Szegeden évek óta él a nagykörútiaknak ismerős Boney (M nélkül) három lábbal. ˝Átlagos˝ spániel volt az eb hároméves koráig, nap mint nap utazott, állandó helye volt az anyósülésen. Ám egy fuvar alkalmával szegénykét elütötték: kiugorhatott a gazdi barátjának autójából, akkor érte a baleset.... a történtek után egyik első lábát már nem tudták megmenteni, így lett három lábú. – Nehéz időszak volt a kutyus felépülése, naponta háromszor cseréltük a kötéseit, de nem lehetett megmenteni a lábát. Sokáig szégyellte magát sérülése miatt Boney, és rettegett az emberektől – fogalmazott Ábrahám Zsuzsa. 
Eleinte minket is bizalmatlan vakkantásokkal fogadott, de már két lábon várta a kutyatápot, majd fogadott fiával, a pár hónapos Pocokkal a velős csontot hátrahagyva lerohant a lépcsőn. – A kicsire sétáltatás közben találtunk rá, örökbe fogadtuk, azóta Boney a pótmamája. Hiába anya-fia viszony van köztük, időnként Pocok sétáltatja – mesélte nevetve Zsuzsa. Lánya, Evelin ekkor érkezett meg, heves farkcsóválás és ugrálás fogadta, bár Boney néha nyüszögött: szeretett volna az épp induló „falkavezérrel", Barta Péterrel tartani, és kedvenc hobbijának, az autózásnak hódolni. A hisztiből is látszott, ma már újra teljes kutyaéletet él. – Mozgékony kutyus, mindig kiszalad a ház elé körülnézni, és mindennap sétálunk a környéken. Messzebb nem mehetünk, három lábbal hamar elfárad – mesélte Evelin ajtót nyitva Boney-nak, és már zörögtek is a ház előtt a levelek.
