rss
  • A királyfi csókjai

  • Share on Tumblr

    Oroszlántlegyõzõ Dárdás Eduárd királyfi szeretett egyedül vadászgatni. Ez is bátorságra vall, de õ megtehette. Védte õt nem csak a kardja, hanem a csatákban szerzett híre is. No és a vár körüli erdõkbe nem volt szabad belépnie idegennek.

    Egyik alkalommal kis zöld béka ugrott a királyfi lovának lábai elé. Ebben semmi különös, de a béka, brekegõ hangon bár, de emberi szóval fordult a királyfihoz:

    - Bre-brek-brecsók-megcsók-egycsók-csohok-mertbrek-hogy-brek-legyek királylány! Legyek-legyek! Brek-brek-brek-brek!

    - No és az én csókom nélkül nem lehetsz királylány? - kérdezte a királyfi. Tudod, nem szokásom békákat csókolgatni, de nagyon kíváncsi vagyok, hogy milyen lehetsz szépséges királykisasszonyként. Itt egy puszi-pusz, vigye el a nyuszi-nyusz! Ám szépséges királykisasszonyként három csókot adsz majd nekem, fizetségként!

    A királyfi csókjától tényleg megnõtt a béka. Majdnem két méter magas lett. Szép zöld köntös termett rajta, fején aranykorona, - de, fura módon, békaféle maradt, uszonyos kacsókkal, legyek veszedelmére kicsapható, hosszú békanyelvvel. Egy pillanat alatt ott termett a béka királykisasszony apja, és cifrán brekegõ mondatban tudakolta: igényt tart-e a királyfi leánya kezére?

    Megijedt a királyfi, rögtön arra gondolt: dehogy! Ám nem akarta megbántani sem a békakirályt, sem a leányát, ezért így szólt, kedvesen, de csalafintán a királykisasszonyhoz:

    Ó, micsoda balsors! Ó, micsoda végzet!
    Sajnos, feleségül nem vehetlek Téged!
    Szívem elrabolta Tündérróka Klára.
    E szép rókalányka érkezésem várja!

    Szemlátomást megörült ennek mind a király, mind pedig a leánya. Ezek szerint a kézfogó vágya õket sem lelkesítette. A békakirály kárpótlásul egy békalencsés tavacskát ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a tónak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Továbblovagolt.

    Hamarosan újabb meglepetés várta. Kicsike kígyó siklott lova elé, és így sziszegett:
    - Szi-szi-szives-pusz-szisz-pusz-i-pusz-pusszi-pusz-és kisz-kir-lánsz-lesz-lesz-leszek is-mét!

    A királyfi kissé bosszús lett, de ezt nem mutatta a kígyócskának. Minden kétéltû, meg hüllõ az õ csókjáért epekedik? No, jó, talán ebbõl a kígyóból most tényleg szépséges királylány lesz, mint a mesében!

    Királylány lett, szép kígyóbõr ruhában, közel harminc méter hosszú, de karok, lábak nélkül, koronás kígyófejjel. Ki-kiöltögette villás nyelvét, és izgatottan körbe-körbe csúszkált. Ott termett a Kígyókirály is. Rögtön leánya megmentõjének nõsülési szándékát tudakolta. A királyfi jónak látta tapintatosan figyelmeztetni a kígyó királykisasszonyt:

    Ó, hû de sajnálom! Ön szép, mint egy álom!
    Ám nejem nem lehet, bármennyire bánom!
    Szívem lefoglalta Tündérróka Klára.
    Ez a rókalányka érkezésem várja!

    Szemlátomást megkönnyebbült erre mind a király, mind pedig a leánya. Ezek szerint a kézfogót titokban õk sem kívánták. A kígyókirály kárpótlásul egy kopár, napsütötte homokhegyet ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a sok homoknak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Továbblovagolt.

