Adó 1% felajánlás Állatvédelemre! Adóbevalláskor 1%-hoz az adószám: 18464654-1-06
A világ, melyben a két állat élt éppen regenerálódott a perm időszak végén bekövetkezett tömeges kihalásból, amely a földi élet nagy részét eltörölte. Az időszakot jelentős klímamelegedés és monszunok jellemezték. A kutatók szerint a zord környezetben számos állat – beleértve a modern emlősök őseit – megtanulta, hogyan ásson üreget a túléléshez.
A Thrinaxodon pedig nemcsak szert tett az üregásó viselkedésre, hanem időnként a hibernációhoz hasonló nyugalmi állapotba (esztiváció) került, amely elősegítette életben maradását. A faj számos kövületét összegömbölyödött pozícióban találták meg. Bruce Rubidge, a kutatás egyik szakembere szerint eme torporállapot megmagyarázza, hogy a kétéltűt miért nem üldözte ki az üregből.
A kétéltű esetén a képek felfedték, fiatal egyedről van szó számos törött bordával, melyek már a gyógyulás jeleit mutatták. Mindez azt sugallja, hogy az állatka korábban szenvedte el a fájdalmas sérülést. A faj idejének nagy részét vízben töltötte, és nem tudott üreget ásni. A kutatók úgy hiszik, sérülése miatt és védett helyet keresve, óvatosan bemászott az üregbe anélkül, hogy felzavarta volna a szunnyadó Thrinaxodont.
A szakemberek elvetették annak lehetőségét, hogy az állatok ragadozó-zsákmány helyzetben voltak haláluk időpontjában, mivel nincsenek fognyomok a csontokon. Ezenkívül nem hiszik, hogy eme két faj normál körülmények között ilyen módon egymás mellett élt volna.
A két állat békés "együttélésének" egy hirtelen áradás vetett véget, mely bezúdult az üregbe, és valószínűleg élve eltemette, és az üledékek révén 250 millió éven át megőrizte őket. Az alagút kicsi átmérője annak lehetőségét is kizárja, hogy a Broomistega véletlenül került az emlősszerű hüllő lakhelyére, amikor az ár lecsapott.