott adagban nagyon súlyos hatásuk lehet!
Az UV-A sugárzás a pigment képzõdésben játsza a legnagyobb szerepet, ezért a terráriumban UV fényt rendszeresen kapott állatok sokkal színesebbek, mint ha egy sima lámpával világítanánk meg.
Az UV-B sugárzás a D-vitamint szintetizálja. A D-vitamin a csontképzésben játszik szerepet, a Kalciumot és a Foszfort segíti beépülni a csontokba.
Ha túlzottan tesszük ki az állatainkat az UV-B sugárzásnak, akkor bõrdaganatot okozhat, szemkárosodást szenvedhet az állat, illetve immunrendszer
gyengülés is felléphet, de még DNS-károsító hatása is van.
Az UV-C sugárzás a leg károsítóbb, de a légkör felsõ rétege ezt kiszûri. Az üveg is megszûri az UV-sugárzást, ezért ha az ablak mellé tesszük, semmit nem ér a napsugárzás, mert nem teszi meg a hatását.
Sok felszerelést gyártó cég kínál UV csöveket, különbözõ teljesítményben és méretben.
Az állattól 30-40 cm-re helyezzük el (ne üvegen keresztül!) és napi 6-8 órát menjen.
A fûtés:
A fûtést megoldhatjuk izzók, fénycsövek alkalmazásával és talajfûtõkkel is.
A fénycsõvel világítunk, akkor kiegészítés képpen helyezzünk el, egy infra izzót is, ennek fénye lehet vörös, vagy fehér.
Ami nagyon fontos, hogy az állat ne tudja magát megégetni, biztonságos távolságba kell elhelyezni!
A talajfûtõket, a terrárium méretéhez igazítva kell meg venni, a teljesítményétõl függõen.
Kívülrõl helyezzük el, úgy, hogy a terrárium alapterületének megfelelõ polikarbonátot, vagy hungarocelt kivágunk és bele vezetjük, mégpedig úgy, hogy
a terrárium felét melegítjük csak vele, mert az állatnak így kialakul egy hõlépcsõje és ahol jól érzi magát, ott fog tartózkodni.
A polikarbonál üreges "csatornáiba" bele lehet vezetni, a hungarocellbe forrasztó pákával "marjunk" járatokat és abba helyezzük el a fûtõ kábelt.
A talajfûtõ nagyon szárítja a terrárium levegõjét, ami egy sivatagi fajnál nem olyan lényeges, sõt hasznos, de egy trópusi terráriumban oda kell figyelni a páratartalom biztosítására, kézi permetezéssel, vagy ultrahangos párásító készülék alkalmazásával.
A táplálék, vitamin utánpótlás:
A gyíkok nagyon változatos étrendûek.
Általában szívesen fogyasztják, a tücsköt, a viaszmoly hernyóját és lepkéjét is.
Ezenkívül adhatunk ritkábban, csótányt, lisztkukacot, gyászbogár-lárvát.
A növényevõk étrendjén szerepelhet saláta, uborka, reszelt répa stb.
Arra ügyeljünk, hogy minden etetés alkalmával valamilyen jó minõségû vitamin kiegészítõt adjunk állatainknak (pl.: Korvimin, Baefar stb.)
A rovarevõknél egy ételes dobozba hintsünk vitaminport és szórjuk bele a táplálékot, rázzuk össze, hogy a zsákmány testére rátapadjon a vitamin por, majd ezután etessük fel õket.
A növényevõk ételére, szórjunk, vékonyan vitamin port és úgy adjuk be.
A kalcium és magnézium nagyon gyorsan ürül a gyíkok szervezetébõl, ha nem kapnak rendszeresen utánpótlász -fõleg kis korban- akkor különbözõ betegségek megjelenhetnek. Az angol-kór is egy ilyen hiány betegség, ami a csontok eldeformálódásához vezet, ha már a csontok deformálódtak, nem lehet vissza fordítani a csontok regenerálódását.
A szakállas agáma bébik, pl. két hét alatt el is pusztulhatnak, ha nem biztosítjuk a megfelelõ vitamin kiegészítõt.
Az UV fény pedig segít beépülni a szervezetbe.
A túlzott vitaminozás is káros lehet, köszvény kialakulásához vezethet, ami az állat pusztulásához vezethet.
Tehát figyeljünk oda és találjuk meg az egészséges egyensúlyt!