    Hitte: aznap már nem találkozik több elvarázsolt állat királykisasszonnyal. Tévedett. Teknõc cammogott a lova elé. Ez is az õ csókjára áhítozott, de valamiképp jobban megtanulta az emberi beszédet, mint az elõzõek, ráadásul versbe szedte kérelmét:

    Nézz rám, kedves királyfi!
    Ajkam csókért kiált, ni!
    Ha megcsókolsz, leszek ám
    teknõsbéka-királylány!

    Gondolta a királyfi: ha a békát és a kígyót megcsókolta, akkor a teknõsnek is kijár egy cuppantás. Így igazságos!

    Királylánnyá lett a teknõs, megnõtt másfél méter magasra, hátán szépen púposodó hatalmas teknõspáncéllal. Ott termett a teknõckirály is. Kissé félénken tudakolta: elfogadja-e a királyfi az õ leányát feleségének, jutalmul? A királyfi jónak látta, ha udvariasan inkább kitér e nagy kegy elõl:

    Ó, királykisasszony! Teknõs égi szépség!
    Férjeddé de lennék, nincs itt ebben kétség!
    Ámde mit tehetek, ha szívem már várja
    leány, hegyes orral: Tündérróka Klára?!
    Hozzá hû maradok, ahogy megfogadtam
    sötét éjjeleken, fényes nappalokban!

    Sem a király, sem pedig leánya nem látszott e szavakra kicsit sem bánatosnak. Úgy látszik, hogy teknõc-szemmel korántsem tûnt a királyfi olyan délcegnek, mint emberszemmel. A teknõsbéka király kárpótlásul bûzölgõ mocsarat ajándékozott a királyfinak. Örült a királyfi, de azt is félreértették, mert nem a mocsárnak, hanem a királykisasszonytól való szabadulásának. Lovagolt tovább, abban a reményben, hogy több elvarázsolt állat királykisasszony már nem csókoltatja meg magát vele.

    Ez a reménye teljesült, de azért nem minden remény teljesül simán, van olyan, amelyik eléggé göcsörtösen. Egy tisztás szélén gyönyörû rókalány ugrott a királyfi lovának lábai elé.

    - Te is csókot szeretnél? - kérdezte tõle a királyfi, aki már megadta magát a sorsának. Ugorj fel a lovamra, bele az ölembe. Megkapod. A nevem is kibõvíttetem. Ezentúl Oroszlántlegyõzõ Dárdás Csókosztó Eduárd lesz. Te is elvarázsolt királykisasszony vagy?

    - Én nem, - válaszolta a rókalány, - mivel Tündérróka Klára vagyok, akinek már háromszor is hûséget fogadtál!

    - Azt csak kitaláltam - védekezett a királyfi. Te nem találnál ki ilyesmit, ha esetleg pókhoz, hernyóhoz, vagy szarvasbogárhoz akarnának feleségül adni?!

    - Ha kakashoz, libához, vagy kacsához, akkor nem! - mosolyodott el a rókalány. Ám félre a tréfás lárifárival! Hûséget fogadtál, tartsd is be!

    A királyfi belátta: igaza van a rókának. A szép veres bundás felugrott a királyfi elé, a lóra.

    Honnan, honnan nem, tizenkét lovas robogott elõ. A legelöl lovagló lekapta a királyfi lováról a rókát, és elvágtatott vele. A többiek követték.

    A királyfi rögtön ûzõbe vette a rókát elrablókat, kivont kardját ez is, az is igencsak bánta. A legelöl vágtató majdnem egy szakadékba esett lóval, rókával együtt, de a királyfinak az utolsó pillanatban sikerült a rókalányt megmentenie. A rabló azonban, lovával együtt, eltûnt a szakadékban.

    - No, most rendesen viselkedtél - ismerte el a királyfi bátorságáról a rókalány. A királyfi maga is elcsodálkozott, hogy mennyire örül ennek a dicséretnek.

    Ismeretlen vidék következett. Találtak egy romos házacskát, amiben bútorok is voltak. A róka bebújt a szekrénybe, ott talált egy darab csontszáraz sajtot, azt rágcsálta. A királyfi lefeküdt a nyikorgó ágyra, betakaródzott, mert hûvös volt.

