2010-ben már két embert mart meg vipera az erdélyi Kommandó falu környékén. Mindkét esetben végtagot ért a mérges kígyó marása, így helyben, sürgõsségi ellátással lehetett kezelni a betegeket.
A romániai Kovászna megye legmagasabban, ezer méteres tengerszint feletti magasságban fekvõ falujának rendelõjében nincs ellenszérum a viperamarásra, ezért súlyos esetben - ha például a kígyó nyakon marja az embert - azonnal kórházba kell szállítani a beteget.
Mivel Kommandón nincs mentõautó, annak a legközelebbi városból, Kovásznáról vagy a 32 kilométerre lévõ megyeszékhelyrõl, Sepsiszentgyörgyrõl kell érkeznie. Ez azonban túl hosszú idõbe telhet a sürgõs ellátást igénylõ esetekben. Egy magyarországi üzletember, akinek Kommandón van nyaralója, felajánlotta, hogy saját készletébõl ad szérumot, erre azonban még nem volt szükség - mondta el a lapnak Székely József kommandói egészségügyi asszisztens.
A megfelelõ felszerelésben, gumicsizmában, magas szárú bakancsban és hosszú nadrágban gombászók, málnázók kevésbé vannak kitéve a kígyómarásnak. A viperaveszély leginkább azokat fenyegeti, akik erdei gyümölcsöket gyûjtenek, mivel egyrészt õk csupasz kézzel végzik a szedést, másrészt a keresett gyümölcsök általában a viperák kedvenc élõhelyein, napos, száraz részeken teremnek.
Kovászna megyében keresztes vipera él, és nagyon ritkán mar meg embert.
Darwin - "Vécézõ" kígyóval harcolt nagyot egy pár Nagy-Britanniában. A hüllõ a vécécsészébõl kukucskált ki a ház asszonyának nem kis riadalmára. A 26 éves nõ azonban nem rohant ki a fürdõszobából, hanem bezárkózott a kígyóval, hogy az ne szökhessen ki a szomszéd szobába, amelyben az asszony 3 hónapos lánykája szunyókált. A nõ ugyanakkor hamarosan erõsítést kapott 36 éves võlegénye személyében. A pár elõször megpróbálta a vécén lehúzni az 1 méter 20 centis kígyót, de az állandóan "felmerült", majd pedig kiszökött a fürdõszoba padlójára. Végül sikerült ráborítani egy lavórt és foglyul ejteni.
Rex egy németjuhász nyugdíjas munkakutya. Egész életét kereséssel - mentéssel - emberek és a környezete kiszolgálásával töltötte. Amikor lenyugdíjazták, hazakerült a szolgálati tisztjéhez. A nyugdíjas napok teltek - múltak, mikor is Rexet egy utcán kóborló libával hozta össze a sors. A liba és a kutya a találkozásukkor egyből közös nyelvet kezdtek beszélni, mondhatni rögtön egymásba szerettek. Olyannyira összefonódott az életük, hogy mindenhova együtt járnak, együtt fekszenek, együtt kelnek. Jó nézni őket. Senki sem gondolta volna, hogy a fegyelmezett munkakutyából egyszer egy libaszerető válik.