Miután tisztában vagyunk állataink elhelyezésével kapcsolatban, telepítsük be a terráriumot!
Néhány terráriumban gyakrabban tartott faj:
Gekkók:
A nappali gekkók (Phelsuma sp.), Madagaszkáron és a környezõ szigetvilágban élnek.
A sok faj közül csupán négy faj mondható nagy testûnek: Phelsuma madagascariensis madagascariensis, Phelsuma madagascariensis grandis, Phelsuma madagascariensis kochii, Phelsuma madagascariensis standingi.
Ezek a fajok 25-38 cm-re is megnõhetnek.
A kisebb fajok csupán 10-25 cm-re nõnek meg. Phelsuma quadriocellata, Phelsuma laticauda, Phelsuma lineata stb.
A szabadban apró rovarokat, túlérett gyümölcsöket, illetve virág nektárokat fogyasztanak.
Ahogyan a nevük is elárulja, nappal aktívak.
Minden fajról elmondható, hogy alapszínûk, zöl, zöldes-barna. Feltûnõen szép és színpompás állatok.
A fák lombkoronájában élnek, esetleg az ember által megmûvelt területeket is igénybe veszik.
A nõstény a szaporodási idõszakban több alkalommal (4-6 szor) mindig két, gömb alakú, hófehér tojást ragaszt fák odvaiban, sziklára, akár a terrárium üvegére is.
A nõstények a nyakukon nagy kalcium raktárt képeznek, az ivarérést követõen, az esetleges tojás rakáshoz szükséges kalcium biztosítás érdekében.
Olyan, mintha mumpszos lenne.
A lerakott tojások kb 55-65 nap alatt kelnek ki.
A terráriumi tartásuknál figyelembe kell venni, hogy csak párban szabad õket tartani, mert a domináns hím addig üldözi a gyengébb hímet, míg az el nem pusztul.
A kis termetû fajoknak: 40x40x50, nagyobb testûek esetében: 50x50x60-as terrárium szükséges.
A terráriumnak magasnak kell lennie, mivel fán élnek.
Aljzatnak, megfele a kókuszrost.
A terrárium elõl nyíló legyen, náhányan úgy oldják meg a gekkók kellemetlen széklet ürítését, hogy nem függõleges az oldal, hanem kissé döntött, így nem tudnak az üvegre üríteni.
A páratartalmat pótoljuk, napi többszöri bespricceléssel.
Sok élõ növényt telepítsünk a terráriumba, sok mászó ággal, erre a bambusz meg szokott felelni.
Az UV fényforrás nagyon lényeges, mert csont fejlõdési zavarok lehetnek.
Etetésük kiskorban: minden nap történjen, felnõtt horban, két-három naponta elég.
A rovar-táplálék mellé adhatunk, mézzel kevert virágport, túlérett gyümölcsöt A banán etetést mellõzzük, mert a kalcium-foszfor aránya nem megfelelõ.
Szinte minden élõt meg esznek: tücsök, csótány, viaszmoly hernyója és lepkéje, lisztkukac.
Mindig rendszeresen vitaminozzuk!
Nagyon szép az éjszakai életmódot folytató, fán élõ Toke gekkó (Gekko gekko) is.
Nagyon ismert és elterjedt állat. Hazája: Dél-kelet Ázsia. A hazájában szerencsének tartják, ha egy ilyen állat a házba költözik, amit gyakran meg is tesz.
Teste palaszürke, amit végig vörös pöttyök díszítenek.
25-30 cm-re nõ meg. Elsõrorban az erdei habitokat kedveli. Nappal a kéreg alatt elrejtõzik, éjszaka indul csak vadászatra.
A hímek a nász idõszakban, nagyon erõs "toke-toke" hangot hallatnak, amirõl a nevét is kapta.
Szinte mindent felfal, ami az útjába kerül!
Rovarok, kisebb rágcsálók.
A szaporodási idõszakban a nõstények 3-5 alkalommal mindig két darab hófehér tojást rak, ezek 25-28 C-fokon 100-130 nap alatt kelnek ki.
A terrárium magas építésû legyen. Egy 50x50x70 cm-es terrárium elegendõ egy hím és két nõstény tartásához.
A páratartalom legyen: 60-80 %-os, ezt minden nap többszöri bepermetezéssel érhetjük el.
Legyen sok mászóág, sok élõ növény, búvóhely.
