A hûtlenség az együttmûködés rovására megy

A madarak esetében úgy tûnik, hogy a szex az evolúció aszociális vívmánya, mint ahogy E.O. Wilson szociobiológus egykor kijelentette. Brit kutatók ugyanis kiderítették, hogy minél többször lépnek félre egy madárfaj tojói, annál kevésbé kooperálnak a szülõk a fiókák felnevelése során, és fordítva. Az Oxfordi Egyetem evolúcióbiológusai Ashleigh Griffin vezetésével 267 különbözõ madárfaj szaporodási szokásait és utódgondozását vizsgáltak meg. Eredményeiket a Nature címû folyóiratban publikálták. Amennyiben hûek a tojók, és csak egy hímmel párosodnak, az utódok valódi testvérek.

Ez pedig együttmûködésre buzdít az utódnevelés során, hiszen a hímek ilyenkor biztosak lehetnek abban, hogy saját ivadékaikért, egyben génjeik fennmaradásáért gürcölnek. Amennyiben azonban az anyának számos nemi partnere akad, a gyerekeknek több apja lesz, és csupán féltestvérek.

A madarak birodalmában szinte minden változat megtalálható - a teljes promiszkuitástól az életre szóló hûségig, ennek megfelelõen szoros, vagy gyenge együttmûködéssel párosulva. Mi azonban a helyzet más állatfajoknál? Griffin szerint elképzelhetõ, hogy az emlõs-, vagy akár fõemlõsközösségekben is megmagyarázhat egyet s mást a promiszkuitás mértéke.