A darvak, túzokok és gólyák halálozási rátája a vezetékek közelében annak ellenére sem csökkent, hogy az utóbbi években fényvisszaverõkkel illetve jól látható jelzésekkel próbálják szembetûnõbbé tenni azokat.
Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A kutatók a Biological Conservation címû szaklapban publikálták eredményeiket, amelyek rávilágítottak arra, hogy mindhárom faj látóterében jelentõs holtterek találhatók. Habár a nehéztestû túzok küllemileg eltér a filigrán darutól és gólyától, táplálkozási stratégiájuk megegyezik - mind csõrük irányát követve vadásznak zsákmányukra.
Ez a technika pedig kiváló látást igényel a csõr végén, ezáltal a látótér leszûkül, a holtterek pedig megnõnek. Amennyiben a madár nem elõre néz repülés közben, hanem lefelé, a repülés irányában gyakorlatilag megvakul - magyarázta Graham Martin, a Birminghami Egyetem professzora. A madarak repülés közben gyakran lefelé néznek fajtársakat, fészkelõhelyet vagy táplálkozóterületet keresvén.
A szûk látótér és a vészesen nagy holttér problémája bizonyosan érinti az összes daru-, és túzokfajt, és valószínûleg a nagytestû ragadozómadarakat, így a sasokat és keselyûket is.
Az új ismeretek mind a madarászokat, mind az elektronikai vállalatokat segíthetik abban, hogy minimalizálják az ütközések esélyét. Mivel az említett fajoknál nem ér sokat a vezetékek láthatóbbá tétele, arra kell megoldást találni, hogyan lehet elcsalni a madarakat a légvezetékektõl - javasolta a professzor.
A tanulmányozott afrikai madarak közül a paradicsomdaru a legveszélyeztetettebb az IUCN Vörös Könyve alapján. A természetvédõk szerint pedig a magasfeszültségû vezetékek okolhatók elsõsorban a paradicsomdaru állománycsökkenéséért.
Hazánkban az érintett fajok közül a fokozottan védett túzok (Otis tarda) a legsérülékenyebb, állománya európai szinten is jelentõs. Hazánk kivételével csupán Spanyolországban és Oroszországban található jelentõsebb populációja.