A gekkókat nagy termetû rovarokkal, néha rágcsálóval etethetjük, vitaminba forgatva.
Aljzatnak, a kókuszrost megfelelõ.
Nem igényelnek külön megvilágítást.
Ha kézbe akarjuk venni õket, arra figyeljünk, hogy nagyon gyorsak és nagyon erõs a harapásuk!
A kezdõknek igazán ajánlott faj, a leopárd gekkó (Eublepharis macularis)
Hazája: Dél-Afganisztán, Pakisztán és Irán sivatagos területei.
Éjszaka aktív, a nappal kövek, fák alatt tölti.
Az eredeti színe sárgás-barna alapon feketés-barnán mintázott, de már rengeteg változattal találkozhatunk.
A börzéken valóságos dömping van belõlük. Ismert az enigma nevû változat, amelynek a szeme vörös, az állat pedig fehér. A ritkább változatok nagyon drágák!
A fiatalkori színezet, nagyban eltér, keresztben sávozott mintájúak a kicsik, késõbb pöttyösödnek be.
Kifejletten, 20-25 cm-re nõnek meg és akár 20 évig is élnek!
Elhelyezésük: a terráriumban nem lehet egynél több hímet együtt tartani, mert az erõsebb hím megöli a gyengébbet!
Háremben ajánlatos õket tartani; egy hímre 4-5 nõstényt számolhatunk.
A terrárium 80x40 cm-es alaptarülettel és 40 cm magasággal készüljön.
Helyezzünk be sok búvóhelyet, lapos köveket, faágakat.
A megvilágítás, napi 10 órát tartson kb. Nem létkérdés az UV csõ használata, de mindenképpen jó hatást érünk el, egy 8.0-ás csõ elhelyezésével.
Érdemes egy night-glo éjszakai megvilágítást beszerezni, mert akkor megfigyelhetõ az éjszakai életmódjuk.
Aljzatnak, lehet homokot berakni, néhány kavics és kõ dekorálásával.
A nõstények kb 3 hetente raknak, mindig 2 db hosszúkás, pergament szerû tojást. Ezek 25-29 C-os léghõmérsékletû keltetõben kb 40-65 napra kelnek ki.
Az is elõfordulhat, hogy a két tojás között, eltér a kelési idõ.
Etetésük: az esti órákban történjen, tücsökkel, csótánnyal, viaszmoly hernyójával, 1-2 havonta adhatunk élõ szopós egeret is.
A rovar táplálékot mindig vitaminozzuk!
Agámák:
Az agámáknak nagyon sok fajuk ismeretes.
Én a szakállas agámát (Pogona vitticeps) szeretném bemutatni, mert ez a leggyakoribb nálunk.
Hazája: Ausztrália.
Nappali életmódú faj, füves puszták, félsivatagok lakója.
Erõs végtagokkal rendelkezik, erõs a farka is. A feje háromszög alakú, alul kinövések vannak, ami a szakállas jelzõ egyik ismérve.
Homokszín és a barnás-sárgás színek jellemzik, amin élénkebb színû rajzolat látható.
Mindenevõ. Fiatal korban a rovartáplálék mellett fokozatosan szoktassuk át a növényi táplálékra.
Felnõtt korban kizárólag növényi eredetû táplálékot kapjon, nagyon ritkán (kb 2 hetente) rovartáplálékot is adhatunk neki.
Dr. Gál János tapasztalatai szerint az agámák boncolásakor, gyakran találkozott elzsírosodott májjal, ami a halál oka is volt gyakran.
A gazdik szeretik túl etetni õket, de ez végzetes lehet! A szakállas agámáknál a diéta nagyon fontos, erre figyeljünk oda!
A táplálékot mindig vitaminozzuk!
Egy UV-csõ nagyon hasznos lehet 8.0-ást vegyünk, ez való a sivatagi állatoknak.
A terrárium egy pár számára, legalább 100x50 cm-es alapterületû legyen és 45 cm-magas.
Helyezzünk be köveket, ágakat, mert igaz, hogy talajlakó faj, de szeretnek mászni.
Fontos, hogy egy napozó helyet alakítsunk ki és legyen egy árnyékosabb rész is.
A hõmérsékletet nappal: 30-32 C-fokon tartsuk, a napozó helyen akár 35 C-is lehet.
Éjszakára, lehülhet a hõmérséklet 20-25 C-ra is.
