Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A területvédõ ösztön 6 hónapos kortól a legtöbb kutyánál jelentkezik. Ha a kutyakölyök ezzel kapcsolatban ellenséges érzületet mutat idegenekkel szemben, azt megfelelõ szoktatással meg kell szüntetni. Ha a harapás megszokássá válik nála, akkor már nehéz kiirtani. A helytelenül viselkedõ kutyát már elsõ tette után meg kell büntetni; ne engedjük, hogy az idõ múlásával egyre rosszabbodjon a helyzet. 6 és 9 hónapos kora között a hím kutya már rendszerint felemeli a lábát és vizeletével megjelöli területének kiterjedését. Ne engedjük, hogy az állaton elhatalmasodjon a területvédõ hajlam, mert ez túlzott agresszióhoz vezet. Ha az állatot láncra kötjük, ezzel növeljük agresszivitását: szinte mániákusan védelmezi majd azt a területet, ahová kikötöttük. A kutya ösztönös viselkedéséhez tar-tozik az õrzés és a védelem. A legtöbb apró termetû kutya csak ugat, de a nagyobb állat esetleg rá is támad a behatolóra.
Hímek közötti agresszivitás
A hímek azért marakodnak egymással, hogy eldöntsék, melyikük uralkodik a falka felett. Ha eldõl, ki lesz a falkavezér, és kialakul a hierarchia, a marakodás rendszerint abbamarad, s csak akkor kezdõdik újra, ha valamelyik állat kihívja a vezért. A nõstények is marakodnak egymással, hím azonban ritkán verekszik nõsténnyel, bár megvédi magát, ha a nõstény elvadul.
Fájdalom okozta agresszivitás
A sebesült kutya könnyen harap. Ne feledjük ezt, amikor sebesült kutyát elsõsegélyben akarunk részesíteni. Ha a farkára lépünk, ha túl erõsen húzzuk meg a fülét vagy véletlenül belerúgunk, a kutya abban a pillanatban beleharap abba, akit ellenségnek tekint. Megbízhatatlanságának oka lehet tályogos fog, fülfájás, fejlõdési zavar vagy elõrehaladott arthritisz. Bármilyen fájdalom hatására erõsödhet a kutya agresszivitása.
Hormonális eredetíi agresszivitás
A hím kutya általában nagyobb testû és erõsebb, mint a nõstény, rendszerint agresszívebb is, ez részben a hím nemi hormonok hatásának tudható be. Ha a nõsténynek hím nemi hormonokat adunk, marakodni kezd, az olyan hímek pedig. amelyeket kasztrálnak vagy nõi nemi hormonokkal kezelnek, békésebbek lesznek és igyekeznek elkerülni a marakodást.
Jóllehet ritkábban fordul elõ, nõstényeknél is erõssé válhat az agresszivitásra való hajlam. Egyes nõstények rendkívül komiszak más nõstényekkel szemben.
Közvetlenül a tüzelés elõtt és alatt a nõstényeknél fokozódik az agresszivitás. Különösen igaz ez akkor, ha két vagy több nõstény él egy fedél alatt, de hajlanak arra, hogy a környéken élõ többi szukával szemben is ellenségesen viselkedjenek. Ennek a fokozott agresszivitásnak az oka a véráram meg növekedett hormonszintje. Némelykor az ilyen viselkedésen javít a hormonkezelés, az ivartalanítás pedig megszünteti a tüzelési ciklusokat, így kiküszöböli a nõstény hangulati ingadozásait.
A kasztrálás is, amely nem általános gyógyír, határozottan javít az egyes agresszív kutyák viselkedésén. Sajnos, nem segít minden esetben. Mégis azt mondhatjuk, hogy a kasztrálás általában csökkenti az ingerlékenységet, az állat szexualitásának megnyilvánulását, s a vetélkedési hajlamát. Csökkenti az ugatást és a többi kutyával szembeni támadó hajlamot és határozottan csökkenti a lakásba vizelést.
Anyai agresszivitás
Az anyai agresszivitás a kicsinyeit gondozó nõstények ösztönös viselkedése: megvédik kölykeiket minden támadástól, ha kell, az életük árán is.
Pillanatnyi elmezavar okozta agresszivitás
Barátságos, könnyen irányítható és jó modorú állatok egyik pillanatról a másikra minden látható ok nélkül megvadulhatnak és megtá-madhatnak valakit. aki a gazda barátja vagy éppen családtag. Ilyenkor az állat nem ismeri meg az ismerõs arcokat, tekintete zavaros, távolba nézõ. Gyakran a nyakánál vagy az arcán támadják meg áldozatukat, utána levertnek és összetörtnek látszanak. Ezek az állatok gyakran jól beilleszkednek a családba, amikor azonban elérik a felnõttkori érettséget (kb. úgy másfél-kétéves koruk táján), váratlan karakterváltozáson esnek át. Jóllehet ez a probléma bármelyik kutyafajtánál jelentkezhet, egyes fajtáknál gyakoribb. Ezek közé tartoznak a bernáthegyiek, a dobermannok, a berni hegyi kutyák és a német juhászkutyák. Jelenleg nem tudjuk kezelni ezt az örökletes problémát.
Állatgyógyász.hu