Még ha az állat-és növényvilágot gyötri is a klímaváltozás, a méheknek nem okoz gondot. "A méhek rendkívüli mértékben képesek alkalmazkodni" - mutatott rá Hans Vockenhuber méhszakértõ, az ORF rádió szerkesztõje. Ha túlságosan felmelegszik a levegõ a kaptárban, akkor víz bevitelével hûtenek, télen pedig szárnyizomzatuk mozgatásával fûtenek a méhek.
"A méhek a klímaváltozás nagy haszonélvezõi" - vélekedett Vockenhuber. Mérsékelt eredmény esetén egy méhész átlagosan évi 15 kiló mézet takaríthat be méhcsaládonként. Ez volt a helyzet 2006-ban is. Jó esztendõkben, mint amilyennek az idei is ígérkezik, az átlagos mézhozam méhcsaládonként 18 kilóra emelkedhet - feltételezi Vockenhuber. És ez szép eredmény lenne, mivel az Osztrák Statisztikai Hivatal adatai szerint az osztrákok nem kevesebb mint 60 millió kiló mézet fogyasztanak évente.
A méhek tehát rendkívül jól elviselték az elmúlt meleg telet. A meleg idõ okán sokkal gyakrabban repültek. A hõmérséklet emelkedése könnyen oda vezethet, hogy a hõséghez szokott afrikai méhek életben maradnak Olaszországban vagy Spanyolországban - véli Vockenhuber. Problémát a közeljövõben nem a méhek kihalása - mint jelenleg az Egyesült Államokban -, hanem a méhészek "kihalása" fog jelenteni.
Hozzájárul még ehhez, hogy egyre kevesebben foglalkoznak kedvtelésbõl méhészettel. Ez pedig problémát fog jelenteni a növények gazdag termést biztosító beporzása terén. A "szabadidõs" méhészek kis létszámú méhcsaládjai különösen fontosak az egyenletes beporzáshoz. Ami ezt a problémát illeti, az alsó-ausztriai Friedrich Haselsteiner méhészeti szakértõ külön a beporzásra használható méhcsaládokat ajánl. Mint mondja, az Egyesült Államokban ez már bevett szokás.
Vizsgálatok kimutatták, hogy ezáltal gyümölcsféléknél több mint 80, repcénél több mint 50 százalék lehet a termés növekedése, napraforgónál pedig meghaladhatja a 30 százalékot. Az Egyesült Államokban 150 dollárba (37 ezer forint) kerül az egyszeri beporzás és a mandula virágzásakor nagyon gyakran alkalmazzák.
Egy dallasi út szélén őrizte elütött barátja testét egy pireneusi hegyikutya. A hatalmas kutya kihúzta a fűre az elgázolt társát, majd hosszú órákon át üldögélt mellett. Egy arra járó autós értesítette az állatvédőket, akik az elütött kutyán már nem tudtak segíteni, de a hűséges hegyikutyát elvitték egy dallasi menhelyre. Az önkéntesek elmondták, hogy a kutya eleinte gyanakvóan fogadta őket, és amikor egyikük közelebb ment hozzá és a halott barátjához, akkor ugatni kezdett. Hamar rájött azonban, hogy nincs veszélyben és barátkozni kezdett. 
Bőrének elszíneződésével védekezik a ragadozók és az ibolyántúli sugárzás ellen egy Európa-szerte elterjedt édesvízi csigafaj. A csigák nyolc hétig éltek az adott környezeti feltételek mellett, majd a kutatók megvizsgálták a pigmentációjukat. Az eredmények szerint a ragadozók vegyi nyomainak hatására az állatok foltos mintát vettek fel, amely remek álcaként szolgál a kavicsos tómederben, míg az ultraibolya-sugárzásnak kitett társaik sötétebb, kevésbé mintás bőrt öltöttek, amely valószínűleg megvédi őket a sugárzás káros hatásaitól. 
