Szegrõl - végrõl rokonság

Róka sietett a baromfiudvar felé.Ha arra gondoltok, hogy tyúkot vitt magával ajándékba, hát nagyon tévedtek! A háznál nem volt otthon se a gazdasszony, se a gazda.Elõbbi nagynénjét látogatta meg, utóbbi pedig az erdõt járta a kutyával, hogy fácánt szerezzen a fácánpörkölthöz.
Aki otthon volt: Egérlesõ Mátyás, a jól megtermett és igen karmos macska.A kutya távollétében éppen annak óljában hûsölt.A róka jobbnak látta, ha elkezdi a nyájaskodást, ezért így szólt a cicához:
- Egérfogó hasznos és kellemes napot, kedves rokon! Bájos növendéktyúkocskák kapirgálnak nálatok…
A macska átlátott a szitán, amely különben sem volt valami sûrû szövésû:
- Ha arra gondolsz, veresbundás, hogy elkapirgálsz magadnak egy tyúkocskát, hát nagyon tévedsz! Úgy kitetoválom a képed, hogy menten elhagy ez a vágyálom! Tyúkhiány esetén rám terelõdhet a gyanú és én szorulok, ártatlanul!
A róka elkezdte játszani a felháborodott fehérliliomos ártatlanságot:
- Ilyesmi eszembe sem jutott! Nem olyan róka vagyok én! Tudhatnád, hiszen szegrõl-végrõl rokonok volnánk…
A macska csodálkozott és a szegrõl-végrõl rokonság felõl kérdezgette a rókát.
- Hát nem hallottad?! - nyitotta sunyiholdas szemét kerekre a róka. Az én ükapán gyakran egerészett együtt a te ükapáddal.Mondogatta is: az egerészés a legszebb sport, még a nyúlfogás is csak utána jön!
Megenyhült ezekre a szavakra Egérlesõ Mátyás.A róka észrevette ezt és sietett tovább szélesíteni a békülés útját:
- Elevenítsük fel ükapáink barátságának emlékét! Ne heverésszünk: versenyezzünk, egerésszünk! Te a ház mögött, én itt a ház oldalánál.Amelyikünk elõbb fog három egeret, az lesz a nyertes.
Egérlesõ Mátyás mit sem sejtõen beleegyezett.Elballagott a ház mögé.A róka viszont egerészés helyett elkapott egy rántanivaló jércét. Ám, hogy magát a gyanúból kirántsa és a macskát a bajba berántsa, a tollakat, valamint a növendéktyúkocska egyik lábát betette a kutyaólba.Ezt követõen eloldalgott.
A hazatérõ gazdasszony észrevette, hogy hiányzik az egyik tyúkocska.A földön szellõtõl izgõ-mozgó néhány toll a kutyaól felé vezette tekintetét. Nocsak, itt lakomázott a bûnös! A kutya nem lehetett, mert az már hajnalban vadászni ment a gazdával.Akkor viszont csak a macska tehette, mert õ szokott idõnként betelepedni a kutyaólba.
Szegény Egérlesõ Mátyást ugyan csak a gazdasszony kisseprûje leckéztette meg, az is csak kicsit, de a cicának - ártatlansága tudatában - ez is sok volt.A feddõ szavak is igen rosszul estek érzékeny lelkének:
- Talán nem kapsz eleget enni, te szerencsétlen?! Ha mégegyszer tyúkot lopsz…!
Egérlesõ Mátyás tudta, hogy a róka a bûnös, de mit tehetett?
Telt-múlt az idõ.A róka úgy vélte: a macska már elfelejtette a dolgot.Egyik este ismét a baromfiudvar közelében ólálkodott.Egérlesõ Mátyás észrevette és odaszólt neki:
- Képzeld, rokon, a múltkor, amíg mi egerésztünk, valamilyen állat elfogott egy tyúkot és megette.Szerintem a menyét lehetett.A gazdasszony viszont engem büntetett meg.Most senki sincs a háznál, bosszút állhatok.Bújj bele abba a felfordított hordóba, ott, a kert lejtõs végében. Én majd belekergetek két tyúkot, te pedig megfogod õket.Az egyik a tied lesz, a másik az enyém.
Megörült a róka a macska szavainak, szokásos óvatossága is elhagyta.Belebújt a hordóba.Ekkor a macska meglökött a lejtõn egy feljebb álló, nagyobb hordót.Ez gurult, gurult, egyenesen neki a lejtõ végében levõ felfordított hordó szájához és elzárta azt.Fogságba esett a róka.
Pár perc múlva hazaérkezett a gazda Fõszimattal, a kutyával.Csak a szomszédot látogatták meg.A vizslát érzékeny orra egyenesen a rókát rejtõ hordóhoz vitte.Ugatott és nem hiába.
A róka - azaz csak lenyúzott veres bundája - másnap már a fáskamra falába vert szegen függött, száradt.A macska felpillantott rá és gúnyosan megjegyezte:
- Úgy látom, tévedtél! Számodra eljött a vég is, a szeg is és az is kiderült: még szegrõl-végrõl sem vagyunk rokonok!

Lelkes Miklós