    Hûvös volt, de reggel felé meleg lett, mert valaki felgyújtotta a házat. A királyfi felugrott, kereste a rókát. Kiderült: a szekrényben van, de nem tud kijönni, bezáródott rá az ajtaja. Közben a lángok már a szoba bútorait nyaldosták. A királyfi nagy nehezen vállára vette a szekrényt. Az utolsó pillanatban sikerült kivinnie az ajtón. Utána a ház összeomlott.

    A szabadban a királyfi kardjával kiszabadította a rókát a szekrénybõl. A veres bundás hozzásimult, és így szólt:
    - Szépen viselkedtél!

    Nagyon dobbant a királyfi szíve erre az elismerésre.

    Kiértek az erdõbõl, de ott sem a békesség várta a királyfit. Harminc ember harcolt hárommal. A három közül egyiknek korona volt a fején. A királyfi utóbbiban felismerte Krixkraxkrux fejedelmet, mert az volt egyszer náluk, a palotában. Odakiáltott neki:
    - Jön a segítség!

    Úgy értette: õ is szembeszáll az üldözõkkel. A harminc ember azonban azt hitte: a királyfi vezetésével felmentõ csapat érkezett a fejedelem segítségére. Harmincan három ellen fölényben érezték ugyan magukat, de most kiütközött gyávaságuk. Megfordították a lovakat, elmenekültek.

    Krixkrakxkrukx fejdelem vendégül látta a királyfit a folyó melletti várában. Kicsit csodálkozott, hogy egy igen szép bundájú, bájos róka mindenhová követi a királyfit, de tapintatos volt, nem tette szóvá. Hátha ilyen különc ízlésû, és kutyaként tartja.. Kaptak minden jót, a királyfi is, a róka is. Búcsúzásnál a fejdelem átnyújtott egy ébenfa ládikót, tele gyémántokkal díszített pompás arany ékszerekkel, és csak annyit mondott:
    - Egy kis csekélység, azért, amit értem tettél, és amit nem tudok Neked eléggé megköszönni!

    A királyfi zavarában csak annyit mondott: amit tett, az szóra sem érdemes. Ám nem akarta megsérteni a fejedelmet, elfogadta a ládikót.

    Vitorlás hajóra ült a királyfi, azt is ajándékba kapta, tizenkét szolgával, hogy szélcsendben azok evezzenek. Ám éjnek idején ez a tizenkét szolga megszökött, de még gonoszul a hajó fenekén és oldalain is rést ütöttek. Süllyedni kezdett a hajó. A királyfi lova vízbe ugrott, úszott. A királyfi meg a saját hátára vette a rókát, azzal úszott a part felé. Amikor célhoz értek, megszólalt:
    - Ne bánd a ládikót, rókucim, olyat máskor is szerezhetünk. A fõ, hogy megmenekültünk!

    - Nem is bánom a ládikót, merthogy itt van. Te engem hoztál ki a hátadon, a ládikó meg az én hátamon volt. Legény vagy a talpadon, még ha királyfi is! - mondta a róka.

    - Mi az, hogy: még ha..?! - húzta fel az orrát icipicit a királyfi, de azért nem vette a szívére, mert a rókalány kétszer is hozzásimult, kedveskedõn.

    Vitte õket a derék paripa, hegyre fel, völgynek le, sokáig. Egyszer csak mit látnak? Hegyek között nagyon magas hegyet. No és a hegyen? Hatalmas kastélyt. Mindenütt szakadékok, de leereszkedik egy csapóhíd, azon felkocog lovuk a kastély kapujáig. Kinyitja a kaput egy nagyra nõtt legény, háromszor meghajol, tisztelettel.

    - Látod?! Már ide is elérkezett a hírem, tudják, hogy királyfi vagyok! - mondta a királyfi a rókának,

    - Aki tud, az tud, ami lúd, az lúd! Ám nem minden lúd tudja jól, mit tud! - tréfálkozott a róka.

