Elõször is tudatosan kell döntenünk a fajtaválasztás kérdésében. A nevelés szempontjából lényeges, hogy milyen fajtát választunk, hiszen az általános engedelmességi feladatokon túl lehetnek speciális igényeink is, például ha egy igazi házõrzõt szeretnénk.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Õket használják a rendõrségnél, tûzoltóságnál vagy õk segítenek a katasztrófa sújtotta területeken a mentésben.
Ilyen fajta a német juhászkutya, a dobermann, a boxer, az airedale terrier, az óriás schnauzer vagy éppen a rottweiler. Ezeket a fajtákat az intelligencián túl a kiváló állóképesség, a bátorság, a mozgékonyság és a masszív testalkat jellemzi. Ezek a tulajdonságok a munkakutyáknál nélkülözhetetlenek. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy rendõrkutyának olykor több bûnözõvel is fel kell venni a harcot. A munkakutyákat - bármely területen dolgoznak is - speciális képzésnek vetik alá.
Házi kedvenceinknek azonban elegendõ, hogy az alapvetõ engedelmességi feladatokat megtanulják.
A kiképzés, nevelés alapja a szeretet. Ha szeretjük a kutyát, és miért ne szeretnénk, hiszen azért vagyunk gazdik, akkor nagyon sok mindent el tudunk érni. Másik fontos dolog a következetesség és a jutalmazás.
A fajtaválasztás utáni következõ lépés az egyed kiválasztása. Ez azért fontos, mert egy alomban is nagyon különféle jellemû egyedek lehetnek, amelyek más-más feladatra lehetnek alkalmasak. A kölyök életének elsõ 12 hetében sok minden eldõl. Kiderül, hogyan tud közösségi viszonyokat kialakítani a testvérekkel, milyen lesz az emberhez fûzõdõ kapcsolata, melyeket a jó és a rossz tapasztalatai alapján él meg. Ezt az idõszakot nevezik korai szocializációnak, és általában ilyenkor kerülnek új gazdihoz is.
Kutatók kimutatták, hogy a korai szocializálódás idõszakában szerzett élmények, tapasztalatok a kutya késõbbi életére is kihatnak. Ha például az emberi közelséget ebben az idõszakban nélkülöznie kellett a kölyöknek, vagy esetleg bántalmazták, az a kutyának behozhatatlan hátrányt jelenthet.
A legfontosabb jellembeli tulajdonságok a kutya életének 4-16. hete között alakulnak ki, ezért a tenyésztõnek döntõ a szerepe.
Munkakutyának ne válasszunk félénk, visszahúzódó kölyköt. Ideális esetben az alom kiegyenlített.
A kiválasztott kölyök legyen mozgékony, de ne túl élénk, érdeklõdõ tekintetû. Ha például csettintünk egyet, akkor szaladjon hozzánk, érdeklõdve figyeljen, és ne húzódjon be egy sarokba.
Másik fontos kérdés a kutya neme. A kanok keményebbnek mondhatók, néha keményebb kéz kell hozzájuk, mint a szukákhoz. A szukák könnyebben taníthatók, simulékonyabbak és kevésbé bonyolódnak hatalmi harcokba. Ennél a kérdésnél nagyon fontos a gazda egyénisége is. Van, akihez egy szuka és van, akihez egy kan kutya illik jobban.
Ha kiválasztottuk a kutyát, és lehetõség van rá, az 5. héttõl látogassuk a tenyésztõnél, és játszunk vele. Ennek nagy hasznát vesszük, ha majd a 8. hét körül hazavisszük és már kedves ismerõsként tekint ránk.
Az alábbiakban az engedelmesség alapját képezõ parancsszavakat és azok betanítását ismertetjük.
Elsõ feladatunk a névhez szoktatás lesz. Rövid, jól érthetõ, lehetõleg az elsõ szótagban kemény hangzású hívónevet válasszunk. Ha a kutyához szólunk, mindig kezdjük a nevével, így nagyon hamar megtanulja azt. Eleinte ha a kutya reagál a nevére, jutalmazzuk meg. Ez késõbb már elmaradhat.
A behívást a kutya nevének kimondása után a "hozzám" parancsszóval gyakoroljuk. Ha szabadban nagyobb távolságokra megy el tõlünk a kutyánk, célszerû síp vagy füttyjelet alkalmazni a behívásra. Ezt kézjellel is kiegészíthetjük.
A hallott füttyjelre (ami legyen mindig ugyanaz) a kutya felfigyel. Ilyenkor kiáltsuk, hogy "hozzám" és használjunk kézjelet is. Jó módszer, ha ilyenkor elfutunk, hiszen akkor majdnem biztos, hogy a kutyánk utánunk fut. Mindig jutalmazzuk meg, ha visszajön. Késõbb már az ismert füttyjelre is hozzánk fog jönni.
