Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A perthi Murdoch Egyetem Michael Bunce által vezetett kutatócsoportja a fosszilis tojáshéjak belsõ membránjából nyerték ki a DNS-t. A tojások összesen 13 - ausztrál, madagaszkári és új-zélandi - helyszínrõl származtak.
A munka során genetikai anyagot tudtak nyerni annak a moának a tojásából, amely a strucc repülni képes, akár négy méterre is megnövõ rokona volt, és amelyet az új-zélandi õslakos maori törzs pusztított ki a XVIII. században. Szintén sikerült DNS-t szerezni az elefántmadár tojásából. A hatalmas termetû madár a moához és a strucchoz hasonlóan a futómadarak családjába tartozott, magassága elérte a három métert. A Madagaszkáron honos szárnyas az európai gyarmatosítóknak köszönhette vesztét a XVII. században.
Sikert könyvelhettek el a tudósok az ausztrál bagoly és az új-zélandi kacsa ismeretlen korú tojásainál is. A kutatásban használt legrégebbi minta egy emu 19 ezer éves tojása volt. Nem tudtak viszont értékelhetõ mintát nyerni a Genyornis nevû madár 50 ezer éves tojáshéjából.
A kutatás során a héjakat porrá zúzták, laboratóriumi szerekkel kivonták a DNS-t, majd polimeráz-láncreakció (PCR) révén amplifikálták, vagyis megsokszorozták. A tudósoknak minden esetben csak parányi mennyiségû, 250 bázispár DNS-t sikerült kinyerniük. Ez pusztán töredéke a madarak genomjának. "Az eljárás lényege az volt, hogy bizonyítsuk, véghezvihetõ" - mondta Michael Bunce.