    Feltûnt a királyfinak, hogy nem csak õelõtte, hanem a róka elõtt is nagyon hajlongnak a szolgák. Ezt úgy értelmezte: még az õ rókájának is kijár a nagy tisztelet. Ám hol lehet a kastély ura?! Jó volna üdvözölni! - gondolta a királyfi, de késõbb szóvá is tette a rókának.

    A róka rejtélyesen válaszolt:

    Álomból lehet még valóság.
    Úrnõként is találhatsz rókát.
    Rókában is lelhetsz talányra:
    ez a lány kinek is a lánya?!

    A szépen megterített, virágdíszes vacsoraasztalon ott volt minden, ami szem-szájnak ingere. A királyfi azonban egymagában ült ott. Várta a kastély urát, vagy úrnõjét, - esetleg mindkettõt?

    - Legalább a rókakisasszony megérkezne! Egyedül vacsorázzam?! – gondolta.

    Ebben a pillanatban ragyogó szépségû leány jelent meg, gyönyörû piros ruhában. Nem szólt egy szót sem, csak leült a királyfi mellé.

    - A ki-kisasszony ta-talán a kastély úrnõje?! - hebegett-habogott nagy meglepetésében, zavarában Eduárd királyfi. Engedje meg, hogy bemutatkozzam!

    - Nem szükséges bemutatkoznia.. - nevetett a leány. Inkább nekem kell ezt megtennem. Tündérróka Klára vagyok, mert felvettem az Öntõl kapott nevet, viszont nem tiltakozom az ellen sem, ha esetleg késõbb majd Oroszlántlegyõzõ Dárdás Eduárd királyfi hitveseként tisztelnek. Nem ismersz meg, Eduárd, te kis butuci?! Én vagyok a rókuci! Azt hiszed: nem tudom, hogy belém szerettél? Kiálltad a három próbát, most már csak egy kérdést kell feltenned nekem, amire IGEN! lesz a felelet. Neked adom a kacsót, de enyém lesz minden csók!

    Eduárd nem szokott ostoba képet vágni, de most megtette. Ez a szépségesnél szépségesebb leány volna a róka, aki elkísérte õt?

    Ebben a pillanatban nagy villámlás, dörrenés, dübörgés támadt a várudvaron. Mindketten kinéztek a kastély ablakán, majd lesiettek a lépcsõkön. Kiderült: a leány apja, a varázsló érkezett meg fura, félig táltosra, félig sárkányra emlékeztetõ légi jármûvén. A varázsló már mindent tudhatott, mert leányát is, a királyfit is kérdezõsködés nélkül, szeretettel átölelte.

    Lelkes Miklós


    Share on Tumblr
Adó 1 százalék felajánlás állatvédő, állatmenhely feladatokra
  • Hozzászólások

  • Olvasta már?

  • A tenger közepéről kellett kimenteni a rémült kiskutyust

    A tenger közepéről kellett kimenteni a rémült kiskutyustEgy nápolyi vitorlásklub hat tagja éppen Nápoly közelében vitorlázott, mikor egyikük különös, ugatásszerű hangokra lett figyelmes. Egyszer csak mindannyian megpillantottak egy halálra rémülten kapálózó labradort, aki épp feléjük úszott. A vitorlások azonnal mentőakcióba kezdtek, próbáltak manőverezni a vitorlással, így a kutyus ügyesen megközelíthette a hajót és akit így ki tudtak emelni a vízből. Később kiderült, hogy a Nápoly melletti Ischia szigetére utazott komppal egy család az újdonsült labrador kutyusukkal, amikor a kölyökkutya a tengerbe esett.

  • Jogos volt a kutya támadása?

    Szerdán reggel egy érpataki kocsma udvarán az egyik törzsvendégre támadt rá a tulajdonos két kutyája. A rottweilerek az 56 éves helybeli férfi kezeit és lábait marcangolták össze, súlyos sérüléseket okozva. A kutyákat a kiabálásra kisietõ gazdájuk szedte le a szerencsétlenül járt emberrõl. A férfit kórházba szállították, és több mûtétet hajtottak végre rajta.

