rss
gazdit kereső kutya, állatmentés
  • A királyfi csókjai

  • Share on Tumblr

    Oroszlántlegyõzõ Dárdás Eduárd királyfi szeretett egyedül vadászgatni. Ez is bátorságra vall, de õ megtehette. Védte õt nem csak a kardja, hanem a csatákban szerzett híre is. No és a vár körüli erdõkbe nem volt szabad belépnie idegennek.

    Egyik alkalommal kis zöld béka ugrott a királyfi lovának lábai elé. Ebben semmi különös, de a béka, brekegõ hangon bár, de emberi szóval fordult a királyfihoz:

    - Bre-brek-brecsók-megcsók-egycsók-csohok-mertbrek-hogy-brek-legyek királylány! Legyek-legyek! Brek-brek-brek-brek!

    - No és az én csókom nélkül nem lehetsz királylány? - kérdezte a királyfi. Tudod, nem szokásom békákat csókolgatni, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetsz szépséges királykisasszonyként. Itt egy puszi-pusz, vigye el a nyuszi-nyusz! Ám szépséges királykisasszonyként három csókot adsz majd nekem, fizetségként!

    A királyfi csókjától tényleg megnõtt a béka. Majdnem két méter magas lett. Szép zöld köntös termett rajta, fején aranykorona, - de, fura módon, békaféle maradt, uszonyos kacsókkal, legyek veszedelmére kicsapható, hosszú békanyelvvel. Egy pillanat alatt ott termett a béka királykisasszony apja, és cifrán brekegõ mondatban tudakolta: igényt tart-e a királyfi leánya kezére?

    Megijedt a királyfi, rögtön arra gondolt: dehogy! Ám nem akarta megbántani sem a békakirályt, sem a leányát, ezért így szólt, kedvesen, de csalafintán a királykisasszonyhoz:

    Ó, micsoda balsors! Ó, micsoda végzet!
    Sajnos, feleségül nem vehetlek Téged!
    Szívem elrabolta Tündérróka Klára.
    E szép rókalányka érkezésem várja!

    Szemlátomást megörült ennek mind a király, mind pedig a leánya. Ezek szerint a kézfogó vágya õket sem lelkesítette. A békakirály kárpótlásul egy békalencsés tavacskát ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a tónak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Továbblovagolt.

    Hamarosan újabb meglepetés várta. Kicsike kígyó siklott lova elé, és így sziszegett:
    - Szi-szi-szives-pusz-szisz-pusz-i-pusz-pusszi-pusz-és kisz-kir-lánsz-lesz-lesz-leszek is-mét!

    A királyfi kissé bosszús lett, de ezt nem mutatta a kígyócskának. Minden kétéltû, meg hüllõ az õ csókjáért epekedik? No, jó, talán ebbõl a kígyóból most tényleg szépséges királylány lesz, mint a mesében!

    Királylány lett, szép kígyóbõr ruhában, közel harminc méter hosszú, de karok, lábak nélkül, koronás kígyófejjel. Ki-kiöltögette villás nyelvét, és izgatottan körbe-körbe csúszkált. Ott termett a Kígyókirály is. Rögtön leánya megmentõjének nõsülési szándékát tudakolta. A királyfi jónak látta tapintatosan figyelmeztetni a kígyó királykisasszonyt:

    Ó, hû de sajnálom! Ön szép, mint egy álom!
    Ám nejem nem lehet, bármennyire bánom!
    Szívem lefoglalta Tündérróka Klára.
    Ez a rókalányka érkezésem várja!

    Szemlátomást megkönnyebbült erre mind a király, mind pedig a leánya. Ezek szerint a kézfogót titokban õk sem kívánták. A kígyókirály kárpótlásul egy kopár, napsütötte homokhegyet ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a sok homoknak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Továbblovagolt.

    Hitte: aznap már nem találkozik több elvarázsolt állat királykisasszonnyal. Tévedett. Teknõc cammogott a lova elé. Ez is az õ csókjára áhítozott, de valamiképp jobban megtanulta az emberi beszédet, mint az elõzõek, ráadásul versbe szedte kérelmét:

    Nézz rám, kedves királyfi!
    Ajkam csókért kiált, ni!
    Ha megcsókolsz, leszek ám
    teknõsbéka-királylány!

    Gondolta a királyfi: ha a békát és a kígyót megcsókolta, akkor a teknõsnek is kijár egy cuppantás. Így igazságos!

