Nyugdíjba megy Farkas László, aki harmincöt éven keresztül látta el a gyepmesteri teendõket az algyõi telepen. Az állatvédõk remélik, utódjával sikeresebben tudnak majd együttmûködni. A gyepmesteri állásra pályázat útján keres alkalmas embert a város.
Harmincöt évig töltötte be a gyepmesteri feladatot az algyõi telepen Farkas László. Ez idõ alatt évi 3-600 kutyával számolva – átlagosan ennyi került élve vagy holtan a telepre – 10-20 ezer ebbel volt dolga.
Elõzzük meg az állatok által esetlegesen bekövetkezõ tragédiákat!
A hirtelen beköszöntött hidegben gépjármûbe bújó állatok végett több autós is segítségért hívja az állatvédõket. A szabadban parkoló autók még meleg motorrészéhez (kerékdobba, motortérbe) „melegedni” gyakran felszöknek apróbb gerinces állatok. A jármûvek reggeli indulásakor nem ritka, hogy a kerekek forgása, a motor elpusztítja a bennragadt élõlényt, de az sem kizárt, hogy állatok által elrágott kábelek, vagy csövek miatt a jármûvek tönkremennek.
%%kep1%%Szegeden, a Délceg utcai buszvégállomás fái között egy ötvenezer méhből álló méhraj okozott pánikot. A közelben dolgozó parkgondozók és a buszra várakozók a nagy hanggal duruzsoló rovaroktól nagyon megijedtek. Volt is rá okuk, hiszen a méhek dezodorra, izzadság szagra is tömeges támadással válaszolhatnak. Kiskundorozsmán, a Kond utca egyik családi házának kertjében is méhraj okozott pánikot, a Puja család a többezer méhecskétől a házból sem mertek kimenni. Az Orpheus Állatvédő Egyesület a veszélyt jelentő - kirajzó méheket évek óta menti, hiszen alapvetően nagyon hasznosak a természet és az ember számára.
Elterelik a teherhajókat a Földközi-tenger nyugati részén a palackorrú delfinek vadászterületérõl, hogy biztosítsák a három tucatnyi állatból álló csapat számára a nyugodt életkörülményeket. A palackorrú delfinek egészen kis csoportokban élnek a Földközi-tengerben, a legtöbb csapatban nincs több 1-5 állatnál. Az egyetlen genetikailag egészségesnek tekinthetõ populáció Algéria partjainál tanyázik - ez a csapat harminc egyedbõl áll.
%%kep1%%Az utóbbi időben megszaporodott azon telefonok száma, amelyekben az utcákon, vagy a település szélén, gyérebben lakott tanyás részein egyedül, vagy csapatban kóborló kutyák miatt panaszkodnak. A legtöbb esetben gazdátlanok az ebek, de olyan eset is előfordul, hogy a tulajdonos – mert a gazda nevet nem nagyon érdemli meg – kicsapja a jószágokat, töltsék az idejüket úgy, ahogy kedvük tartja. Pedig az állattartásra, s ezen belül a kutyatartásra szigorú szabályok vonatkoznak, és aki ezeket nem tartja be, az felelősségre vonásra számíthat.