  • Üvegszálat kedvelõ japán varjak - zavar az internetes kapcsolatban

    A mûszaki fejlettségérõl híres Japánban a varjak a kommunikációs technika ellenségévé léptek elõ, mivel elõszeretettel tesznek kárt a nagysebességû internetes közvetítést biztosító üvegszálas kábelek mûanyag szigetelésében - jelentette a Jomiuri Simbun címû lap.

  • Sötétben is a nap segíti a denevérek tájékozódását

    Az éjszakai állatként ismert denevérek a nap helyzetére alapozzák navigációjukat naplementekor, noha általában még barlangjukban vannak, amikor a nap lemegy - állítják német kutatók az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) hétfõn megjelent tanulmányukban.

  • Vigyázni kell, ha jön a csiga?!

    A spanyolcsiga már Izlandon is pusztít

    Bécs - Sok hobbikertész esküdt ellensége, a spanyol csupaszcsiga most Skandinávia után Izlandot készül meghódítani - írta a Der Standard címû bécsi lap. Az Arion lusitanicus elsõ, fõvároson kívüli egyede a héten bukkant fel a szigetország nyugati felén.

    A zoológusok attól tartanak, hogy a falánk haszonnövény-zabáló elterjedését Izlandon már nem lehet megfékezni.

  • Beltéri szarvasvadászat

    Csaknem milliós szarvaskár keletkezett egy családi házban az Egyesült Államokban.

  • Rózsaszín százlábú

    Bangkok - Míg a rózsaszín párduc kitalált rajzfilmfigura, addig a riasztó-rózsaszín százlábú, tudományos nevén Desmomyxtes purpurosea élõ valóság. Az Arizonai Állami Egyetem keretén belül mûködõ Nemzetközi Fajmeghatározó Intézet új állatfajként ismerte el a Thaiföld északi részén élõ ízeltlábút. A tavaly felfedezett állat hét centiméter hosszú és 88 lába van. Bár mérgezõ, patkányok és mókusok szívesen fogyasztják. Feltûnõ színe és különleges viselkedése alapján - napközben jól láthatóan a földön vagy növényeken tartózkodik - az intézet a tíz legérdekesebb újonnan talált faj egyikének tartja.

  • Nyomozók keresik a panda elpusztulásának okát

    Nyomozócsoport indul a héten Kínából Japánba egy ottani állatkertben elpusztult óriáspanda ügyének felderítésére. Peking akár 500 ezer dolláros (111 millió forint) kártérítést is kaphat a hatalmas veszteségért - jelentette hétfõn a helyi média.

  • Kislányra támadt az éhes rottweiler

    Újabb kutyatámadás történtn ma reggel. Míg tegnap Kecskemét belvárosában támadtak emberre ebek, addig ma Helvécián egy rotweiler támadott meg egy tíz év körüli kislányt - írja a baon.hu.

  • Meghívó: Tematikus beszélgető kör

    Az Orpheus Önkéntes Közösség a Partiszkon Társadalomkutató Egyesülettel és a Mátrix Közhasznú Alapítvánnyal közösen Tematikus beszélgető kört tart. A program célja, hogy a gyermekek mindennapi életében a környezettudatos szemlélet és az állatok védelme aktív szerepet kapjon. A program során a gyerekek a beszélgetéssel egybekötött állatvédelmi előadáson állatos kiadványokat kapnak. A részvétel az iskola keretein belül.

  • 22 kutyát mérgeztek meg

    Feltehetõen mérgezés következtében pusztult el 22 kutya 2009 december és az 2010 januárja között Sárváron. A rendõrség állatkínzás ügyében nyomoz.

  • Legalább hét embert öltek meg tigrisek Indiában

    Kisanpur - Tigrisek öltek meg legalább három gyereket és négy felnõttet az utóbbi hetekben India északi területein, mindaddig otthon maradásra kényszerítve ezzel a rettegõ falusiakat, míg az erdõõrök el nem kapják a gyilkos ragadozókat.