    Királylánnyá lett a teknõs, megnõtt másfél méter magasra, hátán szépen púposodó hatalmas teknõspáncéllal. Ott termett a teknõckirály is. Kissé félénken tudakolta: elfogadja-e a királyfi az õ leányát feleségének, jutalmul? A királyfi jónak látta, ha udvariasan inkább kitér e nagy kegy elõl:

    Ó, királykisasszony! Teknõs égi szépség!
    Férjeddé de lennék, nincs itt ebben kétség!
    Ámde mit tehetek, ha szívem már várja
    leány, hegyes orral: Tündérróka Klára?!
    Hozzá hû maradok, ahogy megfogadtam
    sötét éjjeleken, fényes nappalokban!

    Sem a király, sem pedig leánya nem látszott e szavakra kicsit sem bánatosnak. Úgy látszik, hogy teknõc-szemmel korántsem tûnt a királyfi olyan délcegnek, mint emberszemmel. A teknõsbéka király kárpótlásul bûzölgõ mocsarat ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a mocsárnak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Lovagolt tovább, abban a reményben, hogy több elvarázsolt állat királykisasszony már nem csókoltatja meg magát vele.

    Ez a reménye teljesült, de azért nem minden remény teljesül simán, van olyan, amelyik eléggé göcsörtösen. Egy tisztás szélén gyönyörû rókalány ugrott a királyfi lovának lábai elé.

    - Te is csókot szeretnél? - kérdezte tõle a királyfi, aki már megadta magát a sorsának. Ugorj fel a lovamra, bele az ölembe. Megkapod. A nevem is kibõvíttetem. Ezentúl Oroszlántlegyõzõ Dárdás Csókosztó Eduárd lesz. Te is elvarázsolt királykisasszony vagy?

    - Én nem, - válaszolta a rókalány, - mivel Tündérróka Klára vagyok, akinek már háromszor is hûséget fogadtál!

    - Azt csak kitaláltam - védekezett a királyfi. Te nem találnál ki ilyesmit, ha esetleg pókhoz, hernyóhoz, vagy szarvasbogárhoz akarnának feleségül adni?!

    - Ha kakashoz, libához, vagy kacsához, akkor nem! - mosolyodott el a rókalány. Ám félre a tréfás lárifárival! Hûséget fogadtál, tartsd is be!

    A királyfi belátta: igaza van a rókának. A szép veres bundás felugrott a királyfi elé, a lóra.

    Honnan, honnan nem, tizenkét lovas robogott elõ. A legelöl lovagló lekapta a királyfi lováról a rókát, és elvágtatott vele. A többiek követték.

    A királyfi rögtön ûzõbe vette a rókát elrablókat, kivont kardját ez is, az is igencsak bánta. A legelöl vágtató majdnem egy szakadékba esett lóval, rókával együtt, de a királyfinak az utolsó pillanatban sikerült a rókalányt megmentenie. A rabló azonban, lovával együtt, eltûnt a szakadékban.

    - No, most rendesen viselkedtél - ismerte el a királyfi bátorságáról a rókalány. A királyfi maga is elcsodálkozott, hogy mennyire örül ennek a dicséretnek.

    Ismeretlen vidék következett. Találtak egy romos házacskát, amiben bútorok is voltak. A róka bebújt a szekrénybe, ott talált egy darab csontszáraz sajtot, azt rágcsálta. A királyfi lefeküdt a nyikorgó ágyra, betakaródzott, mert hûvös volt.

    Hûvös volt, de reggel felé meleg lett, mert valaki felgyújtotta a házat. A királyfi felugrott, kereste a rókát. Kiderült: a szekrényben van, de nem tud kijönni, bezáródott rá az ajtaja. Közben a lángok már a szoba bútorait nyaldosták. A királyfi nagy nehezen vállára vette a szekrényt. Az utolsó pillanatban sikerült kivinnie az ajtón. Utána a ház összeomlott.

    A szabadban a királyfi kardjával kiszabadította a rókát a szekrénybõl. A veres bundás hozzásimult, és így szólt:
    - Szépen viselkedtél!

    Nagyon dobbant a királyfi szíve erre az elismerésre.

    Kiértek az erdõbõl, de ott sem a békesség várta a királyfit. Harminc ember harcolt hárommal. A három közül egyiknek korona volt a fején. A királyfi utóbbiban felismerte Krixkraxkrux fejedelmet, mert az volt egyszer náluk, a palotában. Odakiáltott neki:
    - Jön a segítség!

