Késõ délután az udvaron játszottam, amikor valami megcsörrent mellettem. Egy kis galamb reszketett az õszirózsa tövében. Megadóan hagyta, hogy testvéremmel felemeljük õt. Akkor vettük észre, hogy az apró állat szárnya eltörött. Azt sínbe tettük a bátyámmal.
Beletettem egy ládába, vizet és magvas növényeket adtam neki: kukoricát, árpát, búzát, fõtt tojást.
Amikor jobban lett, elkezdtem röptetni.
Gyenge még, csetlik, botlik, de a begyét azt nagyon szereti. Minden remény megvan a felépülésére. A tükör elõtt hosszasan idõzik, szeret magában gyönyörködni.
Ha idegen személy akar hozzáérni, csapkodni és csípni kezd, nekem még a vállamra is rászáll. Nagyon szeretem.
Õ az én galambom.