A "helyedre" vezényszóval kutyánkat a biztonságot és védelmet nyújtó házába, vagy a helyére tudjuk küldeni. Erre sokszor szükségünk lesz.
Akkor csináljuk ügyesen, ha a kutya rájön arra, hogy az a bizonyos hely csak az övé, ott nem zavarják. Figyeljünk arra, hogy a helyén soha se szidalmazzuk, csak pozitív behatások érjék, hogy szeressen ott lenni. A helyhez szoktatást úgy is elkezdhetjük, hogy oda tesszük az ételét, italát vagy a játékait. Bármivel oda csalogathatjuk a kutyát amit szeret, de ne erõszakoskodjunk vele. A helyhez szoktatás alatt következetesen a "helyedre" vezényszót használjuk.
A parancsra ültetés az egyik legfõbb alapgyakorlat. Ennek hiányában nem kezdhetjük el a kiképzést. A jobb kezünkben tartott pórázt felhúzzuk és bal kezünkkel a kutya farát lenyomjuk. Közben az "ülj" parancsszót mondjuk, majd simogatással dicsérjük.
Hasonlóan fontos a "feküdj" parancs is. A növendék kutyákat úgy taníthatjuk meg erre, hogy elõször leültetjük, majd bal kezünkkel a marjánál lenyomjuk és elülsõ lábait kihúzzuk, így kedvencünk feküdni kényszerül. Természetesen a "feküdj" vezényszót használjuk a mûvelet alatt.
Az állításnak az engedelmességi vizsgán és a kiállításokon túl hasznát vehetjük még akkor is, ha például fésülni vagy fürdetni akarjuk kedvencünket.
Legyen a kiindulás az ülõ testhelyzet. Jobb kézzel a pórázt elõre húzzuk, bal kézzel a hasa alá nyúlunk és megemeljük, hogy felálljon. Az "állj" parancsszót használjuk.
A helyben maradást bármilyen testhelyzetben taníthatjuk. Például ha fekszik a kutya, távolodjunk el tõle elõször csak pár lépésre, és közben mondjuk, hogy "ott maradsz". Ha fel akar állni, ismételjük a vezényszót. Idõvel egyre nagyobb távolságokra mehetünk a kutyától. Amikor közeledünk felé, baloldalról kerüljük meg, ültessük fel és dicsérjük meg.
Kutyás berkekben ki ne hallott volna már az apportról. Mit is jelent ez valójában? Az apport francia szó, azt jelenti elhozni. Bármilyen tárgyra használhatjuk, amit kedvencünk majd visszahoz nekünk, de többféle méretben lehet kapni speciális apportfákat is.
Az apportírozásnak fontos szerepe van, hiszen az apportkézségtõl függ, hogy egy kutya jó nyomkövetõ lesz e vagy sem. A kutyák nagyon szívesen játszanak, és ösztönösen szaladnak a mozgásban lévõ tárgyak, személyek után. Ezt használhatjuk ki, amikor labdát, botot dobálunk neki és õ nagy örömmel fut, és keresi ezeket a tárgyakat. Mindig a kutya méretéhez megfelelõ nagyságú apporttárgyat használjunk. Elõször gurítsuk el az állattól nem túl messze és menjünk mi is utána, tehát mutassuk meg az állatnak, hogy mit kell majd csinálnia. Késõbb nagyobb távolságokra is dobhatjuk a labdát, vagy egyéb tárgyat, és közben mondjuk az "apport" "hozd" parancsszavakat. A sikert mindig jutalmazzuk!
Minden parancstanításra igaz, hogy csak addig gyakoroljunk a kutyával, amíg azt szívesen teszi. Ne legyünk türelmetlenek, és ne várjunk csodákat sem.
Nincs buta kutya, csak könnyebben és nehezebben tanítható. Ne adjuk fel a tanítást és semmiképpen se haragudjunk kedvencünkre, ha nem olyan gyorsan tanul, mint ahogy mi azt szeretnénk. Ha problémák adódnak és bizonytalanok vagyunk, vagy nem érzünk kedvet a tanításhoz, mindenképpen forduljunk szakemberhez. A kiképzõknek többféle módszer áll rendelkezésükre, és tapasztalataik alapján ki tudják választani a kutyánknak a legmegfelelõbbet. Lehetõség nyílik bentlakásos kiképzésre, és elmehetünk kedvencünkkel kutyaiskolába is. Ez azért is ajánlatos, mert kutyánk játszótársakra talál, mi meg a többi gazdival megbeszélhetjük aktuális "kutyás problémáinkat".
Ne feledjük, hogy szeretettel, odafigyeléssel és türelemmel elérhetjük, hogy kutyánk engedelmes társunkká váljon. És ami a legfontosabb, ez teljesen természetes lesz neki!
(házikedvencek)