Sárkányok csak a mesékben vannak. Vagy mégsem? Nemsokára egy igazi csúcsragadozó érkezik Budapestre, egy komodói varánusz. Ha majd látogatható lesz a Fõvárosi Állatkertben, érdemes az alábbi ismeretekkel felvértezve közelíteni új élõhelyéhez. A három méteresre is megnövõ óriás a legnagyobb ismert gyíkféle a világon. Alkata és élénksárga, villás nyelve, amit gyakran kilövell, valóban a mesék lángot okádó sárkányára emlékeztet. Nincs természetes ellensége, termete tiszteletet parancsol, és az emberre is veszélyes. Így nem kell attól tartani, hogy hobbikedvencként hamarosan széles körben el fog terjedni a terraristák körében. 
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
Vadászati módszere igen érdekes. Nem fárasztja magát azzal, hogy a zsákmányállatot kilométereken keresztül üldözze. Számára az is elegendõ, ha elbújik, majd egy alkalmas idõpontban fedezékébõl elõjõve óvatlan áldozatát hirtelen megharapja, majd elengedi. Hogy miért? A nem mindennapi hüllõ harapása halálos, vérmérgezést okoz. Szájában olyan baktériumok vannak, amelyek a harapási sebbe kerülve azonnal megkezdik "munkájukat", és az áldozat nem menekül: hamarosan elpusztul. A varánusznak pedig nincs más dolga, mint megvárni, míg az áldozat végzete beteljesül, majd kényelmesen nekiállni a lakomának. Érdekes módon az õ szervezetét ezek a vérmérgezést okozó baktériumok nem betegítik meg.
Étrendje elég változatos, mivel megeszik szinte bármit, tojásokat, rovarokat, csigákat, de rágcsálókat és dögöket is. Fiatal korában még fõleg ízeltlábúakat fogyaszt, aztán ahogy nõ, egyre nagyobb állatokat zsákmányol. Bekapja a mérgezõ százlábúakat is. Erõs a kannibál hajlama: kisebb fajtársai is beillenek étrendjébe.
Nappal a folyókat és patakokat beárnyékoló, nagyobb fák között leskelõdik madarakra, kisebb gyíkokra, néha nagyobb rágcsálókra, például patkányokra. A varánusz a mangróve mocsarak jellegzetes képviselõje, ahol elhullott haltetemeken kívül a legnagyobb rákokkal is elbánik, ha éhes. Ha megzavarják, azonnal a vízbe ugrik.
Ha kedvezõnek találja a körülményeket, az emberi települések közelében is tanyát üt, és a baromfiudvar vakmerõ fosztogatójává válik. Ha elcsípik, fogaival, karmaival és farka hatalmas csapásaival védekezik. Néhány délkelet-ázsiai faluban idomítják és baromfikat lopatnak vele, mivel könnyedén átjut minden mászható akadályon. Elég jól szelídíthetõ, fõleg, ha már kis korban rendszeresen foglalkoznak vele, bár rendkívül nagy helyigénye miatt nem mindenki próbálkozhat tartásával. A varánuszok sok indiai település vágóhídjának közelében rendszeresen összegyûlnek a folyópart lábánál, a maradék húsra várva.
A varánuszt territoriális viselkedés jellemzi: a hímek hevesen védelmezik területüket. Ha sarokba szorítják, farkának csapásaival védekezik, és ha ez sem segít, halottnak tetteti magát. Az ínséges száraz évszakot végigkoplalja, ezalatt testsúlyának akár tizedét is elvesztheti. Ehhez az esõs évszakban gyûjt zsírtartalékot.
Alapvetõen magányos állat. Az esõs évszakban párzik - ilyenkor, ha egy hím talál egy nõstényt, akkor annak nyakát harapdálva és karmolásokkal készteti párzásra. A nõstény üregeket ás, majd azokba egyenként legfeljebb tizenöt, összesen húsz-ötven tojást rak. Ezekbõl a kis gyíkok - a hõmérséklettõl függõen - öt-hat hónap múlva kelnek ki, sokszor valamennyi tojásból. A kis varánuszok gyorsan fejlõdnek, fõleg az elsõ két hónapban. A varánusz érdekessége, hogy szûznemzésre is képes, így a nõstényeknek nincs feltétlenül szükségük hímre a szaporodáshoz.
Húsát a kínaiak megeszik, háját és máját pedig orvosságnak minõsítik. Ezért - és jó minõségû bõre miatt - állománya jelentõsen megfogyatkozott, ráadásul sokat fognak be az USA hüllõbörzéi számára, ahol keresett hobbiállat lett. Állatkertekben gyakori faj, de nagy méretei miatt csak ott tartják, ahol erre elég a hely.
Ezidén már a budapesti állatkertben is tarthatnak majd egy szép nagy példányt. Egész Európában csupán 12 állatkert büszkélkedhet hasonló lakóval, kontinensünk zoo-iban mindössze 30 varánusz található.
Állatkert