    Úgy értette: õ is szembeszáll az üldözõkkel. A harminc ember azonban azt hitte: a királyfi vezetésével felmentõ csapat érkezett a fejedelem segítségére. Harmincan három ellen fölényben érezték ugyan magukat, de most kiütközött gyávaságuk. Megfordították a lovakat, elmenekültek.

    Krixkrakxkrukx fejdelem vendégül látta a királyfit a folyó melletti várában. Kicsit csodálkozott, hogy egy igen szép bundájú, bájos róka mindenhová követi a királyfit, de tapintatos volt, nem tette szóvá. Hátha ilyen különc ízlésû, és kutyaként tartja.. Kaptak minden jót, a királyfi is, a róka is. Búcsúzásnál a fejdelem átnyújtott egy ébenfa ládikót, tele gyémántokkal díszített pompás arany ékszerekkel, és csak annyit mondott:
    - Egy kis csekélység, azért, amit értem tettél, és amit nem tudok Neked eléggé megköszönni!

    A királyfi zavarában csak annyit mondott: amit tett, az szóra sem érdemes. Ám nem akarta megsérteni a fejedelmet, elfogadta a ládikót.

    Vitorlás hajóra ült a királyfi, azt is ajándékba kapta, tizenkét szolgával, hogy szélcsendben azok evezzenek. Ám éjnek idején ez a tizenkét szolga megszökött, de még gonoszul a hajó fenekén és oldalain is rést ütöttek. Süllyedni kezdett a hajó. A királyfi lova vízbe ugrott, úszott. A királyfi meg a saját hátára vette a rókát, azzal úszott a part felé. Amikor célhoz értek, megszólalt:
    - Ne bánd a ládikót, rókucim, olyat máskor is szerezhetünk. A fõ, hogy megmenekültünk!

    - Nem is bánom a ládikót, merthogy itt van. Te engem hoztál ki a hátadon, a ládikó meg az én hátamon volt. Legény vagy a talpadon, még ha királyfi is! - mondta a róka.

    - Mi az, hogy: még ha..?! - húzta fel az orrát icipicit a királyfi, de azért nem vette a szívére, mert a rókalány kétszer is hozzásimult, kedveskedõn.

    Vitte õket a derék paripa, hegyre fel, völgynek le, sokáig. Egyszer csak mit látnak? Hegyek között nagyon magas hegyet. No és a hegyen? Hatalmas kastélyt. Mindenütt szakadékok, de leereszkedik egy csapóhíd, azon felkocog lovuk a kastély kapujáig. Kinyitja a kaput egy nagyra nõtt legény, háromszor meghajol, tisztelettel.

    - Látod?! Már ide is elérkezett a hírem, tudják, hogy királyfi vagyok! - mondta a királyfi a rókának,

    - Aki tud, az tud, ami lúd, az lúd! Ám nem minden lúd tudja jól, mit tud! - tréfálkozott a róka.

    Feltûnt a királyfinak, hogy nem csak õelõtte, hanem a róka elõtt is nagyon hajlongnak a szolgák. Ezt úgy értelmezte: még az õ rókájának is kijár a nagy tisztelet. Ám hol lehet a kastély ura?! Jó volna üdvözölni! - gondolta a királyfi, de késõbb szóvá is tette a rókának.

    A róka rejtélyesen válaszolt:

    Álomból lehet még valóság.
    Úrnõként is találhatsz rókát.
    Rókában is lelhetsz talányra:
    ez a lány kinek is a lánya?!

    A szépen megterített, virágdíszes vacsoraasztalon ott volt minden, ami szem-szájnak ingere. A királyfi azonban egymagában ült ott. Várta a kastély urát, vagy úrnõjét, - esetleg mindkettõt?

    - Legalább a rókakisasszony megérkezne! Egyedül vacsorázzam?! – gondolta.

    Ebben a pillanatban ragyogó szépségû leány jelent meg, gyönyörû piros ruhában. Nem szólt egy szót sem, csak leült a királyfi mellé.

    - A ki-kisasszony ta-talán a kastély úrnõje?! - hebegett-habogott nagy meglepetésében, zavarában Eduárd királyfi. Engedje meg, hogy bemutatkozzam!

