A világ legnépesebb papagájkolóniája megmentésre vár

Buenos Aires - A világ legnagyobb papagájkolóniájában mintegy 180 ezer sziklapapgáj zajong fülsiketítõen Patagónia északkeleti csücskében, a tengerparti sziklák több mint 12 kilométeres szakaszába vájt bõ 35 ezer költõkamrában, s bár a nagy létszámból úgy tûnhet, hogy a fajt nem fenyegeti veszély, a biológusok már erõsen aggódnak érte.

Az egyedülálló patagóniai kolóniát alig tíz éve fedezték fel a legközelebbi emberi településtõl jó 30 kilométernyire. A szakértõk szerint több veszély is leselkedik mind a kolóniára, mind a fajra. Elõször is sok madarat befognak illegális állatkereskedelem céljára, sõt Chilében meg is eszik õket. Másrészt egyre közelebb kúsznak az emberek házai, turisták járják a területet, a sziklákról sárkányrepülõsök ugrálnak, a vízparton és a tengeren pedig zajos strandjármûvek és motorcsónakok közlekednek, zavarva a madarakat. A mezõgazdaság szintén közelít, és néhányéves mûvelés sivataggá változtatja a rossz talajú területet. Az õshonos növényzet kiirtása évi közel 4 százalékos ütemben halad, vagyis sokkal gyorsabban, mint az Amazonas menti erdõké. Így gyorsan zsugorodik a magvakkal, füvekkel és gyümölcsökkel táplálkozó papagájok élettere, s a földmûvesek legszívesebben kiirtanák a termést dézsmáló madarakat.

A BBC brit mûsorszórónak Juan Masello biológus elmondta: a környék gyenge mezõgazdaságánál jóval jövedelmezõbb lenne a kolóniát felkeresõ turizmus megszervezése.

A helyi környezetvédõk kiterjedt felvilágosító munkát folytatnak, és készül egy jogszabály a páratlan kolónia védelmére, de elfogadása mindeddig elbukott a bürokrácián és az érdekellentéteken.

A sziklapapagáj (Cyanoliseus patagonus) testhossza 40-45 centiméter, feje, nyaka, és hátának felsõ része barnás, háta alsó része és farka fedõtollai sárgák, hasa sárga és vörös, kiterjesztett szárnya végén kék tollak is vannak, s csõre úgy 3 centiméteres. Három alfaja ismert, mindhárom Dél-Amerikában él, és mindhárom populációja erõsen csökkenõben van.

A sziklapapagájokat Charles Darwin brit kutató írta le elõször az 1830-as években tett utazásain, de a fajról máig elég keveset tudni. Elõszeretettel él a tengerparton: a sziklákba akár 2-3 méter mély alagutakat váj, amelyek költõkamrába torkollnak. Az akár 20 évig is elélõ madarak monogám életmódot folytatnak, vagyis egész életre választanak partnert. Minden évben elköltöznek melegebb tájakra, de elõtte az egész sereg eltûnik néhány napra, s szorgos megfigyelés árán sem sikerült még kideríteni, hová. Az idõjárás enyhülésével visszatérnek, s mindig saját fészkükbe telepszenek újra.