Mily tûz ég e ló lelkében,
Mily hatalmas, mély érzelmek!
Ki határtalan, csodás vidéken
Száguldhat szabadon, békében.
Szeme izzik, akár a Nap,
Mikor belekezd a vad vágtába,
S úgy ragyog, mint a lágy Hold,
Hogyha legelészhet szabadon.
Testét tarka szõrzet fedi,
Sörénye dús, s mesebeli
Szépségénél is szebb az,
Hogy egész életében szabad.
Nincsen határ, nincs seholâ026
A rács és a lánc földi pokol,
Ám õt nem kínozza rács,
S nem köti le fájó lánc.
Száguldj csak, te vad paripa!
Élvezd csak szabadságodat!
Mennyit megadnék én azért,
Ha mint te, szabadon élhetnékâ026
Írta: Diós Anita