    - Nem szükséges bemutatkoznia.. - nevetett a leány. Inkább nekem kell ezt megtennem. Tündérróka Klára vagyok, mert felvettem az Öntõl kapott nevet, viszont nem tiltakozom az ellen sem, ha esetleg késõbb majd Oroszlántlegyõzõ Dárdás Eduárd királyfi hitveseként tisztelnek. Nem ismersz meg, Eduárd, te kis butuci?! Én vagyok a rókuci! Azt hiszed: nem tudom, hogy belém szerettél? Kiálltad a három próbát, most már csak egy kérdést kell feltenned nekem, amire IGEN! lesz a felelet. Neked adom a kacsót, de enyém lesz minden csók!

    Eduárd nem szokott ostoba képet vágni, de most megtette. Ez a szépségesnél szépségesebb leány volna a róka, aki elkísérte õt?

    Ebben a pillanatban nagy villámlás, dörrenés, dübörgés támadt a várudvaron. Mindketten kinéztek a kastély ablakán, majd lesiettek a lépcsõkön. Kiderült: a leány apja, a varázsló érkezett meg fura, félig táltosra, félig sárkányra emlékeztetõ légi jármûvén. A varázsló már mindent tudhatott, mert leányát is, a királyfit is kérdezõsködés nélkül, szeretettel átölelte.

    Lelkes Miklós


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • Éjszakai fény miatt híznak az egerek

    A túl sok éjszakai fény súlygyarapodáshoz vezethet, állapították meg egérkísérletekben amerikai kutatók.

  • Faképnél hagyta a tolvajokat az ellopott ló

    Megpróbáltak ellopni egy lovat Alsóvadásziban, az állat azonban otthagyta a tolvajokat és hazament.

  • Száznegyven kiskutya utazta át illegálisan Európát egy magyar furgonban

    Több mint 140 fajtatiszta kölyökkutyát találtak francia rendõrök egy magyar gépkocsiban összezsúfolva, hamis papírokkal - közölték a hatóságok.

  • Minden reggel gazdáját keresve járja végig a buszt az elhagyott kutyus

    Minden reggel gazdáját keresve járja végig a buszt az elhagyott kutyusKét hete várja vissza gazdáját Kínában egy elhagyott kutya, aki minden reggel megjelenik a buszvégállomáson, és átvizsgálja az érkező járatot, amelyre 15 napja gazdája utoljára felszállt. A bájos kis keverék éjszakára a környéken húzza meg magát, majd másnap reggel megint a buszok körül járőrözik, a beérkező járművekre felszáll, minden ülést alaposan megszaglászik, és nyüszítve várja a gazdáját, aki feltehetően soha nem jön már vissza érte. Egyelőre azt sem tudni, hogy a Huang Huangnak elkeresztelt jószág kié volt, és hogy maradt magára.

  • Négyig tudnak számolni a méhek

    Sydney - Négyig tudnak számolni a mézelõ méhek - állítják ausztrál és svéd kutatók.

    A Queensland Egyetem kutatói egy csatornában öt jelet helyeztek el, amelyek közül az egyikbe nektárt tettek. A csatornába engedett méhek az ételhez repültek, majd ugyanoda igyekeztek akkor is, amikor a finomságot már kivették a tárolóból. A kutatók megfigyelték, hogy amikor a harmadik helyet tanították be a méheknek, akkor konzekvensen azt keresték fel, amikor pedig a negyediket, akkor azt. Ez a képességük azonban az ötödik helyre már nem vonatkozott, úgy tûnik, négy fölött már nem tudnak számolni - mondta Mandyam Srinivasan.

  • Vadelefánt taposott agyon egy vietnámi fiút

    Vadon élõ elefánt taposott agyon Vietnám déli részén egy 14 éves fiút, aki családjával a dzsungelben lévõ horgászterületre tartott.

  • Pandabébi-rekord

    Kínában az idén a rekordnak számító 19 pandabébi született fogságban, és ez a szakemberek szerint azért rendkívüli eredmény, mert a veszélyeztetett fajok közé sorolt állatok a természetben is nehezen párosodnak.

  • L'ecsó

    Mit tehet egy gourmand patkány, ha azzal áldotta meg a sors, hogy ínyencnek született? A Pixar új animációs filmje, a L’ecsó erre keresi a választ. Remy rágcsálóként válik finomságfüggõvé, és mi másra is vágyhatna egy ínyenc a jó konyha õshazájában, Párizsban, mint, hogy francia mesterszakács legyen?

  • Turistákra támadt egy cápa a Vörös-tengeren

    Életveszélyes sérülésekkel ápolnak egy kairói kórházban négy orosz turistát, akiket megcsonkított egy óceáni fehérfoltú cápa a Vörös-tengeren.

