Õserdei állatok, és köztük afrikai majmok húsa is kerül a tányérokra Nyugat-Európában és Észak-Amerikában: az úgynevezett bush meat - vagyis bozóthús - számos nagyvárosban kapható illegális piacokon, ínyencségnek számít és igen drága - írta a The New Scientist címû brit tudományos folyóirat.
A Berkeley Egyetem vadbiológusa, Justin Brashaes 15 segítõjével együtt illegális húspiacokat kutatott föl Párizsban, Brüsszelben, Londonban, New York-ban, valamint Chicagóban, Los Angelesben, Torontóban és Montrealban.
Csak a megtalált piacokon havonta több mint 6 ezer kilónyi õserdei húst adnak el. A kutatók többek között csimpánzok és gorillák kezét, lábát és fejét találták meg. Nagyobb mennyiségû hús a páviánoktól származott, de találtak antilop- továbbá madár madár- és hüllõhúst is.
A biológus szerint nyilvánvaló, hogy az összes hús illegálisan került a nagyvárosi piacokra.
Nem kell meginni egy pohár bort, és nem is kell megnézni a kedvenc szappanoperát a nap végén ahhoz, hogy valaki megnyugodjon. Kutatók arra mutattak rá: a legjobb stresszoldó, ha a munka után a kutyájukkal töltik az idõt az emberek. Ez a tevékenység ugyanis nagyon ellazít és kikapcsol.
Szentpéterváron egy kóbor macska belopódzott az állatkertbe, és a hiúz barátja lett. A románcot fényképekkel és videóval is dokumentálták. A helyiek szerint a tarka cicának nem volt otthona, és először csak elsősorban a hiúz vacsorája érdekelte. Távoli rokona nem kergette el. Így amióta először betért a hiúzhoz, nem lehet őket elválasztani. A macska gyakorlatilag beköltözött az állatkertbe. És azóta nagyon szeretik egymást, szinte elválaszthatatlanok lettek. Az állatkerti dolgozók még videón is megörökítették a hiúz és a kóbor macska barátságát.
Nem mindennapi élményben volt részük hétfőn az adyvárosi tónál csatornát tisztító szakembereknek: egy közel félméteres, tízkilós aligátorteknőssel találták szembe magukat. Ez a fajta teknős rendkívül veszélyes, minden mozgó dologra rátámad. A csatornabúvár végül megúszta a különös munkanapot. A csatorna tisztítása közben arra lett figyelmes a csatornabúvár, hogy van valami a lábánál. Először azt hitte, hogy csatornafedél, de amikor megmozdult, már tudta, hogy valamilyen állattal van dolga. Nagyjából kitapintotta az állatot, és abban biztos volt, hogy teknős.
Sokan szembekerülünk a kihívással, hogy mama nélkül marad újszülött állatokat maguk etessék. Ebben próbál az Orpheus Állatvédő Egyesület segítséget adni. Ha újszülött kutyusok, cicák, sünik, őzike, vagy egyéb állatkölyök anya nélkül marad, nekünk kell átvennünk a pótmama szerepét a gondoskodásban. Az első pár hét a kritikus, ilyenkor még nagyon érzékenyek a cseppnyi kicsik. Tiszta, meleg helyet alakítsunk ki nekik, és napi 24 órában őrködjünk felettük - persze ehhez kérhetünk segítséget családtagjainktól is.
Az Amerikában élő, 26 éves Corduroy-t jegyezte be a Guinness World Record a világ legidősebb macskájaként. Corduroy egy vidéki település, a Portlandtól 160 kilométerre fekvő Sisters lakója Oregon államban. Gazdája, Ashley Reed Okura szerint valószínűleg azért ért meg ilyen nagy kort, mert nagyon sokat van a szabadban és rengeteg szeretetet kap. Reed hétéves korában vette magához, és engedte, hogy szabadon bóklásszon, vadászon a birtokán. A cica az egerek hajkurászásán kívül a cheddar sajtot is kedveli. A korábbi korrekorder, a San Diegó-i Tiffany Two 26 éves és 204 napos korában június 3-án pusztult el.
A 13 éves Nick Lamb éppen ágyában aludt, amikor tűz ütött ki a lakásban. Kutyája, Ace addig nyalogatta az arcát, amíg fel nem ébredt, a füst ekkor már óriási volt. "Azt hittem, hogy éhes vagy ki akar menni. Semmit sem hallottam, mert nem volt rajtam a hallókészülékem. A kutyám azonban megérezte, hogy baj van" - nyilatkozta a fiú, aki azonnal hívta a tűzoltókat és az édesanyját. "Ha Ace nem lett volna vele, akkor valószínűleg nem ébred fel" - tette hozzá Nick Lamb édesanyja, Lindsay Bernard. A tűzoltóknak sikerült kimenekítenie a család macskáját is, amit füstmérgezés miatt állatorvoshoz kellett vinni.
Új-Delhi - Vérátömlesztést kapott egy hét hónapos vadon élõ tigriskölyök Indiában.
