A nyári szabadtéri élmények elrontója, jellegzetes veszélyforrása a toklász. Néhány fontos tudnivalót érdemes kiemelni ezzel kapcsolatban minden állattartó számára. A toklász az egérárpa (Hordeum murinum) nevű gyomnövény megszáradt, széteső kalászának egy darabkája. A fű kaszálása után a kiszáradt növény termése megszárad, lehullik és potenciális veszélyt jelent kedvenceinkre. A séták alkalmával a fűből alattomosan a szőrzetbe kerülő toklászok igen nagy gondot jelenthetnek. Éles, tűszerű elülső részükkel képesek a bőrbe furakodni és a bőr alatt haladva komoly szövetroncsolást, szövetkárosodást okozhatnak. 
A toklászok nemcsak a bőr alá, hanem a testnyílásokba is befurakodhatnak. Leggyakrabban a hallójáratba jutnak be, ahol a fülgyulladások kialakításán kívül a dobhártya épségét is veszélyeztethetik. Erre akkor van gyanú, ha az állat a séta után kényszeresen rázza a fejét, vagy az egyik oldalra dönti azt. A probléma rendszerint igen fájdalmas. Ha a fülhöz érve hirtelen felnyüszít, elhúzza magát, esetleg odakap a kutya, igen nagy a valószínűsége, hogy ezzel állunk szemben. Természetesen egy „sima” fülgyulladásnál is hasonló tüneteket észlelhetünk, ezért ilyen esetben mindenképpen keressük fel az állatorvost, aki egy speciális műszerrel át tudja vizsgálni a hallójáratot és megállapíthatja a baj forrását. A toklászt a fülből minél hamarabb célszerű eltávolítani, hogy csökkentsük a hallójárat és a dobhártya sérülésének esélyét. Nagyon gyakran csak bódításban lehet a fülben lévő idegen testet eltávolítani, hiszen ez a kellemetlen beavatkozás tiltakozásra készteti a legnyugodtabb, legszófogadóbb ebet is.
Viszonylag ritkábban fordul elő, de mindenképpen megemlítendő, hogy a fűben történő szimatolással a toklász az orrjáratba is bejuthat. Ilyenkor hirtelen fellépő, szinte csillapíthatatlan prüszkölés, tüsszentés, orrdörzsölés látható, a következő napokban váladék ürülése az adott orrjáratból. Az ezzel kapcsolatos vizsgálatok és az ide jutó toklászok eltávolítása kicsit nehézkes, de egy időben történő beavatkozás esetén egyáltalán nem lehetetlen. A szintén bódításban végzendő vizsgálat során egy vékony endoszkóppal részletesen átvizsgálható az orrjárat és egy kis rutinnal eltávolítható a toklász.
Ritkább esetben a szem és az ivarszervek nyílásai is kedvező bejutási pontok lehetnek a toklász számára. A szemhéjak alá jutott toklász esetében hirtelen hunyorgás, kötőhártya duzzanat és kipirosodás, váladékozás, valamint folyamatos szemdörzsölés hívhatja fel a gazdi figyelmét erre. Ilyenkor még nagyobb szerepet kap a gyors eltávolítás fontossága, hiszen az éles, szúrós toklászrészek komoly sérülést okozhatnak a szaruhártyán. Nőstény kutyáknál a péra, kanoknál pedig a tasak szolgálhat még ideális bejutási csatornaként, ezek folyamatos nyalogatása, esetleges váladékozása mutathat rá a problémára.
Sajnos a toklászt teljes biztonsággal elkerülni lehetetlen, viszont minél hamarabb fedezzük fel, annál kisebb az esély, hogy hosszas és fájdalmas következményei legyenek. Fontos, hogy séta után mindenképpen vizsgáljuk át (fésüljük át) kedvencünk bundáját, kiemelt figyelmet fordítva a lábujjak és a talppárnák közötti területekre. Hosszabb szőrű fajták esetében mindenképpen ajánlatos ezekről a területekről a szőr kinyírása, mivel a rövidebb szőrben kisebb az esély a toklász megkapaszkodására. Hosszabb fülű kutyák esetén a fül belső oldaláról, valamint a fül környékéről is ajánlott a szőrnyírás, ezáltal a fül is jobban szellőzik.
Mindezek ellenére nem kell lemondanunk a természetben eltöltött időről, amennyiben odafigyelünk a problémára és baj esetén mihamarabb állatorvoshoz fordulunk, gond nélkül élvezhetjük a sétákat kedvencünkkel.
Forrás: www.kisallatkorhaz.hu