  • Modern angol harcos, a gyíkfejû kakas

    Miután államilag betiltották Angliában a kakasviadalokat, kiállítási célokra a kecses, finom felépítésû viadorok kerültek elõtérbe. Nem csak az angol futballdrukkerek harciasak, hanem a kakasaik is? Miután államilag betiltották Angliában a kakasviadalokat, kiállítási célokra a kecses, finom felépítésû viadorok kerültek elõtérbe. A viadalokat szem elõtt tartó régi tenyésztési irány harcos kakasai ennek a célnak már nem feleltek meg, ezért lassanként a "modern játékok" állatai léptek a helyükbe. Természetesen a modern harcosok õsei az óangol harcosok voltak, de a típus javítására bekeresztezték õket a malájokkal. Így a modern angol harcosok magasabb állásúak és karcsúbbak lettek.

  • Kutyátlanított pekingi menük

    Peking - Nem szerepelhet kutyahús a pekingi szállodák és vendéglátó helyek étlapján az augusztusi olimpia és a szeptemberi paralimpia idején.

    A kínai fõváros élelmiszerbiztonsági hivatala az olimpiai eseményekkel szerzõdött helyi szállodáknak már júniusban megtiltotta, hogy kutyahúsból készült ételt szolgáljanak fel, sõt azt is kikötötte, hogy a hagyományos gyógydiétáknál is világosan fel kell tüntetni, ha eb is került beléjük.

  • Állatkínzásnak tartják az élõhal-árusítást

    Tiltakoznak az élõhalak áruházi árusításának hazánkban elterjedt módja ellen a hazai állatvédõk. A szervezetek szerint sajátos és sajnálatos hungarikummá vált az a mód, ahogyan a nagyáruházak tartják és árulják Karácsony elõtt az élõhalakat: szerintük nincs még egy olyan Európai Uniós ország, ahol ez a közszemlére bocsátás ismert lenne. Ezen a területen jelenleg joghézag van, az áruházi élõhaltartás ugyanis átmeneti állapot a tenyésztés és a fogyasztás között.

  • Kocsija után kötötte a lovát (Videóval)

    Az élõ állat szállításának Romániában sem túl elterjedt módját mutatja be egy sofõr készítette, amatõr videófelvétel. A felvétel szerint valaki az egyes számú, egyik legzsúfoltabb országúton szállította úgy a lovát, hogy egyszerûen személygépkocsija mögé kötötte, és galoppoztatta a gyérnek nem mondható közúti forgalomban.

  • Állatok pusztultak egy pécsi vásározó csomagtartójában

    A csirkék és egy kölyökkutya hõgutát kapott, a gazda ellen állatkínzás miatt eljárást indítottak .

  • Medvepuszi tehénnek

    Hygiene (Colorado állam) - Igazi medvepuszit kapott egy tehén az Egyesült Államokban, melyet viszonzott: a két állat egy coloradói mezõn játékosan - vagy csak ismerkedõn - összedörzsölte az orrát és hancúrozott egyet.

  • Autós állatkínzásért ítéltek el egy brit férfit

    Autóban ücsörögve és közben vezetve "sétáltatta" kutyáját az ablakon kilógatott pórázon egy férfi Nagy-Britanniában, amire ráment a jogosítványa.

  • Kakassá változott egy csirke

    Egy csirke tulajdonosa döbbenten tapasztalta, hogy egyik csirkéje egyik napról a másikra kakassá változott. A baromfi nyolc hónapon át rendesen tojta a tojásokat, de egyik hajnalban váratlanul kukorékolni kezdett.

  • Tehenet venne nõül egy orosz paraszt

    Egy orosz paraszt Vlagyimir Putyinhoz fordult, hogy engedélyezze házasságát egy tehénnel. A MosNews híre szerint Borisz Gabov akkor kérte az elnök áldását a különös frigyre, amikor Oroszország polgárainak megadatott a lehetõség, hogy emailben kérdezzenek Putyintól. A farmer levelében leírta, hogy aprócska falujából minden nõszemély elvándorolt a nagyvárosba, így nem talál magának menyasszonyt.

  • Kétorrú nyúl

    Milford (Connecticut állam) - Kétorrú nyúllal büszkélkedik egy állatkereskedés az Egyesült Államokban.

  • Kardszárnyú delfineket figyeltek meg léghajó segítségével

    Kardszárnyú delfineket (Orcinus orca) figyeltek meg kutatók az amerikai-kanadai határnál egy léghajó fedélzetérõl.