Az agámákhoz tartoznak még a tüskésfarkú gyíkok is (Uromstrx sp.).
Ezek a fajok gyönyörûek, õk kizárólag növényi eredetû táplálékot fogyasztanak.
Velük is lehet találkozni egyes szakkereskedésekben.
Leguánok:
A leguánok is egy nagy csoportot képeznek, mindközül a zöld leguánt (Iguana iguana), emelném ki, mert õk találhatók a legnagyobb számban nálunk, õk a legelterjedtebbek.
Nagyranövõ gyík: a farokkal együtt akár, 1,5 méterre is megnõhetnek!
Hazája: Dél-Amerika. A hazájában "fa csirkének" nevezik, mert a benszülött lakosság elõszeretettel fogyasztja õket.
Alapszínük, zöld, felnõtt korban barnás színek is megfigyelhetõk.
Már hazánkban is lehet kapni vörös színváltozatot, de ennek az ára igen magas.
Nappal aktív.
A hímeknek hatalmas torok lebenye van és a gerincoszlopon végig fútó taréj is megfigyelhetõ.
A fák szintjén élnek, magas rosttartalmú táplálékot fogyasztanak, fõleg a fák leveleit.
A vakbelük rekeszes felépítésû, ahol intenzív bakteriális tevékenység eredményeként nehezen emészthetõ növényi rostok feltárása folyik.
A fiatal állatokat, 100x50x60 -as terráriumban tartsuk, jól erõsített mászó ágakkal, jól berendezve. Ha élõ növény rakunk, gyõzõdjünk meg arról, hogy nem-e mérgezõ!
Táplálásuk: zöld növényi részek (saláta, uborka, felkockázva, reszelt répa stn.) mellett gyümölcsöket is szívesen fogyasztanak, néha adhatunk nekik rovar táplálékot és túrót is.
Egy nagyon vizes medence szükséges, szeretnek benne ülni és nagyon jó úszók!
Minden esetben vitaminozzuk meg a táplálékot!
Nyáron tarthatjuk szabadban is, de ügyeljünk a szökés veszélyére!
Nagyon szeretnek mászkálni, aktívak, és gyorsak!
A felzaklatott leguán nagyot tud csapni a zaklató felé, ami nagyon kellemetlen tud lenni!
Egy kifejlett pár számára, legalább 2m x 1m-es alapterületû terráriumot rendezzünk be, ami legalább 2 m magas.
Sok mászóággal, ami megfelelõen vanb rögzítva, nagy vizes medence és a megfelelõ világítás elengedhetetlen.
Egy 5.0-ás UV csõvel is világíthatunk, napi 8 órában.
Kaméleonok:
A kaméleonok Afrikában és a hozzá tartozó sziget vilában honosak, de egy fajuk, a közönséges kaméleon (Chameleo chameleo) Európa déli részén õshonos.
Hazánkban, a leggyakrabb gondozott faj, a sisakos kaméleon (Chameleo calyptratus), a párduc kaméleon (Furcifer pardalis) és a jóval ritkábban tartott
szõnyeg kaméleon (Furcifer lateralis).
A kaméleonok a lombkorona szinten élnek. Testük két oldalról lapított, szemeik külön-külön mozgathatóak, ez a vadászatban nyújt nagy segítséget.
A színûket percek alatt képesek változtatni, a hangulatoktól függõen.
A természetben a leveleken összegyûlt harmat cseppekbõl elégítik ki a folyadék igényüket.
A terráriumban, ezt napi kétszeri bepermetezéssel tudjuk megoldani, úgy hogy az állatra ne nagyon menjen.
A másik megoldás, ha egy infúziós berendezést bekötünk és az így képzõdõ cseppeket tudja inni.
A nõstények egy tenyész idõszakban 2-3 alkalommal is tojhatnak. A tojások száma: 30-70 db között alakul!
Egyes, magashegyi fajok, mint például háromszarvú kaméleon (Chamemeo jacksoni) elevenen hozzák világra utódaikat, ami 7-15 db is lehet.
Ajánlatos õket egyesével elhelyezni. Egy kifejlett állat számára egy 40x50 cm alapterületû és legalább 60 cm magas terráriumot építsünk.
A terráriumot jól rendezzük be sok mászó ággal (erre a legmegfelelõbb a csavartfûz ágai), sok élõ növénnyel (Fikus, Filodendron stb.).