    A helyi hatóságok felfegyverkezve kutatják át az Uttar Prades állambeli Dudhwa tigrisrezervátum közelében lévõ falvakat, ahol az utóbbi idõben legalább hét ember esett áldozatul elkóborolt tigriseknek. A vadállatok egyike a feltételezések szerint négy embert ölt meg az elmúlt két hétben, áldozatai között pedig három gyerek is volt.

  • Kígyóval riasztózta be kocsiját

    Egy szerb férfit, aki egy majd 2 méteres kígyót tartott gépkocsijában, hogy elijessze a rablókat, letartóztatott a rendõrség, miután az állat kiszökött az autóból.

  • Akár a heringek – két emeletnyi malac a kisteherautóban

    A Sátoraljaújhelyi Rendõrkapitányság munkatársai a napokban egy román kisteherautóban 80 egymáson utazó malacra bukkantak. Az állatok egymás hegyén-hátán, víz és szellõzés hiányában Krakkóból tartottak Romániába. A rendõrség a kisteherautó vezetõjével szemben állatkínzás gyanúja miatt indított büntetõeljárást.

  • Egy macska miatt súlyosan megsérült egy nõ Szabadkígyóson

    Az úton átszaladó macska miatt borult fel egy motorkerékpáros a Békés megyei Szabadkígyóson.

  • Rekordevolúciót mértek

    Létezik egy halfaj, amely három generáció alatt képes alkalmazkodni a hõmérsékletváltozáshoz - fedezték fel európai és kanadai kutatók.

  • Kutya, macska, kenyérpirító, konyhatûz

    Macska okozott tüzet egy családi házban az Egyesült Államokban: bekapcsolta a kenyérpirítót.

  • Megható történet az egymást ölelő kutyusokról

    Megható történet az egymást ölelő kutyusokrólKala és Keira, a két sorsára hagyott kutya a legjobb barátok. A két kóbor állat egy sintértelepe került, ahol napokon belül elaltatták volna őket, ha nem találnak nekik örökbefogadó gazdát. Az Angels Among Us Pet Rescue nevű állatmentő szervezet egyik önkéntese lefényképezte a rettegő kutyákat és a róluk készült fotót közzétették a szervezet Facebook oldalán és arra kérték az embereket, hogy segítsenek megmenteni őket és találjanak együtt szerető gazdit a számukra. A megható fotót, melyen Kala magához öleli barátját, rövid időn belül több ezren osztották meg.

  • Megszökött otthonról, majd lefutotta a félmaratont egy nyolcéves labrador

    Megszökött otthonról, majd lefutotta a félmaratont egy nyolcéves labradorA verseny előtti éjszaka szökött el otthonról, majd csatlakozott a futóversenyhez, és szinte az egészet távot lefutotta. A Boogie nevű nyolcéves labrador pár száz méterrel a startvonal után kapcsolódott be az amerikai Evansville városában rendezett futóversenybe, majd 2 óra 15 perc alatt teljesítette a félmaratoni távot, ráverve a mezőnyben futó emberek többségére. A gazdátlanul futó kutyát a célnál az állatvédelmi hatóság emberei vették magukhoz és telephelyükre vitték. Közben a helyi rendőrség az interneten kért segítséget a maratonfutó blöki gazdájának megtalálásához

  • Szentjánosbogár és ami benne van - fény derül a titokra

    A szentjánosbogarak ragadozó életmódot folytatnak, csigákkal és apró rovarokkal táplálkoznak, amelyeket az avarban és magas fûben vadásznak le. Felülrõl alig lehet észrevenni õket, egész testüket páncélszerû kitin borítja, amely alá fejüket is eldugta az evolúció. Sokféle szentjánosbogár faj létezik, és mindegyiknek világít a potrohán az utolsó pár szelvény, mégpedig nemtõl függetlenül. Persze, hogy szex áll a háttérben! A fiúk éjszaka felrepülnek a magasba és kivilágítják legnemesebb testrészüket, így hívják fel magukra a szentjánosbogár lányok figyelmét.