A megvilágítás napi 10-12 óra legyen, kiegészítve napi 8 órás megvilágítással, UV fény.
Szinte minden rovart elfogyaszt. A rovarok testét "panírozzuk" be a megfelelõ vitamin porral, minden etetéskor, mert anyag csere zavarok léphetnek fel!
Az itatást pipetta segítségével is meg lehet oldani, ezt minden nap meg kell tenni, mert köszvény kialakulhat, ha nem megfelelõ az ivóvíz ellátás.
A terrárium aljzata lehet, kókuszrost.
Szkinkek:
A skinkek teste hosszanti irányba megnyúlt, a testüket apró pici pikkelyek borítják, az ásó életmódban való segítség érdekében.
A természetben apró rovarokkal táplálkoznak, néha túlérett gyümölcsökkel.
Tartásukhoz alacsony terrárium szükséges.
A terrárium aljzata, a sivatagi fajoknál (Scincus scincus) homok, a trópusi fajoknál, mint pl. a tûzszkink (Riopa fernandi) az aljzat nedves kókuszrost, vagy tõzeg legyen.
A gyíkok terráriumát talajfûtõvel kell melegíteni.
A szkinkeket etessük rovarokkal, amiket minden esetben vitamin porban "panírozunk".
Varánuszok:
A Földön sok faj ismert..
Afrikában, Ázsiában, Ausztráliában élnek. A varánuszok közeli rokonaik, a tejuk, Dél-Amerikát népesítik be.
Kifejezetten ragadozó életmódú állatok.
A Föld legnagyobb gyíkja is ide sorolható, a komodói varánusz (Varanus komodoensis).
A varánuszok nagyon sok élõhelyen élnek, a sivatagoktól egészen a vízi környezetig. A talajon és a fákon is élnek varánuszok.
Mivel veszélyes állatoknak számítanak, ezért tartásuk, engedélyhez kötött!
A varánuszok között találunk kisebb pl.: Tüskésfarkú varánusz (Varanus acanthurus) fajokat is, de általában nagyra növõ állatok.
Hazánkban a legelterjedtebb a sztyeppi varánusz (Varanus exanthematicus)
Nem magas ára és könnyû beszerezhetõsége miatt, igazán népszerûvé tette ezeket az állatokat.
A testfelépítése eltér a többi fajtól, mert õ inkább zömökebb megjelenésû.
Hazája: Afrika
A hibát ott szokták elkövetni a terreristák, hogy a növekedési ütemét és mértékét figyelmen kívül hagyják és amikor növekszik, akkor általában sokan eladják.
Egy állat számára legalább, egy 2 m x 1,5 m alapterületû és 1 m magas terráriumot készítsünk.
Aljzatnak a sóder, vagy homok a megfelelõ legalább 20-50 cm vastagságban, mert nagyon szeretnek ásni.
A megvilágítás: napi10-12 óra.
Szinte mindent megeszik: kiskorban, vitaminozva rovarokkal etessük minden nap, heti egyszer szopós egeret adjunk neki.
Nagyobb korban elég heti1-2 szer etetni, egérrel, patkánnyal, kiegészítésként alkalmanként megkínálhatjuk õket hallal, fõtt tojással is.
A terráriumban helyezzünk vastag és jól rögzített mászóágakat, nagy vizestállal.
A terráriumot talajfûtõvel melegítsük, lokálisan.
Aránylag gyorsan meg szelídül, sok foglalkozás mellett, de ne felejtsük el, hogy egy varánuszról van szó!
Forrás:
Dr. Gál János, Dr. Molnár Tamás, Dr. Molnár Marcell: Terrarisztika, Egyetemi jegyzet, Kaposvári Egyetem 2004
Brehm: Az állatok világa
Benton, M. J. (2004), Vertebrate Paleontology, 3rd ed. Blackwell Science Ltd
Pianka, Eric; Vitt, Laurie (2003): Lizards Windows to the Evolution of Diversity. University of California Press, 116-118
Günter Diesener, Josef Reichholf: Kétéltûek és hüllõk – Budapest: Magyar Könyvklub, 1997
Laurin, Michel and Gauthier, Jacques A.: Diapsida. Lizards, Sphenodon, crocodylians, birds, and their extinct relatives
http://www.khvsz.mme.hu/
http://www.chameleonnursery.gportal.hu/
http://animalmania.hu/
Képek: google.hu